Tökéletlen tudománynak nevezi könyvében Atul Gawande amerikai sebész az orvoslást, s ezzel kimondja, amit magunk is tudunk, csak nem szeretünk tudomásul venni. Ha életünkről, egészségünkről van szó, hinni akarunk abban, hogy a legjobb és legbiztosabb kezek között vagyunk, hogy orvosunk maga a tökéletesség letéteményese. Képzettsége a legmagasabb szintű, szellemi és mentális állapota mindig kiváló, megérzései csalhatatlanok.
Az Animus Kiadó Orvosok írják című sorozatának újabb kötete, A gyógyítás útvesztői nagyon emberi könyv, egy ifjú sebészorvos írja le benne saját élményeit és a környezetéből gyűjtött tapasztalatait. Több mint kórtani leírások sora, mondhatni, kórkép az orvostársadalomról. Tudatosíthatjuk magunkban, hogy a gyakorlati orvoslást a pályakezdőknek is tanulniuk kell valakin (rajtunk), hogy a döntési hierarchia legfeljebb nagyobb, de nem tökéletes biztonság, hogy az emberi szervezet gyakran megtréfálja még a legképzettebb szakembereket is. Egyszóval nincs tökéletes tudás, tökéletes döntés és tökéletes biztonság.
Ezért lehet, hogy a közeljövőben a gyógyítás is gyáripari termeléssé válik, lesznek vakbélkivevő, szülő- és a fogyást elősegítő gyomorszűkítést végző gyárak, amelyekben az orvoscsapat tagjai napi sorozatbeavatkozásaik során csak egyfajta tevékenységet végeznek. Ezt diktálja a biztonság, ezt a tévedéstől és annak kockázataitól való félelem. Pedig, s ez ebből a könyvből is kiderül, a gyógyításhoz kell lélek is, a gyógyuláshoz pedig lelki támogatás, emberi szó. Nehéz ezek után megfogalmazni, milyennek is szeretnénk látni a XXI. század műtőit.
(Atul Gawande: A gyógyítás útvesztői. Animus Kiadó, Budapest, 2005. Ára: 2290 forint)
origo.hu
Kiderült, hogy mikor indul a magyar űrhajós a Nemzetközi Űrállomásra
