Párizs lángjai

A párizsi forrongás már a második hetébe lépett, ezer rendőr sem volt elég, hogy a Párizstól észak-keletre lévő Seine-Saint-Denis körzetben a nyugtalanságot lecsillapítsa, amely most első ízben Párizs körzetén is túlterjed, és összesen vagy negyven települést érint. A lázongók már csaknem kétszáz autót gyújtottak fel, megostromoltak egy rendőrőrsöt, felgyújtottak egy gépkocsi-bemutató termet, és égő benzinespalackokat dobálnak.
Dominique de Villepin francia miniszterelnök, aki a rend helyreállításának abszolút elsőséget kíván biztosítani, csütörtökön egy pártközi válságértekezletet hívott össze, ahol a belügyminiszter, Nicolas Sarkozy és más miniszterek mellett az érintett települések polgármesterei is részt vettek. Sarkozy, aki korábban találkozott az elhalálozott fiatalok szüleivel, kijelentette, hogy az erőszakos események nem spontán módon, hanem nagyon is jól szervezetten törtek ki. Még azt is hozzátette, a kormány nem fogja megengedni, hogy „zavarkeltők, egy sereg csavargó azt tegye, amit akar”. Sarkozy szerint az érintett körzetekben „iparszerű tisztogatásra” (eredetiben: industrial cleaning) van szükség. Ugyanakkor Villepin sokkal békülékenyebb hangot ütött meg, felhíva a miniszterek figyelmét, hogy ne bélyegezzék meg eleve az érintett körzeteket. De Villepin és Sarkozy nézeteltérése, amelyet az is motiválhat, hogy a 2007-es elnökválasztáson minden bizonnyal egymás riválisai lesznek, megosztotta a kabinetet, ugyanakkor szinte valamennyi felelős politikus súlyosnak ítéli a helyzetet.
A lázadás szegény, bevándorlók által lakott településeket érint, ahol magas a munkanélküliség. A különbségeket jól mutatja, hogy míg a francia eredetű népességben a munkanélküliség 9,2 százalékos, addig a bevándorlók esetében 14 százalékos, de a különbség még nagyobb az egyetemi diplomások körében, ahol a francia eredetűeknek csak öt, míg a bevándorlóknak 26,5 százaléka munkanélküli. Bár a megkülönböztetést a törvény tiltja, a munkaadók, ha választhatnak, nemigen adnak munkát olyan jelentkezőknek, akiknek arab hangzású nevük van. A kapuk zárva vannak, ha arab vagy – mondja Yazid Sabeg író és üzletember. A fiatalok ezt először akkor tapasztalják, amikor egy klubba nem engedik be őket, és ahányszor ez megtörténik, a harag egyre nő bennük.
Jean-Louis Borloo, a szociális kohézió minisztere szerint a kormánynak határozottan kell reagálnia, de azt is fel kell ismernie, hogy évtizedek alatt sem ért el eredményt abban, hogy a szegény külvárosokban fortyogó indulatokat megfékezze. A francia kormánypárt egyik képviselője, Jacques Myard azt hangsúlyozta, hogy a jelenlegi zavargások világosan mutatják: a francia integrációs modell csődöt mondott, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a kormány gyenge, mert „apránként elfogadta, hogy a fiatalok minden éjszaka kocsikat gyújtsanak fel, üzleteket rongáljanak meg és így tovább. Ezek minden ürügyet fel fognak használni a lázongásra, a tüntetésekre és a rombolásra.”
A mozlim vezetők toleranciát kérnek a hatóságoktól. Dalil Boubakeur, a párizsi mecset feje és a Mozlim Vallás Francia Tanácsának elnöke szerint a külvárosokban a mozlim bevándorlóknak „olyan feltételeket kell biztosítani, hogy emberi lényhez méltó életet élhessenek”. Valószínűleg bizonyos fokig mindegyik félnek igaza van, félő azonban, hogy Párizs lángjai Európa küzdelmes jövőjét festik elénk.