Karós Vlad fogsága

Könyvesház

„Nem feledhetjük, hogy bármely nép vagy történeti táj múltja egyben az együttélés története is, a más népekkel és egyben a saját történelmével való együttélésé.” Miskolczy Ambrus az interetnikus kapcsolatok szemszögéből, a hangsúlyt a közös múltra helyezve mutatja be a román nép történetét a kialakulástól a modern román nemzet megteremtéséig. A kötetben minden korszak esetében a múlt áttekintésének vezérfonala a magyar és a román nép együttélése.
A román nép eredetére vonatkozóan kis mennyiségű használható forrásanyag áll a kutatók rendelkezésére. Miskolczy Ambrus – bár nem fogalmaz határozottan – a korábbi kutatásokat értékelve a balkáni eredet mellett áll ki. Eszerint a románság a mai Albánia határvidékén alakult ki. A kötetben olvashatunk a románok Kárpát-medencei megjelenéséről, az Árpád-házi királyok alatt elnyert kiváltságokról és a két román állam létrejöttéről. A XIV. század első felében Basarab vajda, miután magyar segítséggel kiszorította a tatárokat, egyesítette a havasalföldi vajdaságokat, kenézségeket. Néhány évtizeddel később pedig – magyar harcosok részvételével – Bogdánnak köszönhetően kialakult a moldvai vajdaság is. A XV. század a törökellenes küzdelmek korának kezdete; ebben a korszakban élt Karós Vlad, román nevén Vlad Tepes, akit Drakulaként ismerünk. A szadizmusáról elhíresült, a saját érdekeit bármi áron megvédeni kívánó vajda Mátyás szövetségére számított, a magyar király azonban a békét tartotta szem előtt, és elfogatta. A később szabadon engedett vajda ismét elfoglalta a havasalföldi trónt, majd a békére vágyó bojárok megölték.
A reformációnak köszönhetően a román elit elmagyarosodott. A XVIII. század végétől azonban a nemzeti ébredési mozgalmak következtében a kultúra súlypontja a román fejedelemségek területére helyeződött át. Miskolczy Ambrus értékelése szerint az erdélyi triász – Samuil Micu-Klein, Gheorghe Sincai és Petru Maior – „műve a nemzet fogalmának szakralizálása”. A szerző a történetírás felelősségét hangsúlyozza a román nép Kárpát-medencei történetét bemutató kötetében: „Ki tagadná, hogy a múltba tekintés egyben pillantás a jövőbe. Mert aki a múlt sokszínű világának magyarázata helyett egyetlen sémát érvényesít, az nemcsak egyféle múltat, hanem csak egyetlen jövőt (vagy egyet sem) tud elképzelni; a szenvedéskultusz csak szenvedést szülhet – és elnyomást az együttélés helyett.” A szerző fontosnak tartja a magyar és a román kutatások összehangolását, a múlt feltárását pedig a „közös munka” és a „dialógus” eszközének tekinti.
(Miskolczy Ambrus: Románok a történeti Magyarországon. Lucidus Kiadó, Budapest, 2005. Ára: 2600 forint)