Bízó szívvel, de egyben a soproni ember hagyományos megfontoltságával indítjuk meg ezt a lapot, abban a meggyőződésben, hogy arra szükség van.
Programmunk rövid, mint minden jó programm. Egyetlen szó maradéktalanul kifejezi. Hat betű, abban a csoportosításban, ami többet mond nekünk sok betűtengernél:
SOPRON!
De e hat betű mögött egy egész világ fekszik, a „homo soproniensis” térben, időben és szellemben kiépült különleges világa.
Sopron: – a nagyvilág számára apró betűs földrajzi név. Az itt jártak részére ízes emlék, az innen elszakadtaknak titkos nosztalgia, az itt élők szívében életet jelentő meleg vér.
Sopron: – már a történelmi idő kezdete előtt is kultúrtalaj, a kelták Scarbantja, a Római Birodalom Scarbantiája, Szt. László határvára, 660 esztendős szabad királyi város, a trianoni Magyarország „leghűségesebb városa”.
Sopron: – a mesemondó, ahol a köveknek nyelvük van, ahol a házak és tornyok valamikori valóságokról regélnek, ahol a Várhely és a Váris tölgyeinek és fenyőinek gyökerei alatt őskori sáncok, urnák és agyagidolok szunnyadnak.
Sopron: – letűnt századok egyházi és profán építészetének szabadtéri múzeuma, a zene, irodalom, képzőművészet, tudomány, az iskolák ősi városa.
Sopron: – az ellentéteket áthidaló és kiengesztelő város, a hegyvidék és síkság, fajok és nemzetek, nyelvek és életszemléletek kapcsa, a természet és a városi élet egybekulcsolója.
Sopron: – az elveszett gazdasági alapot csüggedetlen józansággal újraépítő modern, ipari és idegenforgalmi város, a szebb magyar jövőben hívő és azt előkészítő „civitas fidelissima”.
Sopron… Sopron… ez a név visszhangzik bennünk, amikor ezt a Sopronnak és Sopron vármegyének szentelt folyóiratot megindítjuk. Soproni Szemlének kereszteltük, mert szívünk szeretetét, agyunk tudását a szemlélődő szem szűrőjén át sok-sok szívbe szeretnők átültetni. Sopron és Sopron vármegye múltjának minden gazdagságát, jelenének problémáit, jövőjének lehetőségeit, a város és a megye történetét, művészetét, kultúráját, szociográfiáját, nyelvi és néprajzi sajátosságait akarjuk ezeken a lapokon egybegyűjteni.
Hatvan évvel ezelőtt az akkor még német nyelvű Sopronban megalakult a „Verein für Lokalgeschichte”. Ennek a régen megszűnt egyesületnek feladatát kívánjuk folytatni, tágultabb látókörrel és magyar szellemben. A Soproni Szemle gyűjtőlencse akar lenni, amely egy pontban egyesíti a Sopronnal és Sopron vármegyével foglalkozó kutatók, tudósok, írók, szociológusok és politikusok gondolatait, munkájuk eredményét, hogy az összegyűjtött sugárnyaláb annál élesebben vetíthesse elénk és az utókor elé ennek a hatbetűs fogalomnak elmélyülő értelmét: Sopron.
Nekünk, soproniaknak antheuszi erőforrás, másoknak példa legyen ez a lap arra, hogy a múlt feltárása és ápolása megacélozza a jelent, és hogy a vizsgálódó nézés a jelen tükrébe az önmegismerésen át utat mutat a jövőbe. Ehhez a nemes munkához kérjük Sopron szab. kir. város és Sopron vármegye lelkes közönségének és barátainak, az idegenbe szakadt soproniaknak, a testvérvárosoknak és az egész magyar nemzetnek megértő és lelkesítő támogatását.
A Soproni Szemle első számának beköszöntője 1937-ben

Nem fog hinni a szemének – Mutatjuk, milyen esszéket írt volna a ChatGPT a magyarérettségin!