MI A MAGYAR?

Magyar mitologia:
Ipolyi ily címü munkája (1854) óta e néven szokás a magyarok ősvallásának nyomait kutató tudományt jelölni, amelynek tárgya azonban a mitologia (l. o.) nevet ennek csak abban az értelmében viselheti, amilyenben pogány hitrendszerük teljes kialakulása előtt monoteisztikus vallásokra (tehát a keresztény, zsidó vagy mohamedán hitre) tért népek ősvallásának nagy nehezen felderíthető szórványos nyomait e név megilletheti. E nyomokra éppugy, mint más analog esetekben, a M.-t illetőleg is kétrendbeli források vetnek némi világot. Az első csoportba azok a feljegyzések vagy emlékek tartoznak, amelyek a magyaroknak keresztény hitre térésük előtti vallásáról külső tanuságot tesznek. A második osztályba pedig azok sorolandók, amelyek e vallás régibb alakjára annak a még többé-kevésbé ma is élő hagyományból és a velünk rokon népek mitologiájából engednek következtetést. E felső tanuságok a dolog természete szerint jóval többet árulnak el ugyan, mint a külsők, de éppoly óvatosan használandók, mint amazok. A külsőknél ugyanis elsősorban arra kell ügyelnünk, mennyiben módosíthatta az illető egykoru vagy időben közel álló tanu vallomását annak saját hitrendszerében való elfogultsága vagy egyébkénti pártállása és az ily kényes dolgok feljegyzésére többnyire hiányos készültsége. A belsőket illetőleg pedig jól fontolóra veendő, vajjon az, amit a magyar ősvallás emlékének vagyunk hajlandók tekinteni, nem későbbi járulék-e más, velünk együtt élő vagy valamikor érintkezésben volt nép vallásos hiedelmeiből; avagy nem a kereszténység törzsén támadt másodlagos képződmény-e; vagy egyáltalán nem is szerves létü népies hagyomány talán, hanem csak a gyüjtő és magyarázó saját rendszerében való elfogultságának szülötte stb.
Ezen és hasonló kritikai elvek szerint járva el ugy a külső, mint a belső források lehetőleg teljes egybehordása és gondos megrostálása után lehet majd csak szó arról, amit Ipolyi idézett munkájában dicséretes buzgalommal és sok becses anyagot is egybegyüjtve nyujtani akart, de a maga idejében és elfogultságával nem nyujthatott. A M. tehát még csak a jövő feladata. Meg kell azt előznie még a magyar folklore (l. o.) lehetőleg teljes egybegyüjtésének, nemkülönben legvitásabb etnologiai kérdéseink tisztázásának, amely újabban ismét felélénkült ősnéptani kutatásaink (v. ö. különösen Munkácsi Bernát ily tárgyu dolgozatait az Ethnographia újabb füzeteiben) révén várható. Csakhogy a fent jelzett óvatosság a nyelv tanuságtételeinek, valamint a rokon népeknél talált analogiáknak a felhasználásában is szem előtt tartandó, mert itt is vajmi könnyen megeshetik a kutatóval, hogy másodlagos jelenséget első rendünek vesz, és ilyen alapon hamis következtetést von le belőle.
Címszó a Pallas Nagy Lexikonából (1893–97)