Inkább előkészület, mint végkifejlet

Női kézilabda-válogatottunk szombaton Balatonfüreden 31-25-re verte Horvátországot. Szép, szép, de még sokkal szebb lenne, ha ugyanezt az eredményt sikerülne produkálni jó két hét múlva Szentpéterváron is; akkor ugyanis a világbajnoki középdöntőben találkozhat a két fél, míg a múlt hét végén még csak a Pannon GSM-kupa megnyerése volt a tét.

2005. 11. 28. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A háromcsapatos, körmérkőzéses nemzetközi torna első két napján a magyarok és a horvátok is legyőzték Ausztriát, ezért a szombati meccs, megfelelően a papírformának, előlépett döntővé. A helyi publikum legalábbis saját szempontjából jogosan így tartotta számon, de valójában ez a találkozó még mindig sokkal inkább volt teszt és előkészület a december 5-én rajtoló vb-re, mintsem végkifejlet.
Ebből kiindulva az összkép biztatóbbnak tűnt, mint két nappal korábban, de a 31-25-ös győzelem és a tornaelsőség dacára nyilvánvaló, hogy a válogatott még nem teljesen vb-érett. Pontosabban egyes elemei és posztjai azok: szombatra Pálinger Katalin felgyógyult a fejsérüléséből, Sugár Tímeát pedig a kupa legjobb kapusává választották, így a gólvonalon remélhetőleg nem lesz probléma. Mint ahogy a jelek szerint a két szélen sem, az irányító pozíciójában pedig akkora minőségi és mennyiségi bőség kínálkozik, hogy Németh András szövetségi kapitány olykor három középjátékost szerepeltetett egyszerre. Ez persze egyszersmind részben az átlövők kritikája is, akik csekély veszélyt jelentettek – igaz, Tóth Tímea vállproblémái miatt pihent –, pedig nélkülük manapság képtelenség komoly nemzetközi tétmérkőzést nyerni. Hiszen a csapat erőssége, a rendezetlen védelem elleni támadás legfeljebb kiegészítő fegyver, de egy gyorsan visszazáró riválissal (hogy csak a vb-csoportellenfeleknél maradjunk, a norvégok, a koreaiak) szemben mindent arra alapozni lehetetlen. A Kulcsár Anita tragikus halálával, valamint Pádár Ildikó visszavonulásával a beállós helyén támadt űrt Borbás Rita egyre meggyőzőbben tölti be, de e pillanatban még nem sejtjük, erre világversenyen milyen szinten alkalmas. A másik hiányosság a védelem közepén, az úgynevezett hármas pozícióban volt érzékelhető, hiszen a horvátok ide jártak gólt lőni, és ha egy erődítmény épp a főkapun át támadható leginkább, az kissé riasztó.
A szakemberek azonban állítják, a már meglévő értékekre építve a hiányosságok orvosolhatók. Németh András szerint az osztrák meccshez képest máris körülbelül húszszázaléknyit javult az összteljesítmény, és ezt az ütemet a vb-rajtig tartani lehet, Zsiga Gyula edző pedig azt elemezte: a párkapcsolatok a védőfal közepén még nem működnek tökéletesen, már csak azért sem, mert nem alakultak ki az állandó kettősök, hanem kísérletezés zajlott, de egy hét alatt megszilárdítható e két pozíció. Erre rímel Pálinger Katalin véleménye – eltökéltebben, keményebben kell a hármas poszton harcolni, és akkor meglesz az eredmény –, és a keret legrutinosabbja, Balogh Beatrix ugyancsak optimista: „Szerintem a horvátok ellen kifejezetten biztató mérkőzést játszottunk, nagyon jó a csapat hangulata is, úgyhogy van mire építeni.”
Legyen is, mert Szentpéterváron a már említett norvégok és koreaiak mellett a szlovének is a rombolás szándékával mennek majd neki a mieinknek. Ez persze időben és térben is odébb van még, egyelőre rögzítsünk csupán annyit: mától Tatán folytatja a munkát a magyar válogatott – és az indulás napjára bizonyára be is fejezi.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.