Névrejtés

KULTÚRSOKK

Az oktatási tárca működését manapság nemcsak Magyarországon kísérik botrányok, hanem Pakisztánban is. Erre enged következtetni az az ügy, amelynek során egy iskolai tankönyv került a bírálatok kereszttüzébe az elmúlt héten az ázsiai országban.
Egy angol nyelvkönyvről van szó, amely egy verset is tartalmaz A vezető címmel. A pakisztáni oktatási tárca most „elfogadhatatlannak” nevezte ezt a verset, és bűnös nemtörődömséggel vádolja azokat, akik a tananyagot összeállították. A tökéletes vezetőről szóló vers – amely a Sztálinhoz zengő ódákat megszégyenítő módon ecseteli egy államférfi erényeit – sorainak első betűi ugyanis a következő értelmes szót adják ki: George W. Bush.
Nem kell sok képzelőerő ahhoz, hogy valaki sejthesse, milyen kényes ügy ez egy olyan mozlim országban, ahol a lakosság jó része eleve gyanakvással, ha nem nyíltan ellenségesen tekint Pervez Musarraf államfő Amerika-barát politikájára. A helyi lapokban mindenesetre címlapon szerepelt a sokakat felháborító akrosztichon.
Névrejtés.
Az akrosztichont, azaz az olyan verset, amelynek sor- vagy versszakkezdő betűit összeolvasva értelmes szót kapunk, pedig valóban nem lehet félvállról venni, hiszen már az ókoriak varázserőt tulajdonítottak neki. Egyik leggyakrabban emlegetett példája a rómaiak óta közismert mágikus négyzet. A névrejtés legtökéletesebben sikerült példája a következőképp fest:

ROTAS
OPERA
TENET
AREPO
SATOR

Az egymás alá írt öt szó nemcsak kezdőbetűit összeolvasva ad értelmes szót, hanem a négyzet minden oszlopa így viselkedik, mi több, a szavak visszafele is ugyanúgy értelmesek, méghozzá minden olvasási metódussal ugyanez az öt szó áll össze. A latin szavak alkotta mondat egyik valószínűnek tartott jelentése: „A szántóvető Arepo biztosan tartja a kereket.” (Azt ne kérdezzék, milyen kereket és miért.)
A történelem viharai során ez az akrosztichon újra és újra előkerült. Etiópiában Sador, Alador, Danet, Adera és Rodas szavakra torzult az eredeti mondat, és itt már a korai kereszténység legendákba vesző időszakában Krisztus öt sebére vonatkoztatták a négyzet szavait. Ekképpen az eredeti akrosztichon új jelentéssel bővült, és hamarosan szerepe lett a keresztény misztikában is.
A középkorban azonban az eredeti latin változat hódított (immáron az új vonatkozással), afféle már-már értelmetlenségbe süllyedt ráolvasásként: talizmánokon, amuletteken bukkan fel az egyik legősibb ismert névrejtés (ti. azért legalább egy név, Arepóé „el van rejtve” benne).
Legnagyobb elbeszélőnk, Mikszáth Kálmán több történetében is szerepel ez az öt szó. Az egyikben egy Gábor nevű kuruc vitéz viseli kabalaként. „Gábornak is volt egy szent amulett a nyakában, ezzel a visszafelé is olvasható körirattal: »Sator Arepo Tenet Opera Rotas«; a kuruc asszonyok azt hitték, az ilyesmi megóvja férjeiket a kísértetbe jövéstől” – írja Mikszáth.
Hogy a névrejtéssel óvatosan kell bánni, az tehát nyilvánvaló. Egy-egy mű újabb, korábban nem sejtett szintje tárul így az olvasó elé, amely nyilvánvalóan a titok, titokzatosság, elrejtettség érzetével ajándékozza meg a figyelmeseket. Talán ez sokkal fontosabb, mint maga az előbukkanó jelentés.
A pakisztáni nyelvkönyv esetében persze nehéz lesz meggyőzni a Busht nem éppen kedvelő polgárokat arról, hogy nem valamiféle szándékos összeesküvés, de legalábbis provokáció áldozatai lettek az angolt tanuló diákok.