Az Üzbegisztán kilépésével négy országból (Grúzia, Ukrajna, Azerbajdzsán, Moldova) álló, úgynevezett GUAM szervezet egyik fő feladata – elemzők szerint – a demokrácia exportja a posztszovjet térségben. Valóban megvan a recept a demokratizálódásra?
– Nehéz receptet adni minden egyes térségbeli országnak. A Moldovai Köztársaság is a maga útját járja. Ezt igazolják az idei parlamenti választások, amelyeket a megméretést monitorizáló szervezetek is demokratikusnak ítéltek meg. Ugyanez mondható el Grúziáról és Ukrajnáról. Ezen országok törekvései nyilvánvalók. Ami a GUAM-ot illeti – amelynek elnökségét jelenleg éppen Chisinau látja el –, egy nyitott, aktív regionális szervezetről van szó, amely reményeink szerint segít a közös problémák meghaladásában és az uniós integrációban.
– Mégis úgy tetszik, mintha a Moldovai Köztársaság az utóbbi időben közeledett volna Washingtonhoz. Moszkva ezzel párhuzamosan távolodott Chisinautól. Ezt jelzi, hogy az amerikaiak például jelen lesznek a Dnyeszteren túli területet érintő konfliktus rendezésekor is.
– Hadd pontosítsam az ön által mondottakat. Moldova nem közeledett és távolodott, maradt ott, ahol addig is volt. Az tény, és ezt értékeljük is, hogy a nemzetközi közösség a megfelelő súlyán kezeli, s nem csak moldovai belügynek tekinti a Dnyeszteren túli konfliktust. Nem szabad elfelejteni, hogy ennek a konfliktusnak az esetleges kiterjedése negatívan befolyásolhatja jó néhány EU-tagállam gazdasági és politikai érdekeit is. A rendezésben szerepet vállaló partnereink tisztában vannak azzal, hogy Moldova egyedül képtelen megoldani ezt a konfliktust. Nagyra értékeljük az Európai Unió és az Egyesült Államok aktivizálódását, támogatását annak érdekében, hogy a Moldovai Köztársaság egysége helyreálljon. A rendezési tárgyalásokon megfigyelőként vesz részt az EU és Washington, s fontosnak tartjuk azt is, hogy az unió szerepet vállal a Dnyeszteren túli terület mentén húzódó moldovai–ukrán határ ellenőrzésében (az Európai Unió Bánfi Ferenc rendőr dandártábornokot nevezte ki a Moldáv–Ukrán Határtámogató Misszió vezetőjének – a szerk.). Ezen a négyszáz kilométeres határszakaszon ugyanis de facto nincs moldovai ellenőrzés, így – a tiraszpoli vezetés hallgatólagos beleegyezésével – szabad teret kap a bűnözés, a fegyverkereskedelem. Ne felejtsük, a magát önkényesen köztársaságnak kikiáltó Dnyeszteren túli terület vezetői gyakorlatilag túszul ejtették azt a hatszázezer moldovai állampolgárt, aki azon az országrészen él.
– A megoldás érdekében nyilván egyfajta kompromisszumra van szükség. Mi az a maximum, ameddig Moldova elmegy a Dnyeszteren túli terület önrendelkezésének kérdésében?
– Kidolgozott tervünk van arról, hogyan képzeljük el a Dnyeszteren túli terület státusát a Moldovai Köztársaságon belül. Tíz éve létezik már egy területi autonómia Moldovában: Gagaúzia, amelyről elmondhatjuk, hogy nagyon hatékonyan működik. A gagaúz egyébként őslakos népcsoport ezen a területen, nincs anyaországa, és csak itt, a Moldovai Köztársaságban maradt meg önálló népként. Zavartalan az együttműködés a gagauz autonóm területtel. Gagaúzia nemcsak szociális, kulturális szempontból rendelkezik önállósággal, hanem gazdasági téren is. Ugyanezt ajánljuk a Dnyeszteren túli területnek, s ezt a tervet ellenszavazat nélkül fogadta el a chisinaui parlament. Most a tárgyalópartnereink válaszát várjuk az általunk javasolt elképzelésre.
– A világ keveset tud a gagauz autonómiáról. Mennyire széles körű önrendelkezésről van szó?
– Először is a gagauz önrendelkezést a moldovai alaptörvény is tartalmazza. 2004-ben módosították az ezt szabályozó törvény néhány passzusát, ezek bővítik az autonómia hatáskörét, s egyebek mellett pénzügyi önrendelkezésre is lehetőséget adnak. Ugyanakkor van úgy, hogy ez a terület nem tud megfelelő anyagi hátteret teremteni magának, így minden évben elkülönítünk egy bizonyos összeget a moldovai költségvetésből a gagauz autonómia fejlesztésére. El kell mondanom azt is, hogy ez az autonóm terület, annak lakossága lépést tart Moldovával, azonosak a célkitűzései. Nemrég ünnepeltük a gagauz önrendelkezés tizedik évfordulóját. Közösen jelentek meg az eseményen a gagauz és a chisinaui vezetők. Azt gondolom, hogy ez a modell példaértékű lehet más országokban is.
– Nyilván tudja, hogy Romániában is vannak autonómiatörekvések, ott a magyar közösség részéről. Példa lehet a moldovai modell?
– Románia – az összes régióját beleértve – mindent el kell kövessen annak érdekében, hogy teljesítse az uniós csatlakozás feltételeit. 2007-ben a magunk részéről is üdvözölni szeretnénk Bukarest csatlakozását az EU-hoz. Nem hiszem, hogy most területi felosztásokon kellene gondolkozni. Ezek a megoldások nem törvényszerűen járulnak hozzá egy ország fejlődéséhez.
– A kilencvenes évek elején még úgy tűnt, Románia és Moldova egyesülni szeretne. Aztán fokozatosan elhidegültek a kapcsolatok. Napirendre kerülhet még az egyesülés kérdése?
– Ma rendkívül pozitívak a kétoldalú kapcsolatok. Az ön kérdésére a két ország elnöke közösen adta meg a választ az idei év elején folytatott chisinaui találkozóján: Románia és Moldova az új európai családban szeretne egymásra találni.
Megvalósítatlan tervek Transznisztriára. Miközben a szakadár Dnyeszter menti köztársaságban gőzerővel folyik a december 11-én tartandó parlamenti választásokat megelőző kampány, mindeddig rendre kútba fulladtak a Transznisztria státusát rendezni hivatott tervek. Az 1997-ben az orosz Jevgenyij Primakov, 2003-ban Dmitrij Kozak, majd az idén az ukrán elnök, Viktor Juscsenko által kidolgozott stratégiák egyaránt két alapvető célt körvonalaztak: önálló politikai és adminisztratív hatalommal felruházni az egyetlen nemzetközi szervezet által el nem ismert területet, továbbá megtartani az ott állomásozó orosz katonai csapatokat és fegyverzetet. Eközben a Moldovai Köztársaság abban reménykedik, hogy Moszkva és az Európai Unió beleegyezésével vissza tudja csatolni területéhez Transznisztriát, viszont eme törekvésében nem kap elegendő támogatást a Kremltől. Terry Davis, az Európa Tanács főtitkára a napokban Bukarestben közölte, a testület álláspontja világos, a szakadár, nemzetközileg el nem ismert Dnyeszter menti állam a Moldovai Köztársaság szerves része, és az ET mindenben támogatja Moldova területi integritását. (R. Sz.)
