„Hazánkat és a jogszabályi eljárásrendet megkerülve döntene az Európai Bizottság az orosz energiahordozók importjának teljes betiltásáról” – hívta fel a figyelmet a Világgazdaságnak írt cikkében Czepek Gábor, az Energiaügyi Minisztérium miniszterhelyettese. Emlékeztetett arra, hogy az ukrajnai háború a 2022–2023-as években összesen mintegy 430 milliárd euróval növelte meg az uniós tagállamok energiaköltségeit. Két esztendő alatt gázban, olajban és szénben ennyivel emelkedtek az európai emberek és vállalkozások rezsiterhei. Csak a nagyságrendek érzékeltetése végett: ebben a hétéves pénzügyi ciklusban (2021 és 2027 között) a kohéziós alapokban 650 milliárd euró, míg a világjárvány okozta helyzet kezelésére életre hívott Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) keretében 520 milliárd euró forrással tervezett Brüsszel. A támogatási és gazdaságélénkítő programok teljes összegének bő harmadát fizette ki energetikai többletköltségként Európa.
Czepek Gábor jelezte, hogy a nemzetközi energiaválság tartósan magas energiaárakat eredményezett, amelyek jórészt mindmáig velünk maradtak. A földgáz piaci ára az elmúlt fél évben
- az Egyesült Államokban 6–12 euró között mozgott,
- Európában a legjobb formájában sem csökkent 34–40 eurós szint alá.
Tehát az európai vállalkozások (és a kínai szereplők is) alsó hangon háromszor többet fizetnek a gázért, mint amerikai versenytársaik. Közben az orosz csővezetékes forrást legnagyobb részben amerikai LNG-vel váltotta ki Európa. Villanyért a legutóbbi adatok szerint Kínához képest négyszer, az amerikai áraknál kétszer többet kell fizetniük a vállalkozásoknak. Benzinben és dízelben a nemzetközi versenytársaknál kétszer többet számláznak az uniós felhasználóknak.
A miniszterhelyettes kitért arra is, hogy ha Ukrajna teljes jogú tagállammá válna, méretei és a helyreállítandó életfeltételek, az elpusztult infrastruktúra pótlása az európai közösség finanszírozását igényelné. Az ukrajnai szén- és gázerőművek zöme megsemmisült a háborúban, de odaveszett a vízerőművi kapacitások jelentős hányada is. Újjáépítésük, vagy ha az nem gazdaságos, kiváltásuk nagyságrendileg harmincmilliárd euró helyreállítási forrást emésztene fel. A rendszerből eddig is hiányzó korszerű gázerőművi, megújuló és nukleáris kapacitások megteremtésének költségei további súlyos eurómilliárdokra rúgnak.
Mindez tehát a következő uniós támogatási ciklust terhelné, amelyben a mai kalkulációk alapján harmincmilliárd euró körüli forrás állhat rendelkezésre energetikára valamennyi tagállam számára összesen. Ukrajna energetikai talpra állítása teljesen lekötné a fejlesztési keretet, kimerítve a régi tagállamok ágazati finanszírozását.
Czepek Gábor szerint az orosz import leállása nemcsak a magyar helyzetet rontaná, továbbgyűrűző hatásait az egész európai piac elszenvedné. A háború kitörése előtt az uniós tagállamokban felhasznált gáz 45 százaléka származott Oroszországból. Az Európai Bizottság gázpiaci helyzetképe szerint 2024 végén is a behozatal 19 százaléka volt orosz eredetű. A helyzet az, hogy Oroszország minden szankció dacára csővezetékes és cseppfolyós kategóriában egyaránt a második legnagyobb beszállító volt az EU-ban. Sőt tavaly nőtt az orosz import mennyisége, elsősorban az olasz, cseh és francia igények miatt; ugyanakkor a magyar és német felhasználás csökkent orosz gázból. Egy ilyen jelentős forrás hiánytalan kizárása drasztikusan szűkít a kínálatot, óhatatlanul újabb áremelkedést okoz.
További részletek itt olvashatók:
https://www.vg.hu/velemeny/2025/06/orosz-energiaembargo-magyarorszag-europa-versenykepesseg
