Hátborzongató tartalmú, de a kérdés lelkes kutatói számára felbecsülhetetlen értékű a nyilvánosan csak az MN 4563-as alakulatának nevezett ezred hadműveleti naplója, amely az 1968–80 közötti időszakba enged bepillantást. Vaskos, fekete műbőr borítású kötet, rajta „szigorúan titkos” pecsét. A beavatottság érzését az sem rontja el, hogy a súlyos fedelet felemelve sajnálatos hiányosságokra derül fény, mintegy jelképezve a magyar hadtörténet rendszerváltás előtti évtizedeinek kutatását nehezítő körülményeket. Nem egészen érthető, hogy a kézzel írt és rajzolt (!) napló milyen tematika szerint épül fel, de az olvasónak paradox módon a középkori kódexekre jellemző „trükkök” is joggal eszébe juthatnak ennek a legújabb kori dokumentumnak a lapozgatása közben. Láthatóan nemcsak a napló vezetésében tapasztalható hanyagság egyes időszakokban, hanem utólag is több oldalt eltávolítottak belőle vagy áthelyeztek máshová, a javításokról nem is beszélve.
Az első oldalra ragasztószalaggal utólag beragasztott, 1980. február 12-én keltezett gépelt írásból megtudhatjuk az alakulat törzsfőnökétől, hogy miben áll a hadműveleti napló vezetése. Az eredeti oldal alul kikandikáló részén – amely arról tájékoztat, hogy a kötet 332 számozott lapból áll – 1970. július 11-i dátum szerepel. A következő oldalon – amely a legkorábbi bejegyzés – viszont 1968. december 1-jei dátumot fedezhetünk fel.
Bár a kutató a csehszlovákiai intervenció miatt sajnálhatja, hogy nem az adott év nyarán keletkezett az első érdemi bejegyzés, egy helyütt még történik utalás az „éles bevetésre”: a napló december 29-én rögzíti, hogy az ezredparancsnokság munkaértekezletet tartott, az elöljáró „géptávirati parancsára elkészítve a Zala gyakorlaton 8. 20–28-ig készültségi szolgálatot adók HKSZ-pótdíj kifizetésére vonatkozó parancsot”. A Zala gyakorlat volt a Varsói Szerződés Csehszlovákia megszállására irányuló hadműveletének Magyar Néphadseregre vonatkozó fedőneve, a HKSZ-pótdíj pedig a harckészültségben tartott katonák anyagi juttatását takarja.
Míg az északi szomszédunknak nyújtott „internacionalista segítség” csak így, érintőlegesen kerül szóba, az egyes hadgyakorlatok leírásában rendszeresen felmerül a kor aktuális fenyegetése, az atomháború réme, természetesen a kommunista néphadseregre jellemző patetikus, de sokszor magyartalan nyelvezettel. Több gyakorlat leírása hiányos, de akad olyan is, amelynek során kellő igényességgel vezették a naplót. Mintha csak megbecsülését fejezte volna ki ezért az utókor: a „Zengő–75” légvédelmi gyakorlat tényeit rögzítő lapokat nem távolította el. A leírás táblázattal kezdődik, amely azt veszi számba, hány géppel és hány atombombával támad majd a „csapásmérő ellenséges légierő dny. irányban”. Kitűnik, hogy főként az olasz és az Olaszországban állomásozó amerikai légierő támadta volna a magyarországi célpontokat, illetve a 6. flotta repülőgép-hordozó hajóiról felszálló gépek. Összesen 120 támadó, amelyek közül 102 volt atomhordozó. A veszélyt csak fokozta, hogy az ellenséges repülőterek, bizony, nem voltak túl messze, Avianóból például a Phantomoknak csak 330 kilométert kellett repülniük Taszárig. A taszáriak a „repülőgép-harcérték” táblázat rubrikáiba írt számok szerint 41 hadra fogható MIG–21-essel várták az első TLCS-t, azaz tömeges légicsapást, amelyet a szovjet légierő 5. vadászrepülő-ezredével (Sármellék) együttműködésben kellett meghiúsítaniuk.
A gyakorlat forgatókönyve szerint alighogy első fokú készültségbe helyezték az 1. századot, elszabadult a pokol. Először Brno kapott 100 kilotonnát, majd a fertőszentmiklósi és molnaszecsődi radarszázad hagyományos támadást, VX ideggázzal súlyosbítva. Alig valamivel később Kassa, majd „Szpiszka Novavesz” (helyesen Spisská Nová Ves, azaz Igló) kapta meg a maga 100 kilotonnáját, míg az ellenséggel szembeszálló magyar vadászrepülők két gépet vesztettek. Este Zalaegerszeg 40, Kőszeg 100, Hatvan 500, Jászberény szintén 500, Sárvár 40, Putnok 100 kilotonnás nukleáris csapást szenvedett el, míg Budapesttől északra egy megatonnás fegyver csapódott be. Maga Taszár hagyományos bombákat és VX ideggázt kapott.
A gyakorlatot „a harctevékenység mutatói” cím alatt értékelték, és külön táblázatba került az „anyagi készletek felhasználása”, tehát az ellőtt és megsemmisült, illetve megmaradt rakéták, lőszerek mennyisége. Nyolc halottal, 45 súlyos és 30 könnyű sérülttel számoltak.
A hadműveleti napló egy szóval sem említi a forgatókönyv szerint lebombázott magyar városokban elpusztult civileket.
origo.hu
Magyar szépségkirálynő is érettségizett ma
