Autonómiaelképzelések a Vajdaságban

Milyen autonómiát? Ha ezt a kérdést teszi fel valaki ma a Vajdaságban, legalább háromféle választ fog kapni, esetleg visszakérdeznek, hogy a Vajdaság vagy a magyarok autonómiájára gondol-e. A Vajdasági Magyar Szövetség, úgy tűnik – a készülő szerb alkotmányra tett javaslatai is erre utalnak –, a magyar területi autonómiát szorgalmazza, a Páll Sándor vezette Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége mind a területi, mind a személyi elvű autonómiát támogatja, az Ágoston András-féle Vajdasági Magyar Demokrata Párt a perszonális autonómiát tartja üdvösnek a magyar kisebbség számára.

E két utóbbi párt a Vajdaság autonómiáját kizárólag szerb ügynek, illetve szerb–szerb ügynek tartja, hiszen a szerbek aránya a tartományban már meghaladta a hatvan százalékot, akaratuk nélkül a Vajdaságban nem lehet visszaállítani az autonómia korábbi szintjét. Nem titok, hogy a vajdasági önkormányzatnak Belgrádban sem örülnek, a demokraták sem újítanák fel a tartománynak a Tito korában meglévő hatáskörét.
A VMSZ a másik két párttal ellentétben viszont síkraszáll a vajdasági autonómiáért is, ezzel azonban csak segítségére lehet az utóbbi másfél-két évtizedben alaposan meggyengült vajdasági autonómiapárti erőknek. A magyarok tisztában vannak azzal, hogy a szerbekre nem lehet rákényszeríteni az autonómiát, ha ők maguk nem akarják. Hogy miért nem akarják, illetve miért kerültek kisebbségbe az „autonomisták”, az egy külön történet, s összefügg az etnikai arányok tudatos megváltoztatásával, a vesztes háborúkkal, a menekültek betódulásával, a nacionalizmus ébren tartásával. Meg az azzal az irracionális félelemmel – amelyet a nacionalisták még élesztgetnek is –, hogy a széles körű autonómia csak az elszakadás előszobája.
Azt a kérdést is tisztázni kellene, hogy a magyar autonómia kiharcolását megkönnyíthetné-e a vajdasági autonómia helyreállítása. A magyar autonómia kérdése a magyarokat is megosztja. Mi lenne jobb? A területi autonómia, amelyből kimaradna a vajdasági magyar népesség fele, s amely a szórványt úgymond sorsára hagyná, illetve elvándorlásra késztetné, vagy a magyar perszonális autonómia, vagy a kettő ötvözete. Értékelések szerint a magyar területi autonómia a Vajdaságban nagy ellenállásba ütközne, a szerb „autonomisták” keményen ellenzik, hallhattuk Nenad Csanaknak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga vezetőjének, az autonómiapártiak egyik vezetőjének az érvelését, aki kimondottan a magyar „gettósítás” ellen van. De a tartományi vezetés nem annyira a magyarokat félti a gettósodástól, hanem attól tart, hogy szövetségeseket veszt a Belgráddal folytatott küzdelemben. Belgrád sem repesne a magyar területi autonómiáért, de alku tárgyává tehetné a vajdasági autonómia kárára. A magyar (perszonális) autonómia nem szúrja annyira a szerbek szemét, ennélfogva esélyei is nagyobbak lehetnek. Talán.
Az idő természetesen az autonómiáknak dolgozik. A Vajdaságnak mindenképpen visszaadnak valamit abból, amit annak idején Milosevicsék a szervezett behozatali „népharaggal” elvettek. Kénytelenek lesznek így is imponálni az EU-nak. S az sem lenne baj, ha autonómiában is autonómia lenne: a szerb többségű – de még multikulturális – autonóm Vajdaságban magyar autonómia.