Fogyassz!

Úgy látom, a tudatos vásárlók napja nem különösebben rendítette meg a fogyasztási dühöt. Merthogy van ilyen. Tolja anyu a szekeret a marketban, és megrészegedve a látványtól addig pakol, amíg a bevásárlókocsi púpozva lesz. – Sokkal jobban járunk, Józsi, így egész hónapra megvan a kaja – mondja, ami igaz, de a fele fizetésnek könnyen a fenekére lehet verni egy nagy bevásárlással. Ez sem rendíti meg a magyarokat, dolgoznak a hitelkártyák, elég egy számlát nyitni valamelyik bankban, és néhány hét múlva kínálják a kedvezményes vásárlást. De hogy mekkora kamatra, arra kevesen figyelnek. Ismerősöm munka után takarítani jár, hogy a lányai által százezrekre rúgó hiteladósságokat valahogy fizetni tudja.
Hogy ki ebben a hibás? Mi történt velünk, hagyományosan spórolós magyarokkal, hogy a kimutatások szerint a lakosság 15 százaléka a tartalékait éli fel, öt százaléka pedig elindult az eladósodás útján? Bizony nehéz a reklámoknak és a környezet nyomásának ellenállni. A rádió, televízió bombázza a nézőket a pazarnál pazarabb ajánlatokkal. Az ember azt hinné, Magyarország a paradicsom, ahol csak be kell menni a boltba, rá kell mutatni a méregdrága holmira, és az ingyen az ölünkbe repül. Autóvásárláshoz már előleg sem kell, mert az autóhitel-felvétel elérte a plafont, így előleg nélkül vehetsz kocsit, a törlesztésével hónapokat várhatsz – ígéri egy behízelgő férfihang. Nincs az a luxusmárka, amelyiknek a kényelmét, szépségét, gyorsaságát, teljesítményét nem lehet minimális önrésszel megkapni. A kiegészítők: szép feleség, szép gyerek, szép kutya és szép kertes ház. Az árról kevesebb szó esik, de meg kéne számolni, hány autó kerül a bankok tulajdonába mostanában a részleteket fizetni nem tudó adósok miatt.
Nem is kell ekkora beruházás: elég egy színes, csillogó mobiltelefon, ami fényképez, filmez, esetenként foxtrottoz. Az osztályos főorvosnőnek lestrapált Nokiája van, az ápolónők mind csili-vili divatmobillal járnak. – Részletre vettük, a főorvos asszony miért sajnálja rá a pénzt? – kérdezik.
Vegyél részletre, hitelre, hozomra, ingyenre mobiltelefont, DVD-lejátszót, plazmatévét, jakuzzit, egzotikus utazást, fogpótlást, sírhelyet vagy magánkórházban műtétet. 2004. szeptember végén a magánszemélyek összes hiteltartozása 3775 milliárd forintra rúgott. Azt mondják, az eladósodás mértéke természetes az EU-tagországokat alapul véve, azon viszont elgondolkodhatunk, hogy 2005 januárjában a magánszemélyek négymilliárd forinttal több hitelt vettek fel, mint amennyit a bankokban betétként elhelyeztek.
A hiteleket, mint tudjuk, a megtakarításokból fedezik. Lakásépítéshez és -vásárláshoz az emberek évek óta devizahitelt vesznek fel, ez mára elérte az 50 százalékot, így devizában nettó adósok vagyunk. Amennyiben pedig az állampapírt vásárló külföldiek, akik a költségvetési hiányt hivatottak lefedni, hirtelen úgy gondolják, hogy csak magas kamatra hajlandók a pénzüket kockáztatni, gyengítik a forintot, így a devizában történő lakástörlesztések részlete drasztikusan megnőhet. Tragikus pillanat, amikor a bankok elárverezik a nem fizető adósok fedezetként felajánlott ingatlanait. Pedig megtörténhet.
Mint ahogyan bővül az úgynevezett BAR-lista is, amin jelenleg 110 ezer nem fizető lakossági hitelszerződés szerepel. Azért kétségbe esni sem kell. Egy szakértő szerint óriási pénztartalékok vannak még a magyar lakosságnál. Mégpedig a jelzáloghitel. Azaz újra pénz áll a házhoz, amikor a bank betáblázza az otthonunkat. Később egyszerűen dobra verheti, ám addig nézhetjük a plazmatévénken a Buzerát.