Kő András írásait mindig érdeklődéssel olvasom; így kezdtem a Magyar Nemzet december 24-i Magazinjában megjelent cikkéhez is, amely a Magyar Rádió 1926–1961 közötti gyermekműsorairól adott áttekintést (Száska megtérése, 32. oldal).
Meglepetéssel és szomorúsággal állapítottam meg, hogy az egész oldalas cikk, amely számos kitűnő és jó néhány nem véletlenül elfelejtett szerző, továbbá sok remek és jelentéktelen előadó nevét tartalmazza: hiányos. Említést se tesz az 1950–60-as évek Moha- meséiről. Leszkai András író és id. Kőműves Sándor színművészhez kötődik ez a ragyogó sorozat. Ők ketten alkottak valami kiemelkedőt, valami felejthetetlent. Hetente hallgattuk Kőműves Sándor kivételes, jellegzetes hangján: „Moha bácsi szól a gyerekekhez, Moha bácsi, a törpe” bevezetővel Leszkai András történeteit, amelyekben nem volt semmi meseszerű, se rendkívüli. A Börzsöny lábánál, Magyarkút mellett, „Törpeházán” élő falu gyerekeinek mindennapjairól, csetlés-botlásairól, örömeiről, csalódásairól, apró élményeiről szóltak, szép, tiszta magyar nyelven: a négyéves gyerektől a 90 éves dédszülőig mindenkihez. Bárcsak szólnának ma is, néhány elképesztően bugyuta, igénytelenül fordított siralmasan gyatra, torz képekkel ellátott mesék helyett… legalább mellett!
Tapasztalatból tudom, hogy érdeklődéssel hallgatják a Moha- meséket a mai gyerekek is. (Noha Moha Kőműves hangján volt az igazi.) Ráéreznek tisztaságára, rákérdeznek a már elfelejtett szavakra (kellő magyarázat segíti őket Móra, Mikszáth, Jókai olvasásakor), és „fogják”, fogadják a belőlük áradó – eszközök nélküli – nevelést, tanítást. Tanítást; megkopottnak tűnő fogalmakra, úgy mint: becsületesség, mértékletesség, önfegyelem, igazmondás, kitartás, következetesség, felelősségtudat, segítőkészség, udvariasság, szülőtisztelet, idősek tisztelete, kisebbek védelme, ajándékozás, örömszerzés öröme, természet szeretete, emberi kapcsolatok védelme, rendszeretet…
Moha bácsi meséi igazából nem mesék; nincs bennük még egy varázsló sem. Legfeljebb a falu öregje. Földigszakáll bácsi, aki minden gubancot megold bölcs szavaival, de csak, ha kérdezik. Kérdezzük, fedezzük fel újra Leszkai Andrást!
Kenessey Béláné
Budapest
Kedves Kenessey Béláné!
Köszönöm megtisztelő, kiegészítő sorait. Az ön által jelzett mesesorozatról és annak előadóiról nekem is volt tudomásom, ám cikkem a teljesség igénye nélkül készült. Azok csak a terjedelem korlátai miatt maradtak ki. De önnek hála, ezúton emlékezünk meg róluk.
Kő András

Ő lett a legszebb magyar kislány – olyan szerény, hogy még az osztálytársai sem tudtak róla