Nem haladt előre annak az elképzelésnek a kimunkálása, amelyet a kormányfő vetett fel a főváros ünnepi közgyűlésén. November 17-én az Újvárosháza dísztermében a miniszterelnök azt mondta: a kormánynak és Budapestnek szerződést kellene kötnie a következő idők közösen támogatandó fejlesztéseiről. Demszky Gábor kapásból úgy reagált, szerződést is lehet ugyan kötni, de a törvény jobb: kőbe kell vésni a közös elhatározásokat.
Sem szerződéstervezet, sem törvénytervezet nem készült – mondta kérdésünkre Bőhm András, a szabad demokraták fővárosi frakcióvezetője. Eddig ugyanis semmilyen konkrétumot nem tett le az asztalra a kormány Budapest-megbízottja, Molnár Gyula szocialista párti országgyűlési képviselő. Csak telefonbeszélgetések zajlottak. „Kérdésemre Molnár Gyula azt mondta, olyasmi kerülne a szerződésbe, hogy a kormány kifejezi eltökéltségét a főváros fejlesztése iránt” – tájékoztatott az SZDSZ-es frakcióvezető. Bőhm András hozzátette: a fejlesztésekhez nem annyira eltökéltség, mint inkább pénz kell.
Az önkormányzatnak konkrét és megfogható javaslatai vannak. Szerinte meg kellene határozni, mégpedig normatív alapon, milyen részt vállaljon a kormány és a főváros a BKV fenntartási költségeiből, s megállapodhatnának az útfelújításokról is. Utóbbi 50-50 százalékban terhelhetné a feleket. A későbbi, nagyobb fejlesztéseket a Nemzeti fejlesztési tervbe iktatnák be. Bőhm jól tudja, irreális lenne, ha Budapest kedvéért 10-20 évre súlyos százmilliárdokkal közvetlenül megterhelnék az állami költségvetést.
A frakcióvezető szerint amennyiben csupán ígéretekről és kampányról van szó, akkor abban nem kívánnak részt venni. Felvetésünkre, hogy a miniszterelnöknek vajon nem csupán az volt-e a szándéka, hogy elhódítson SZDSZ-es szavazókat, a politikus úgy reagált: ez nagyon is elképzelhető. „Mi nem szerződgetni akarunk, hanem törvényt alkotni” – tette hozzá. Úgy gondolja, Molnár Gyulával közös törvénytervezetet terjeszthetnének a T. Ház elé. Természetesen ez már nem a jövő évi költségvetést módosító javaslat lenne, hanem a 2007. évtől alkalmazható önálló jogszabály.
Molnár Gyulának csupán a titkárnőjével tudtunk beszélni, az MSZP-s képviselő nem reagált lapunk megkeresésére.
Kőbe vésve – a négyes metró útján
A jog szerint egyértelműen tisztességtelen – és semmis – a kormányfő Budapestnek tett ajánlata. Demszky Gábor ezt már akkor pontosan tudta, amikor a kormányfő szerződéskötési javaslata elhangzott. A Városházán ugyanis köztudomású tény, hogy a kormány – az Országgyűlés felhatalmazása nélkül – magánjogi szerződéssel egy fillért sem költhet el az adófizetők pénzéből. A Legfelsőbb Bíróság több mint három évvel ezelőtt, 2002. április 6-án ezt a következőképpen fogalmazta meg jogerős ítéletében. „Az, hogy a kormány polgári jogi szerződéssel támogatási kötelezettséget vállaljon, fogalmilag kizárt.” Mégpedig azért, mert „a jogállamiság követelményével ellentétes lenne, ha a kormány a költségvetési bevételekből saját elhatározásából támogathatna önkormányzatokat, társadalmi vagy gazdálkodó szervezeteket, alapítványokat”. Az LB még azt is hozzátette: „Az erre irányuló megállapodás – a költségvetési törvényben szereplő előirányzat hiányában – semmis.”
A fővárosi önkormányzatnak és Demszky Gábornak öt esztendejébe került, hogy ezt megtudja. Ennyi ideig tartott ugyanis a 4-es metró ügyében megindított s a főváros vereségével zárult gazdasági per. Annak az előzménye pedig az volt, hogy a főpolgármester – Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszterrel együtt – a közelgő, május 10-i választások előtt szinte néhány pillanattal aláírta a 4-es metró finanszírozási szerződését. Ezt az 1998. április 7-i magánjogi megállapodást minősítette utóbb semmissé a Legfelsőbb Bíróság. Az ügyben Medgyessyt és Demszkyt tanúként hallgatták ki. Az LB az államháztartási törvény rendelkezéseit elemezve nem egyebet mondott ki, mint azt, hogy a mindenkori kormányok pénzügyi szuverenitása nem teljes: nem tekinthetik magukat magánfeleknek. A magánszemélyek, szervezetek, gazdasági társaságok bátran költhetik a profitjukat, a kormány ezt nem teheti meg, mert az adófizetők pénzéből gazdálkodik. A gazdálkodás módját pedig az államháztartási törvény szigorú szabályai szerint valósíthatja meg. A kormány csak azután köthet szerződést bármilyen fejlesztésre, ha az Országgyűlés a költségvetési törvényben már megszavazta az összeget. Ennek terhére, a megjelölt célok keretein belül, a megvalósítás érdekében szerződhet csupán a kormány.
A kőbe vésett megállapodásokról – a hosszú távú kiadásokat rögzítő törvényekről – pedig csak annyit: az Alkotmánybíróság a Bokros-csomag kapcsán meghozott határozatában azt mondta: a törvényhozás jogával is tilos visszaélni. Az is semmisséghez vezet.
Nem tudni, a miniszterelnök sejtette-e, hogy jogszabályba ütköző – semmis – ajánlatot tesz a főváros ünnepi közgyűlésén. Ám fontos lehet ez is, hiszen Gyurcsány Ferenc eddig csak mint magánszemély s üzletember kötött szerződéseket az állammal. Ő maga még nem képviselte az államot, a kormányt. Különös vonzalma a vitatható érvényességű szerződések iránt ismeretes. Megállapodásainak semmisségét azonban eddig még nem mondta ki, sőt nem is vizsgálta a bíróság. Az ügyészség nyilatkozott csupán az egyik esetről, de az ügyészség nem bíróság: nincs végérvényes döntési jogköre. Ugyanakkor a semmisség megállapítását időhatár nélkül kérheti, aki ebben érdekelt.
