Rejtelem, káprázat

K ö n y v e s h á z

Négyszáz éve, 1605-ben jelent meg az első része ennek a vaskos regénynek, amelyben Kundera szavaival minden csupa „rejtelem és káprázat, mindennek valami bizonytalan, homályos jelentése van”. Az idén Cervantes-évet ünnepelünk. Ebből az alkalomból adta ki az Európa Kiadó Benyhe János régiességeket kigyomláló új fordításában (munkájához Győri Vilmos fordítását és Szász Béla szerkesztői javításait használta fel részlegesen), az ő utószavával és jegyzeteivel a világirodalom eme remekét, amely „az első nemzetközi könyvsiker az újkori világirodalomban”.
Nemzedékek sírtak és nevettek a világ minden táján Don Quijote és hűséges szolgája, Sancho Panza történetét olvasva. A bús képű lovag históriáját rengeteg nyelvre fordították le, főszereplője pedig szimbólum lett: a szélmalomharcot vívók olykor nevetséges, mégis megható és csodálni való jelképe.
Higgyük el Cervantesnak, hogy a lovagregény költött és sületlen históriáit akarta megvetés tárgyává tenni? Vagy Kunderának volna igaza, aki azt mondja, hogy egy mai regényíró kezdetnek, egy új művészet, a regényművészet kiindulópontjának tartja ezt a könyvet? A kettő nem mond ellent egymásnak. Az irodalomtörténet ma a modern regény ősét látja a Don Quijotéban. Marad azonban a kérdés: azt sugallná a legyőzött Don Quijote meséje, hogy eleve csak vereség az emberélet? Kundera szerint igen, egyet tehetünk csak, meg kell próbálnunk megérteni, ez a regény műfaj létjoga.
A publikum azonban alighanem éppen azért olvasta oly nagy szeretettel évszázadokon keresztül, mert azt tanulta belőle, hogy minden nyomorúság, sivár köznapi gondok, balsikerek ellenére érdemes élni. Ahogy a majdnem hatvanéves, fél kezére béna Cervantes példája bizonyítja, aki dacos mégisekkel felvértezve írta meg Don Quijotéját. Hogy mi volt érte a köszönet, míg élt, azt Benyhe János pontról pontra leírja az utószóban. Börtön, nyomorúság, meghurcoltatás, örökös pénzgondok, plagizálási vád. Egyetlen menedéke maradt lelki magányában továbbra is – mondja Benyhe János –: az írás. Hatalmas regényfolyamában meghirdeti a valóságtisztelet programját: ott lüktet benne „szinte az emberi élet egész teljessége: erdők-mezők, országutak, fogadók, kastélyok, falvak, zsibvásárok élete. A kor Cervantes lelkén és élményein átszűrődő minden színe, hangulata, bonyodalma, reménye, törekvése.” Egyszerre spanyol és egyetemes ez a regény. „Minden titkok könyve, mégis olyan, mint egy bizalmas, baráti vallomás.”
Ma sem veszített varázsából. De sokat veszít, aki nem olvasta.
(Miguel de Cervantes Saavedra: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha. 1–2. kötet. Milan Kundera előszavával. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2005. Ára: 4600 forint)