Több mint 2500 kutató tiltakozó levele és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kezdeményezése kellett ahhoz, hogy a kormány egyeztetéseket kezdjen a kutatás-fejlesztés helyzetéről. Az érintettek azért tiltakoztak, mert a kormány újabb egymilliárd forint megvonására készült az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) költségvetéséből. A tárgyalások után Kóka János gazdasági miniszter bejelentette, hogy jövőre 700 millió forinttal nő az OTKA költségvetési kerete. A sikerjelentés egyúttal azt is jelenti, hogy az OTKA végül a kért egymilliárd forinthoz képest 300 millióval kevesebbet kapott. Kóka János sikerpropagandáját tovább árnyalja az a tény, hogy a bejelentett döntés nyomán a tudományra valójában csak 100 millió forinttal jut több. Ennyit szánt ugyanis a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a probléma megoldására, a többi pénzt fele-fele arányban az MTA és a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) kénytelen „házon belül” átcsoportosítani. Az MTA kénytelen lesz az általa fenntartott intézményektől elvonni az OTKA-nak felajánlott háromszázmillió forintot.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a kormány az Akadémiát más költségvetési tételéknél sem kímélte. Az MTA a felügyelete alá tartozó költségvetési szervek működtetésére és a központilag kezelt feladatokra 2003-ban még 36,5 milliárd forinttal számolhatott. A jóváhagyott költségvetési támogatás később 33,7 milliárd forintra módosult, ami 7,6 százalékos csökkenést jelentett. Az MTA a tavalyi büdzséjavaslatát 40,6 milliárd forint értékben nyújtotta be a Pénzügyminisztériumnak. A kormány az Országgyűlés részére már csak 37,4 milliárd forint összegű javaslatot adott tovább, ami a képviselői indítványok alapján tovább csökkent, végül 36,5 milliárd forintra zsugorodott. Ez a támogatási keret már az első negyedévben további 2,5 milliárd forinttal fogyatkozott. Az Akadémia idén valamivel több mint 37 milliárdból gazdálkodhatott, jövőre pedig – a közületeket érintő folyamatos gáz- és villanyáremelések, illetve az infláció ellenére – csak alig egymilliárd forinttal emelték az MTA költségvetését.
Az elvonások miatt az MTA alá tartozó kutató-fejlesztési feladatokat ellátó intézmények szinte kivétel nélkül a működőképesség határára jutottak. Ez hamarosan jelentős létszámcsökkentést okozhat, ami az uniós átlaghoz mért elmaradásunkat még tovább növeli, amely most még fel sem mérhető hátrányokkal jár majd. – Amennyiben nem következik be jelentős változás, a forráshiány miatt komolyan mérlegelni kell egyes kutatási területek, szervezetek megszüntetését is – jellemezte a kialakult helyzetet Kroó Norbert, az MTA főtitkára.
Az OTKA körül lényegében ugyanez a helyzet: a költségvetési támogatás 2002 előtt folyamatosan emelkedett, viszont a 2002-es 6,8 milliárdos támogatás után, a 2003-as már csak 6,5 milliárd volt, tavaly ez tovább csökkent, 5,7 milliárd forintra. Az elmúlt években a szervezet évente meghirdette a kutatási és ifjúsági, valamint a posztdoktori pályázatokat. A 2004-es keret azonban nem tette lehetővé újabb pályázatok támogatását. Az OTKA műszerpályázata 2002-ben 1,4 milliárd forint volt. 2003-ban már csak 500 millió forinttal járult hozzá a szervezet a kutatók tudományos munkájához szükséges műszerek beszerzéséhez. Tavaly pedig nem is hirdettek műszerpályázatot. Az utóbbi három évben az OTKA költségvetése több mint 37 százalékkal csökkent. Összességében tehát a kutatók által kért egymilliárd forint csupán arra lett volna elegendő, hogy elérhető legyen vele a 2003-as, még korántsem ideális állapot.
A kutatás-fejlesztésben vállalt kormányzati szerepvállalás háttérbe szorulására a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai is rávilágítanak. Míg 2002-ben hazánk kutatás-fejlesztési ráfordítása – a GDP-hez viszonyított arányban – meghaladta az egy százalékot, a támogatás 2003-ban 0,95 százalékra, 2004-ben pedig már 0,88 százalékra csökkent. A KSH a kormány nyomására később „korrigálta” ezt az utóbbi adatot. Az új kimutatások szerint a 2004-es GDP-arányos ráfordítás meghaladta a 0,9 százalékot. Mindazonáltal ez az adat erősen vitatható, mert a KSH a tavalyi ráfordítások közé számolta el azt a mintegy 10 milliárd forintot is, amit az NKTH tavaly december 31-én utalt át a különböző pályázatok nyerteseinek. Ezt a tételt azonban nem lehetett volna elszámolni, mivel a tavalyi statisztikákban csak az adott évben megvalósult ráfordításokat lehetne szerepeltetni.
Ezt az álláspontot osztja egyébként Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke is, aki kérdésünkre leszögezte: a tavalyi kutatás-fejlesztési ráfordítás – szemben a Kóka János által hangoztatott 0,9 százalékos adattal – GDP-hez viszonyított aránya 0,88 százalékot tett ki. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi kormány hivatalba lépése óta a tudományra fordított összegek aránya folyamatosan csökkent. A helyzetet jellemezve, Pakucs János, a Magyar Innovációs Szövetség elnöke mindehhez hozzátette: a politikusok sokat beszélnek tudásalapú gazdaságról, de az ezzel kapcsolatos döntések nem támasztják alá ezt. A szakember véleménye szerint a fő probléma az, hogy a kormány nem tartja a szavát, s a vállaltaknál folyamatosan kevesebbet szán a kutatás-fejlesztésre. Pedig ahogy az Európai Unió minden fórumán elhangzott már, Amerikával és a Távol-Kelettel szemben csak az e célra szánt összegek növelése lehet földrészünk egyetlen esélye.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
