Kétféle mértékű autonómia?

Amit szabad a papnak, azt nem szabad a kántornak – derült ki a napokban a határon túli magyarok számára Erdélyben és a Délvidéken. Egyeseknek ugyanis tálcán kínálják az autonómiát (lásd Koszovó) a többségi politikusok, míg a magyarokat nem győzik figyelmeztetni, hogy az ő helyzetük teljesen más, ne is álmodozzanak önrendelkezésről.
A román sajtó a múlt héten bő terjedelemben foglalkozott azzal, hogy Traian Basescu elnök Párizsban regionális autonómiát javasolt Koszovónak. Az Adevarul tudósítása szerint a román politikus Jacques Chirac francia elnökkel osztotta meg elképzeléseit Koszovó jövőjéről. „Abból a feltevésből indultunk ki – idézték Basescut –, hogy a nyugat-balkáni és európai határok módosítása elfogadhatatlan. (…) Koszovóban létre lehetne hozni egy európai biztos által vezetett adminisztrációt, aki képviselné a tartományt a nemzetközi fórumokon. Ez alatt az európai védnökség alatt Koszovóban ki kellene dolgozni a szerb kisebbség védelmét, és biztosítani minden térségbeli lakos biztonságát.” A román elnök országának érdeke, hogy ne legyen több konfliktus a Balkán nyugati részén.
Basescu szavaira azonnal reagáltak az erdélyi magyarok: a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) Kovászna megyei elnöke, Gazda Zoltán üdvözölte a román elnök „megvilágosodását” autonómiaügyben, és úgy vélte, Basescu pontosan ugyanazt javasolja Koszovó ügyében, amit az MPSZ akar a romániai magyarok számára: a határok megváltoztatása helyett teljes körű autonómiát minden állampolgár egyenlőségének és biztonságának garantálásával. A román elnök reakciója nem késett: szerinte a koszovói javaslat nem alkalmazható Romániában, mert utóbbi esetben nagyon konkrét alkotmányos előírások szabályozzák ezt a kérdést, ugyanakkor Románia nincs olyan helyzetben, mint az egykori jugoszláv térség, és nincsenek hadiállapotok sem. A román elnök azt javasolta az MPSZ politikusainak, hogy látogassanak el Koszovó tartományba annak érdekében, hogy legyenek tisztában a két térség közötti különbségekkel.
A fentiekhez kísértetiesen hasonló szópárbaj zajlott Szerbiában is, bár kicsit más előzményekkel. A múlt héten ugyanis – többéves patthelyzet után – felgyorsultak az események Koszovó státusának rendezése ügyében.
Belgrád az utolsó pillanatban, Martti Ahtisaari koszovói ENSZ-megbízott megérkezésének napján megalakította tárgyalóküldöttségét a koszovói státustárgyalásokra (a pristinai albán vezetés már két hónapja kinevezte saját delegáltjait), miközben Borisz Tadics köztársasági elnök a kormány elé tárta saját koszovói rendezési tervét. A szerb sajtó úgy tudja, hogy az elképzelés szerint Koszovó marad Szerbia része, de két entitásra lenne felosztva. A koszovói szerbek különleges kapcsolatot ápolhatnának Belgráddal az oktatás, a művelődés és az egészségügy, valamint igazságszolgáltatási és belügyi területen is. A Vajdaság Ma! hírportál értesülése szerint Soren Jessen-Petersen, az UNMIK vezetője kizárta azt a lehetőséget, hogy a tartomány jövőjét népszavazáson határozzák meg akár Koszovóban, akár Szerbiában.
Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke úgy véli: amennyiben a koszovói szerbek megkapják az autonómiát – és erre nagy az esély –, akkor a reciprocitás elve alapján a délvidéki magyaroknak is joguk van az önrendelkezéshez. A vajdasági magyar politikus ki szeretné használni a koszovói státustárgyalások „történelmi pillanatát”, és egyeztetésre hívta a magyar pártok vezetőit. A kisebb magyar pártok vezetői jelezték együttműködési szándékukat, de Kasza József, a vajdasági magyarok legbefolyásosabb pártjának, a VMSZ-nek az elnöke elutasította a részvételt arra hivatkozva, hogy az új szerbiai alkotmánnyal megoldást kell találni a nemzeti kisebbségek problémáira, „nemcsak a magyarokéra, hanem az összes többi itt élő kisebbségére is”.
Boriszlav Novakovics, a Demokrata Párt vajdasági bizottságának elnöke szerint lehetetlen bármilyen párhuzamot vonni a két tartomány között, mivel a „Vajdaság történelme az együttműködés történelme, Koszovó történelme pedig az összetűzések történelme”. Hasonlóan vélekedett Rasim Ljajics szerbia-montenegrói emberi jogi és kisebbségügyi miniszter is, aki biztos abban, hogy a nemzetközi közösség sem fogja támogatni a magyarok elképzeléseit.
Elemezzük előbb egy kicsit a román álláspontot, és próbáljuk kihámozni a mondatok mögött rejlő üzenetet. Traian Basescu nagyvonalúan elfelejti, hogy Koszovót a szerbek ősi földnek tekintik, így minden bizonnyal az alkotmány is legalább annyira védi, mint Erdélyét a román. A „Romániában nincs háborús helyzet” mondathoz nem is kell kommentár: a román politikus ezzel elismeri, hogy aki robbantgat, annak lesz autonómiája, aki pedig csendben, békés körülmények között kér, az várhat. Az MPSZ elnöksége közleményében fel is tette a kérdést: Basescu elnök második Koszovót akar a Székelyföldön? A székely politikusok emlékeztetik Románia első emberét arra, hogy a koszovói alaphelyzet hasonló volt a székelyföldihez: a régióban számbeli többségben élők autonómiát, anyanyelvi oktatást és közigazgatást akartak, olyat, amilyet Európa számos népe élvez Dél-Tiroltól az Aland-szigetekig. A két régió között a különbség az, hogy amíg a koszovói albánok jogaik érvényesítéséért fegyveres harcot kezdtek, addig a székelyek a jogállam eszközeit választották. Az MPSZ vezetői felhívták Basescu figyelmét: egy bölcs politikus más hibájából tanul, s azon van, hogy tárgyalások és kompromisszumok útján megelőzze az erőszakos konfliktusokat. Kijelentették: a székelység nem mond le a területi autonómia iránti igényéről, és meghívták Basescut a Székelyföldre, hogy lássa, az ott lakók nem az ország területi egységét veszélyeztetik, mindössze méltó módon akarnak élni a saját szülőföldjükön. A Magyar Polgári Szövetség kizárólag a békés és törvényes eszközök híve, ezekkel az eszközökkel élt eddig, s ezekkel fog élni a jövőben is – mondják.
Eközben Szerbiában is eddig nem tapasztalt dolgok történtek. Borisz Tadics szerb államfő az országa kisebbségeinek helyzetéről tartott tanácskozáson kijelentette, hogy Belgrád eddig „túl keveset” beszélt az albánok jogairól, és a szerbiai politikai struktúra tevékenysége „nem kielégítő” az albánok iránti negatív viszonyulás megváltoztatásához.
A két történetben vannak még más közös vonások is, például a hatalmon lévő magyar pártok fura hozzáállása a történelmi lehetőséghez (akadnak, akik árulásnak nevezik ezt a semmittevést). A VMSZ és Kasza József véleményéről már szóltunk, a romániai magyarok érdekvédelmi szervezete pedig lapzártáig nem hallatta véleményét ebben a kérdésben. Sőt az RMDSZ vezetője, Markó Béla korábban azt is leszögezte, hogy akkor sem lépnek ki a román kormánykoalícióból, ha a képviselőházban nem szavazzák meg a szentásban már megbuktatott kisebbségi törvényt (amely egy túl sokra nem használható kulturális autonómiát biztosított volna a magyaroknak – a szerk.). Nem szólalt meg Budapest sem ezekben a kérdésekben, pedig nemzetközi szinten újra téma az autonómia: a skandináv országoknak a lappok jogait vizsgáló szakértői csoportja például pár napja nyújtotta át a norvég, svéd és finn kormány lappügyekben felelős minisztereinek a szakértői véleményét arról, hogy a lappoknak vissza kellene adni azon földekhez és vizekhez való jogát, amelyeket ősidők óta használnak. A spanyol parlament szintén a napokban hagyta jóvá azt az új statútumot, amelynek értelmében a Katalán Autonóm Régió a jövőben nemzetnek nevezheti magát, és saját adókat vethet ki.