Az ismeretlen reneszánsz

Egy idehaza szinte ismeretlen, vagy csak „szakmai berkekben” ismert tudós, Váralljai Csocsán Jenő életművét, illetve A magyar monarchia és az európai reneszánsz című munkáját ismerteti Prokopp Mária a PoLíSz legújabb számában. A gyakran hazalátogató oxfordi professzor munkássága fókuszában a reneszánsz kutatása áll. E mű, ahogy a cikk szerzője jelzi: „Lehetővé tette, hogy közkinccsé váljon ezeréves történelmünk egyik legfényesebb korszakának, a XV. századnak és a XVI. század elejének, a Mohács előtti évtizedeknek élet-közeli, hiteles megismerése.”
Váralljai Csocsán könyve mindenekelőtt szemügyre veszi a hajdan nagy port kavart Zolnay László-féle „budavári szoborleletet”, és biztos szemmel ismeri fel hajdani nagyjainkat, akiket a szobrok sejthetően ábrázolnak. Így Cillei Herman bánt, Habsburg Albert trónörököst, magát Zsigmond királyt és az ő híres hadvezérét, Ozorai Pipót, továbbá Pálóczi György prímást és fivérét, Pálóczi Máté országbírót. Természetesen a szoborportrék azonosítása nem futó ötletek nyomán, hanem a korabeli ábrázolások elemzése és összehasonlítása segítségével történik.
Ugyane módszerekkel ered Janus Pannonius korabeli portréinak nyomába a szerző. Felfedezi többek között azt, hogy a padovai Overtari-kápolna oltárképén (melyet Andrea Mantegna festett, és Szent Kristóf viszontagságos életét ábrázolja) a háttérben álló három alak nagy valószínűséggel Janus Pannonius, barátja, Galeotto Marzio, végezetül mesterük és tanáruk, a veronai Guarino lehet. Váralljai Csocsán bebizonyítja továbbá azt, amit korábban is sejtettek a művészettörténészek, hogy a pécsi kőtár szép püspökfejét az ifjan elhunyt költőről, Janus Pannoniusról mintázhatták. Azt is megállapítja ugyanakkor, hogy egy Washingtonban őrzött Mantegna-festményen nem Janus Pannonius portréja látható, hanem nagybátyjáé, Vitéz Jánosé. Megvizsgálja ezután alaposan a híres Mátyás-graduálét, és felismeri az ábrázolt alakok sorában Hunyadi Jánost, Jó Fülöp burgundi herceget, Merész Károly királyt, az albán Szkander béget, III. Callixtus pápát, Rodrigo Borgia bíborost, és természetesen Mátyás királyt is, továbbá Luxemburgi Zsigmond királyt, akit Váralljai Csocsán Jenő szerint „Mátyás büszkén nevezett a nagyapjának”.