Az igazságszolgáltatás végre bebizonyította, hogy megloptak” – egy hónapja ezekkel a szavakkal üdvözölte győzelmét Bernard Tapie a párizsi bíróságon. Sohasem látott összegű kártérítést ítéltek meg számára: 135 millió eurót kell fizetnie a CDR-nek, az állami vagyonkezelőnek, amely a Crédit Lyonnais bank kétes ügyeiért vállalt felelősséget.
Tíz évvel ezelőtt aligha akadt volna bárki is, aki ebben a perben Tapie-ra fogadott volna. De mivel oly rég történt, nem árt, ha felelevenítjük az eseményeket és a szereplőket, ami természetesen még a franciák számára sem magától értetődő. Először itt van a főszereplő, a ma 62 éves kültelki „srác”, a mindenki hasába lyukat beszélő, jó svádájú férfi, aki minden helyzetben feltalálja magát, azaz Bernard Tapie. Igaz, az évek folyamán ugyancsak megtépázták hitelességét, anyagilag többszörösen is padlóra küldték. Ám ha épp nem valamelyik jogos börtönbüntetését töltötte, valóban sikeres ember képét jelenítette meg a franciáknak, ugyanis az elmúlt években olyan pályamódosítást hajtott végre, amilyen csak keveseknek sikerülhetett volna: sorban játszotta a film- és színházi szerepeket, francia tévésorozatok főszereplője, rádiós és televíziós műsorvezető vált belőle. Született tehetség – ismerték el róla nem kis számban színész- és rendezőtársai. Az embernek az az érzése, hogy történhetne bármi is, Bernard állva maradna.
Tehetsége kibontakoztatásának más területeken sem szabott határt. Az 1960-as években televíziós szaküzletben volt eladó. Néhány esztendő múlva már ő volt a bolt tulajdonosa. Jó tíz év elteltével elkezdte fölvásárolni, majd „gatyába rázni” az anyagilag bajba került vállalkozásokat. Birodalma évről évre egyre nőtt. Pénzügyi befektető cége, a Bernard Tapie Finances SA a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek kezdetén, a legfényesebb időkben ideig-óráig vagy ötven céget irányított. Köztük volt a Wonder, a Mazda franciaországi részlege, a szépségipari Madame Gres, a Testut mérlegipari vállalkozás, a Terraillon és az egész kalapon a bokréta, az 1990-es szerzemény, a jelentősen eladósodott német sportszergyártó, az Adidas. A cégek többsége nagy átalakításon ment keresztül, mielőtt hatalmas haszonnal újra eladták volna őket.
Dőlt a pénz, jöttek vele a kapcsolatok is. 1986-ban Tapie-t az Olympique de Marseille a futballklub elnökévé választotta. Mi más lett volna a cél, mint a földrész legjobb focicsapatát összehozni? A törekvés sikert hozott, ugyanis 1993-ban a gárda megnyerte a Milan ellen vívott bajnokcsapatok Európa-kupája-döntőt.
Üzleti és sportkarrierje mellett nem sokáig váratott magára a politikai dicsőség. A Mitterrand-korszakban ugyanis rájöttek a szocialisták, hogy a nagyszájú szélsőjobboldali Le Pent csak egy hasonló nagyot mondóval tudják semlegesíteni. Hősünk készen állt arra, hogy megmérkőzzön a Nemzeti Front elnökével, és nem is került ki rosszul az összecsapásokból.
Tapie-t 1989-ben képviselővé választották, parlamenti helyét négy év múlva ismét elnyerte, a radikális, szocialista frakciót erősítette. 1993-ban az Európai Parlamentbe is beválasztották. 1992-ben a szocialista Pierre Bérégovoy kormányában megkapta a városfejlesztési miniszterséget, amellyel nem sokáig tudott élni.
Talán nem kell ecsetelni azt, hogy milyen kivételes kapcsolatokat ápolt az akkori idők szuperembere a francia szocialistákkal. Mitterrand igencsak kedvelte, és meglátta benne azt a vagányságot, azt az életteliséget, amely az elnök párttársaiból születésüktől fogva hiányzott.
Azonban egy időben ötven céget még Tapie sem tudott volna felvásárolni, bármilyen szorult helyzetben voltak. Kellett ehhez a jó bankkapcsolat, amellyel finanszírozta a vételeket. A Crédit Lyonnais, a hatalmas állami pénzintézet hajlandó is volt erre: egy kivétellel mindig Tapie segítségére sietett. A jó politikai kapcsolatokkal rendelkező más kérelmezőkkel is igen bőkezűen viselkedett a bank, nem beszélve a saját horribilis összegű vállalkozásairól, amelyek évek múltán a banktörténelem egyik legnagyobb hiányát, mai pénzen számolva is több mint 20 milliárd (!) eurót eredményeztek.
Bernard Tapie miniszterré válásakor meghatalmazást adott a Crédit Lyonnais-nek, hogy adja el az Adidast. Természetesen meghatározta a minimálárat, amennyit szeretne érte kapni, ez 2,85 milliárd frank volt. Végül szorított a határidő, amire Tapie-nak meg kellett szabadulnia vállalkozásaitól, 1993 elején a Crédit Lyonnais mintegy „szívességből” a Tapie által kért összegért átvette az Adidas 78 százalékát, amelyet az üzletember birtokolt. Ám a megdöbbentő az, hogy ekkor már a bankvezetés zsebében volt a svájci Robert-Louis Dreyfus 4,485 milliárd frankos vételi ajánlata a sportszergyártóért. Dreyfus a brit Saatchi and Saatchi reklámcéget vezette akkoriban. A Crédit Lyonnais vezetői mindenesetre zsebre vágták a két összeg közti különbséget, mégpedig úgy, hogy átfuttatták a pénzt a karib-tengeri adóparadicsomok számláin. Az összeghez csak maguk férhettek hozzá.
A bank – a közelmúltban meghozott ítélet szerint – „nem tartotta be az ügyfeléhez, Bernard Tapie-hoz fűződő lojalitást, nem informálta őt kellően a beérkezett ajánlatokról, azaz nem tartotta be a köztük lévő szerződést”. A párizsi kereskedelmi bíróság csupán azért nem semmisítette meg a szerződést, mert időközben Dreyfus eladta a céget.
Egyébként a bankvezetők hozzá nem értését ragyogóan példázza az a tény, hogy miután a svájci üzletember rendbe tette a cég ügyeit a párizsi tőzsdére való bevezetésekor, másfél évvel később az Adidas 11 milliárd frankot ért. Amikor Tapie-nak tudomására jutottak a fenti számok, azonnal beperelte a Crédit Lyonnais-t. Követelése majd egymilliárd euró volt.
Az ítélettel tulajdonképpen nem is Bernard Tapie győzelméről van szó, hanem mindez „a szocialisták által visszaállamosított bank amatőr, kalandor befektetési politikájának újabb látványos fiaskója” – állapította meg a Le Monde vezércikkében. Mindehhez hozzájön még az a franciáknak nem kedvező hír, hogy ugyanazon a napon, amikor megszületett a döntés Tapie ügyében, egy amerikai bíróság 600 millió dollárra elmarasztalta a Crédit Lyonnais-t egy tengerentúli biztosítótársaság megvétele miatt. A CDR vagyonkezelő cég ügyvédjei mindig azt hangoztatták, hogy az amerikai Executive Life ügyében nincs mit veszíteniük. Nekik nincs is, de a francia adófizetőknek van, ugyanis a végén ők fizetik majd meg a büntetést. Egyébként Nicolas Sarkozy tavaly pénzügyminiszterként azt szorgalmazta, hogy próbáljon a CDR Tapie-val peren kívüli egyezséget kötni, jogász lévén azt tanácsolva, hogy egy közös megállapodás mindig jobb, mint egy elvesztett per. Ám az idén nyáron – legalábbis Tapie szerint – a CDR ügyvédjei, felhasználva a francia kormányalakítási hercehurcákat, zátonyra futtatták a tárgyalásokat.
Felmerült a Tapie-ítélet kapcsán is, hogy most majd az adófizetők állják a számlát. Tapie különösen híres volt arról, hogy még vállalkozó korában számolatlanul szórta a pénzt. A CDR is felhozta az ügy tárgyalásán a luxuséletvitelét – volt olyan év, amikor 40 millió frankot vert el –, amelyet szerintük a banknak köszönhetett. Mit mondott erre Tapie? „Azt azért tudniuk kell, hogy csak az én ügyemen – és még mennyi más van – majd 700 millió eurót nyert a Crédit Lyonnais és ilyenformán az adófizetők. Csak nem sajnálják tőlem azt a 135 milliót!” A CDR egyébként élt jogával, és a legfelső semmítőszékhez nyújtott be fellebbezést, ám itt csak akkor adnak neki igazat, ha a fellebbviteli bíróság elkövetett valamilyen formai hibát.
Bernard Tapie-t eddig négyszer ítélték el vesztegetés, adócsalás és egyéb gazdasági bűncselekmények miatt, most vár rá az ötödik, reményei szerint az utolsó per, amelyben ismét feje fölött lebeg a netán többéves börtönbüntetés. Az eddigi ítéleteket nem kellett maradéktalanul letöltenie, általában fél év után – jó magaviselete miatt – szabadult. A mostani ítéleten felbuzdulva viszont folytatja a CDR perelését erkölcsi kár miatt, amelyet az elmúlt tíz évben el kellett szenvednie.
Tapie számára most már adott a pénz az üzlethez, a sportéletben már régóta jelen van, négy év óta az Olympique de Marseille sportigazgatója. A politika? – tette fel neki a kérdést a Figaro újságírója. „Hát esetleg a Radikális Párt, ám valószínűleg szóba sem kerülhetne a vezetése.” Reszkess, francia belpolitika, Tapie nekigyürkőzik!
origo.hu
Erre nagyon ráfázhat Magyar Péter, újabb ügyekben jelentették fel
