Pozsonypüspök Szent Miklós-temploma

Rejtőzködő Magyarország

El sem hiszi az ember, hogy a szlovák főváros, Pozsony keleti negyedének panelrengetegében az a pár emberléptékű utcácska, ahol még néhány hagyományos formájú házat, középületet látni, nem is olyan régen önálló, városi rangú település volt. A Csallóköz nyugati kapujában, ott, ahol a Kis-Duna észak felé kiválik az Öreg-Dunából, a legrégibb források szerint már a XI. században létezett a Püspökinek nevezett helység. 1255-ben Puspuk, tíz évre rá Pispuky, 1359-ben Pyspekfalva – villa Episcopi – néven szerepel oklevélben a község, amely kezdettől része volt az esztergomi érsek és a káptalan javadalmainak.
Püspöki gyorsan gyarapodott az 1290 óta királyi város Pozsony tőszomszédságában, a Dunát kísérő főút mentén. A XV. század első felében erődített hely, az itteni egyházi földek, vízimalmok és három folyami rév bástyája. 1450-ben városi rangra emelkedik, 1563-ban vásárjogot nyer, falai között élénk céhes ipar és kereskedés zajlik. Ez utóbbi is magyarázhatja, hogy a település plébániai egyházának titulusa Szent Miklós püspök, a hét segítő szent egyike ugyanis a kalmárok, úton járók patrónusa.
A templom már húsz évvel a tatárjárás előtt, 1221-ben szerepel oklevélben. A vélhetően addig sem jelentéktelen román kori épületet a XIV. században, majd 1480-ban gótikus stílusban átalakították és megnagyobbították. Az 1859-ben itt járt Ipolyi Arnold ilyennek írja le Csallóközi úti képek című munkájában: „Püspöki régi egyháza valóságos kis dóm: hármas hajóval, tágas szentéllyel, érseki oratóriummal és kápolnákkal. Egykor igen díszes épület lehetett, mint a mész és vakolat alól előtünedező freskók, ívgerincezete, záró- és vállkövei, domborművei és egyéb díszítményei tanúsítják.” A könyvben egy kicsiny litográfia mutatja a Szent Miklós-templom déli oldalát a hajó elé kilépő nyugati, felső emeletein nyolcszögletű toronnyal.
Régészetünk úttörője pedánsan fel is mérte az épületet. A bécsi lábban és hüvelykben megadott méretek méterre átszámítva: teljes belső hossza 27 méter, amelyből 12 méter esik a szentélyre, 15 méter a hajóra. A szentély hat és fél méter széles, a három hajó teljes szélessége 12 méter. Építőanyaga faragott és terméskő, ami itt, „Pozsony dús kőbányái közelében jutányosabban volt megszerezhető”. Szerencsénk, hogy Ipolyi ilyen részletesen rögzítette a templom XIX. századi állapotát, mert az épület azóta sem kevés viszontagságon ment keresztül. Eredeti reneszánsz mellékkápolnája még 1681-ben, a másik 1794-ben készült, azonban a középkori és barokk bővítéseket jócskán átformálták az 1937–38. évben végzett átfogó felújításkor. A csúcsíves, bordás boltozatú csarnokot újabb két, sík mennyezetű mellékhajóval szélesítették ki, a barokk berendezést neogótikus stílusúra cserélték, a falakat újrafestették. Azóta csupán kisebb renoválásokon esett át.
Mielőtt Püspökit (német nevén Bischofsdorfot) bekebelezte a mai szlovák főváros, 7900 lakosának 49 százaléka magyar volt. A lakótömbökkel körülvett szatellitvárosban napjainkban 25 ezren élnek. Pozsonypüspöki maradék magyarsága a legutóbbi népszámláláskor 3298 fő volt.