Önerő

Sikerül elérnie az Európai Uniónak ön szerint azt a lisszaboni célkitűzést, hogy 2010-re a világ legversenyképesebb gazdasági övezete legyen? – tettük fel a kérdést Munk Péter magyar származású kanadai milliárdosnak.
– Ennek nincs realitása. Az elsőség kérdése Észak-Amerika és Kína között fog eldőlni. Európának csak a harmadik hely juthat. A közösségen belül az újonnan csatlakozott államok lehetnek a legsikeresebbek, ezen belül is Észtország, Szlovénia és Magyarország.
– A minap az egyik üzletben láttam egy kanadai nemzeti jelképpel ellátott sapkát, amelyen a Made in China felirat volt olvasható…
– Ezzel nincs semmi baj. Minden, ami munkaigényes, a Távol-Keleten készül, ugyanis miközben ott havi 100 dollárért lehet szorgos kezeket kapni, addig Észak-Amerikában hetente minimum 400 dollárt kell fizetni értük. A mi gazdaságunkban viszont azok a területek teljesítenek jól, ahol magasan képzett szakemberekre van szükség. Ilyen például az információtechnológiai szektor.
– Csakhogy ezek a területek kevesebb szakembert igényelnek. Nem növekszik drasztikusan a munkanélküliek száma?
– Az utóbbi években az Egyesült Államokban és Kanadában egyaránt jelentős mértékben nőtt a foglalkoztatottság, s ez a tendencia a jövőre nézve is biztató.
– Kelet-Európának milyen jövőt jósol?
– A befektetők nemcsak az olcsóbb munkaerő miatt választják Kelet-Európát, hanem a piaci lehetőségek, a gazdasági növekedés és a képzett szakemberek miatt is. Európa gazdasági növekedését e régió generálja.
– Ezek szerint támogatja Románia és Bulgária uniós tagságát?
– Igen.
– És Törökországét?
– Ez nem gazdasági, hanem politikai és kulturális kérdés.
– Mi a véleménye a magyar gazdaság esélyeiről?
– A fejlődést negyven éven át a kommunizmus tette lehetetlenné. Amíg a rendszerváltás előtt lehangoló és szegényes volt az ország, addig az elmúlt években minden területen látványos a fejlődés. A magyarokat, főleg pedig a fiatalokat öröm nézni, úgy dolgoznak, hogy azzal sok kanadait maguk mögé utasítanának. Azok a szakmailag kiváló kanadai munkatársaim, akiket Magyarországra küldtünk, eleinte vonakodtak a külföldi munkától, ma viszont hálásak, s azt mondják, ha itthon maradnak, nem tanultak volna annyit, mint Magyarországon.
– Beszéljünk az életpályájáról. Önnek nehéz időkben kellett elhagynia Magyarországot. Miért éppen Kanadát választotta?
– Először nem ide jöttem, hanem Svájcba a családommal együtt. Tizenhét éves voltam akkor. Miután nem tudtam bekerülni a zürichi egyetemre, Kanadában élő rokonaimhoz utaztam.
– Itt felvették az egyetemre, ám nem kért ösztöndíjat. Ilyen jól állt anyagilag?
– Nem voltam elég jó tanuló, épp csak átmentem a vizsgákon, az eredményeim alapján nem kaphattam ösztöndíjat. A legsikeresebb emberek egyébként általában nem a legjobb tanulók közül kerülnek ki. Az iskolai eredmény alapja lehet, de nem feltétele a sikeres életnek. A gyermekeimnek is mindig azt mondtam: végezzétek el az iskolát, de mindig azt csináljátok, amit szerettek. Ez a siker titka.
– Előfordult, hogy nem volt pénze?
– Az első egyetemi évek alatt három-négy helyen dolgoztam, hogy ne legyen üres a zsebem.
– Miből szerezte az első millióit?
– A jó eredmény eléréséhez főképpen tehetségre, szorgalomra, kitartásra és szerencsére van szükség. Az első sikerek már az egyetemi éveim alatt megszülettek, amikor az ötvenes években egy évfolyamtársammal – mai szóhasználattal – hifiberendezéseket kezdtünk gyártani. Még a tőzsdén is megjelentünk 1960-ban, ami akkor nagy szó volt, hiszen addig csak a bánya- és faipari cégek papírjai forogtak a parketten. Végül az okozta a cég vesztét, hogy túlnőtte magát. Hét évvel később 250 ezer dollár kölcsönből elindítottuk a szállodaipari vállalkozásunkat, s néhány év múlva már ötvennégy hotelünk volt Fidzsin, Ausztráliában és Új-Zélandon. Amikor 1981-ben eladtam a céget egy hongkongi vállalatnak, hatvanötmillió dollárt kaptam érte. Közben tekintélyes pénzeket hoztak az aranybányák is. Az első bányámról, a nevadai Goldstrike-ról a korábbi tulajdonosai lemondtak, azt hitték, kimerült. Mi még találtunk ott aranyat, és ez napi egymillió dollárt hozott a konyhára. Jó eredményeket produkáltak a chilei és perui bányák, s az ingatlanbefektetések is jelentős hasznot termelnek.
– Meddig számolta a pénzét?
– Sosem számoltam. Na jó, amikor nem mentek jól a dolgok, azért gyakran vontam mérleget.
– Mekkora most a vagyona?
– Nem tudom. Ahol most beszélgetünk, az aranykitermelő Barrick Gold Corporation tőzsdei értéke 14,5 milliárd dollár, és az ingatlanfejlesztő Trizec is megér úgy ötmilliárdot.
– Mi lesz később a cégekben lévő vagyonával?
– Jótékonysági célra fogom fordítani. Eddig is jelentős pénzeket költöttem az egészségügy és az oktatás támogatására. Fontosnak tartom, hogy azok, akik anyagilag is sikeres életpályát futnak be, a nyereségüket visszaforgassák a társadalom javára. Senkinek nem írják a sírjára, hány milliója volt életében.
– Mennyire tud tisztességes maradni az ember az üzleti életben?
– Akik becstelenek, csak egyszer tudnak üzletet kötni, de aztán elhullanak. Azt gondolom, és az egyetemen is mindig azt hangoztatom a tanítványaimnak, hogy hosszú távon csak az lehet eredményes, aki a farkastörvények közepette is tisztességes marad. Az üzlet alapja ugyanis a bizalom.
– Mi nem sikerült eddigi életében?
– Amikor az első, tőzsdén jegyzett cégemtől kirúgtak, egy világ omlott bennem össze. Két év múlva örültem, hogy ez történt, ugyanis már egy nagyobb vállalatnál dolgoztam. Ami adott pillanatban drámának tűnik az életben, az később csak múló rossz emlék. Minden bukástól, kudarctól erősebbé válik az ember, a változás, az új feladat pedig újabb kihívást és sikert tartogat. Mindig arra kell törekedni, hogy a negatív dolgok pozitívvá váljanak.
– Mire büszke?
– A legmagasabb kanadai állami elismerésemre, valamint a családomra. Az öt gyermekemre, akik mind sikeresek az általuk választott területen úgy, hogy egyetlen centet sem kaptak tőlem. Az én legnagyobb szerencsém az volt, hogy a szüleimnek nem volt pénzük. Ha ugyanis adtak volna, sosem tudom meg, hogy én vagyok tehetséges, vagy pedig a családi vagyon hozza az eredményeket. Igazi önbizalma csak annak lehet, aki saját erejéből küzdi fel magát.
– Melyik gyermeke viszi majd tovább a vállalatot?
– Egyik sem. Milyen buta feudális döntés lenne, ha rájuk testálnám a céget! A vállalatnak nem családtagra, hanem jó menedzserekre van szüksége. Ők hadd csinálják azt, amihez értenek, amihez kedvük van.
– Nem volt hátrány, hogy nem született kanadai, hanem bevándorló?
– Ellenkezőleg! Előnyt jelentett, hiszen ez olyan plusz, amely miatt jobban küzdöttem és küzdök ma is.

Bővíthető kapcsolatok
Minden esély, szándék és eszköz megvan ahhoz, hogy szélesítsük a Kanada és Magyarország közötti gazdasági kapcsolatokat – mondta Takács Ildikó. A hazánkban működő Kanadai Kereskedelmi Kamara elnöke arról tájékoztatott, hogy az észak-amerikai állam magyarországi befektetéseinek értéke a rendszerváltás óta – 2003-as kanadai adatok szerint – megközelítőleg 7,4 milliárd kanadai dollárt tett ki. A relatív magas összeg nagy része az offshore cégek miatt keletkezett, ám ebben az esetben a befektetések végső állomása nem feltétlenül Magyarország. A reális öszszeg is jelentős, hozzávetőleg egymilliárd dollár. Tavaly a magyar kereskedelmi behozatal 83,9, a kivitel 69 millió dollárt tett ki.

Munk bevásárol
A torontói székhelyű Barrick Gold Corporation bejelentette, hogy 9,2 milliárd dollár értékben megvásárolja a világ legnagyobb aranybánya-társaságát, a Placer Dome-ot. A vállalat további 1,35 milliárd dollár értékben kíván beruházni, hogy újabb bányákat hozzon létre, s továbbfejlessze nemzetközi kereskedelmét Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában, Ázsiában, Afrikában és Oroszországban. A társaság erre az évre mintegy 4,4 millió uncia arany termelését tervezi.