Több támadás érte az elmúlt időszakban a magyar gyámügyet és főként az örökbefogadás gyakorlatát Rácz Károly és Danika ügye kapcsán is. Lassúnak, rugalmatlannak, túlságosan bürokratikusnak minősítették. Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium gyermek- és ifjúságvédelmi főosztályának vezetője, Gáspár Károly szerint sok esetben az ügyintézők hozzá nem értése, más esetekben a túlzott óvatossága a gyors és korszerű döntések akadálya. A gyámügyiek végrehajtók és jogalkalmazók, akik a jogszabályokhoz igazodnak. Ők maguk nem vizsgálják az örökbefogadókat, a beérkezett szakértői vélemények alapján mérlegelnek, és akkor adják ki az engedélyt, ha mindent a legnagyobb rendben találnak. Amennyiben akár a legkisebb kétség ébred bennük, nem vállalják a felelősséget. Nehéz a dolguk azért is, mert szakmailag önállóak ugyan, munkáltatójuk azonban a helyi jegyző, így kiszolgáltatottnak érzik magukat a hivatali hangulatnak. Ez a bátortalanság indokolja Rácz Károly esetében is a sok halasztást és aktatologatást.
A jogszabály különbséget tesz gyám, nevelőszülő és örökbe fogadó szülő között. A gyám minden területen képviselheti a gyámsága alá helyezett személyt, annak vagyonával azonban évente el kell számolnia. A gyámtól a gyermek csak végrendelettel örökölhet, szemben az örökbefogadóval, aki minden tekintetben a vér szerinti szülő jogaiba lép. Előfordul azonban, hogy az örökbefogadást felbontják, ha a gyermek helyzete a családban ellehetetlenül. A nevelőszülő ezzel szemben a megyei, fővárosi, területi gyermekvédelmi szakszolgálat alkalmazottja, aki megbízási szerződéssel vagy havi fizetésért főfoglalkozásban neveli a gondjára bízott gyermeket.
Az örökbefogadás nem rugalmas és nem is kell annak lennie, mondja Forgács László, a minisztérium gyámügyi osztályának vezetője. Szakszerűnek kell lennie és gyorsnak. Az örökbefogadási szabályok 1997-től változtak meg Magyarországon, igazodtak az uniós gyakorlathoz. Kötelező a jelentkezők számára a felkészítő tanfolyam, amelyen jogi, pedagógiai, pszichológiai ismeretekhez jutnak, és azt tanácsolják nekik, hogy előbb-utóbb, ha a gyermek már arra érett, hozzák tudomására, hogy örökbe fogadták. A kiskorúnak joga van a származásáról tudomást szereznie, és megismerni a vér szerinti szülője adatait.
A gyermek családba érkezése után minimum egy hónapig tart a kötelező gondozás, amelyet a gyámügy figyelemmel követ, majd, ha mindent rendben talál, hatvan nap kell a jóváhagyó határozat megszületéséhez. A szakemberek azt tervezik, hogy az örökbefogadás után is követik a gyermek sorsát, helyzetének alakulását. Erre azonban ma még nincs lehetőség. A gond az, hogy kevés a gyerek, tehát sokat kell rá várni, mondja Forgács László. Az örökbefogadók kilencven százaléka három év alatti egészséges, fehér bőrű gyermeket szeretne, az örökbe adható gyermekek többsége azonban ennek a feltételnek nem felel meg. Sok a tíz év feletti, fogyatékos és nem fehér bőrű gyermek.
Magyarországon az állami apparátus mellett két engedéllyel rendelkező civil szervezet is foglalkozik örökbefogadással. Az Alfa Alapítvány és a Gólyahír Egyesület elsődlegesen terhes anyák gondozására vállalkozik, akiket szeretnének meggyőzni arról, hogy tartsák meg születendő gyermeküket. Akik azonban ezt nem vállalják, nyílt örökbefogadás keretében választhatnak a gyermekre váró jelentkezők közül. A civilek ezt a közvetítő munkát is vállalják. De csak olyan örökbe fogadó szülőkkel állhatnak kapcsolatban, akiknek érvényes alkalmassági igazolásuk van.
Kizáró ok-e az eltérő nemi identitás? – kérdeztük. Az örökbeadás szabályai között még célzás sem található erre, tudtuk meg. A feltétel a nagykorúság, a cselekvőképesség és a büntetlen előélet. Forgács László csak egy, a Rácz Károlyéhoz némileg hasonló esetre emlékszik. Ekkor a vér szerinti szülő váltott identitást, átoperáltatta magát férfivá, és élettársa akarta örökbe fogadni párja gyermekeit. Mint mondja, Rácz esetében sem az eltérő nemi identitás vállalása volt az akadálya az engedély kiadásának, hanem hogy nincs jogerős döntés – az eddigieket valamelyik oldal mindig megfellebbezte –, valamint nem egyértelműek a szakértői vélemények sem. Nem mondják ki a törvényben előírtaknak megfelelően, hogy Rácz nem alkalmas az örökbefogadásra, de azt sem, hogy igen. Esetére azonban már vonatkozik az a szabály, hogy ha valaki a szülő tudtával a saját háztartásában több mint egy évig problémamentesen nevel és gondoz egy gyermeket, akkor az alkalmasságát nem önálló határozattal, hanem konkrét eljárás keretében kell megállapítani.
Magyarországon ma 217 ezer 0 és 25 év közötti fiatal nevelkedik állami gondoskodásban. Ebből tizenhétezer kiskorú. Több mint felük, 51 százalékuk él nevelőszülőnél. Ez az arány Gáspár Károly szerint még felvihető 60–65 százalékra, a többiek azonban olyan speciális nevelési és magatartás-problémákkal küzdő gyermekek, hogy szükséges az intézményes, azaz lakásotthoni, kis létszámú gyermekotthoni ellátásuk. Egy intézményes ellátásban részesülő gyermek az államnak minimálisan évi 1,3–1,5 millió forintjába kerül. Jelenleg nyolcszázötven szülő vár örökbe fogadható gyermekre. Örökbe adhatónak 1963 gyermeket nyilvánítottak. Közülük ezer 1992 előtt, négyszáz 1996–97-ben született, négyszáz beteg. Örökbefogadónak ajánlható gyermek tehát körülbelül kétszáz van. Ebből harminc van kiajánlva.
