Egy magyar utazó Prágában

Az első magyar útleírást, illetve annak szerzőjét, a pestisjárványban fiatalon elhunyt Szepsi Csombor Mártont (1595–1622) idézi emlékezetünkbe a Prágai Tükör, a cseh fővárosban élő magyarok kulturális folyóirata. Szepsi Csombor 1616-ban vágott neki az öreg kontinensnek, bejárta a németek földjét, Dániát és Svédországot, eljutott Hollandián át Angliába, majd Franciaországba is, ahonnan Nürnbergen, Csehországon és Szilézián át tért haza, s lett iskolamester Kassán. Itt adta közre 1620-ban nevezetes könyvét, A változatos Európát (Europica varietas), amelyben két és fél évig tartó vándorútjáról rajzol megkapóan színes képet. Nem csak történelmi és földrajzi ismereteket közöl, de számos furcsaságra, különös népszokásra és nem utolsósorban a maga – sokszor viszontagságos – kalandjára is kitér.
Szepsi Csombor Márton könyvéből főként a korabeli csehországi viszonyokra vonatkozó részek állnak a prágai folyóirat szerkesztője figyelmének fókuszában. Az ifjú vándor közel két hetet tölt a csehek földjén, ebből két-három napot a Moldva-parti metropolisban. Bemutatja az Óvárost, a nagy piacteret és az (általa nemigen kedvelt) jezsuiták kollégiumát, aztán a Moldva „nagy hídját” (a folyót Multának nevezi). Elámul a város emlékművein és híres akadémiáján. Felkeresi a helyi lutheránusok templomát, illetve épp itt tanuló hajdani késmárki iskolatársát, Matthias Frölichet, majd megjegyzi, hogy sok a városban a bordélyház, amelyre „néhol zabcégért, sercégért, avagy egyéb valami eladó marhának jegyét tötték ki, jóllehet egyebet maguknál ez rút marhák nem árulnak”. Ámulva mutatja be a császári várat, illetve annak állatkertjét, ahol nem csak őzek és szarvasok, de látható „két oroszlán is, az egyik igen vén, a másik csak gyermekded, mellettük harmadik rekeszben egy tigris, kegyetlen vad…”, továbbá egzotikus madarak megcsodálhatók. A városból, amelynek mintegy félszáz gyönyörű temploma megragadja a figyelmét, Königstadton (ma Mestec Králove), Calizon (Ceska Skalice), Reinhardon (Szczytna) és Wartán (Straz nad Nisou) át vándorolva hagyja el a csehek földjét, elégedetten konstatálva, hogy történt mindez „a kegyes Isten által minden veszedelem és kárvallás nélkül”.