Végszavazás

Ez év január 18-án a Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet húsz, sárga ruhát viselő aktivistája vonult a Miniszterelnöki Hivatal budapesti épülete elé. A tüntetők fehérre festett arcát a génmódosítást szimbolizáló fekete X ékesítette. Az aktivisták a génmódosított kukorica magyarországi engedélyezése elleni tiltakozásképpen több zsák kukoricát öntöttek az épület bejárata elé.
A Greenpeace, több környezetvédő szervezettel karöltve, szerte a világon tiltakozik a GM-növények bevezetése ellen. Legfőképpen arra hívják fel a figyelmet, hogy a mai napig nem készültek olyan független szakértőktől származó részletes vizsgálatok, amelyek megállapították volna a GM-élelmiszerek biztonságát.
A kormány még aznap ígéretet tett: napirendre tűzi a génmódosított növények termesztésének kérdését.
Két nappal később megjelent a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium rendelete a Monsanto 810-es kukoricavonalának tilalmáról, amely moratóriumot hirdetett ezeknek a fajtáknak a termesztésére.

Nem arról van szó, hogy a Greenpeace érte el akciójával a tilalom bevezetését, de a jelek szerint a tüntetés megadta az utolsó lökést ahhoz, hogy az ez ügyben belső ellentétektől terhelt, habozó kormányzat cselekvésre szánja el magát. A jelek szerint az utolsó pillanatban ahhoz, hogy a MON–810-es termesztését Magyarországon megakadályozzák.
– Fajtát is lehetett volna minősíteni, és áprilisban el is lehetett volna vetni. Az utolsó pillanatban volt ez a stop – ismeri el kérdésemre Czepó Mihály, a Monsanto képviselője, aki azonban hozzáteszi: a Monsanto és a másik fajtatulajdonos cég egyelőre mégsem tervezte a magyar bevezetést, mivel az együtt termesztési szabályozás még nem készült el Magyarországon.
– Nyilván mi is tudtuk, mikor kell vetni a kukoricát. És hogy ehhez január–februárban meg kell venni a vetőmagot – mondta érdeklődésemre Csáki Roland, a Greenpeace aktivistája. Hangsúlyozta: már tavaly nyáron találkoztak minisztériumi illetékesekkel, és novemberben levelet is kaptak, amelyben a kormány ígéretet tett arra, hogy még 2004-ben döntés születik a moratórium ügyében. Nem született, a vetés ideje pedig egyre közeledett. Ez ösztönözte a szervezetet a látványos januári akció megtartására.
A génmódosított növények termesztését szabályozó uniós rendelkezések úgynevezett biztonsági végzáradéka lehetővé teszi ugyan, hogy az egyes tagállamok nemzeti moratóriumot hirdessenek a Brüsszel által már engedélyezett fajtákra. Ám ez esetben bizonyítaniuk kell, hogy megalapozottak egészségügyi vagy környezetvédelmi aggályaik. A fentiek értelmében Magyarország elsősorban a környezeti ártalmakra helyezheti a hangsúlyt a moratórium indoklásában.
Ebben az indoklásban kulcsszerepet játszanak az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetének (NKI) ökotoxikológiai és környezetanalitikai osztálya, az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetének talajbiológiai és -biokémiai osztálya, a Magyar Természettudományi Múzeum állattára és a Szent István Egyetem állattani és ökológiai tanszéke. Ez a kutatóközösség vizsgálta a MON–810-es génmódosított kukoricafajtát abból a szempontból, hogy milyen hatása lehet a növénynek, ha „kibocsátjuk” a környezetbe. A magyar kutatókollektíva arra volt kíváncsi, hogy vajon a kukoricamoly ellen használt toxikus fehérje, amelyet ezek a növények termelnek, milyen hatással van más fajokra.
Darvas Béla, a Növényvédelmi Kutatóintézet professzora főként azt tartja veszélyesnek, hogy a vizsgált kukorica nagyon nagy mennyiségben bocsát a környezetbe ilyen toxint. Az igaz, hogy ugyanezt a fehérjét, amely nem minősül vegyszernek, biokertészetekben is előszeretettel használják permet formájában, de a mérések szerint a növények által termelt mennyiség összehasonlíthatatlanul nagyobb a permetezésekkor felhasználtnál.
– Amikor kiszámoltuk a toxinprodukciót, azaz hogy mennyi toxin terem meg így egy hektáron, akkor a kukorica esetében döbbenetes számot kaptunk – mondja Darvas Béla.
Ennek oka, hogy főként a kukorica levelében található meg a transzgén miatt termelt új fehérje, amely egy-egy táblában tekintélyes mennyiséget jelent. Ez a toxinmennyiség többféle aggályt vet föl. Először is nem tudni, hogy milyen folyamatokat indít el a talajba jutva, ahol a növényi maradványokban csak hónapok múltán bomlik le teljesen.
– Bár a földi élet a talajképző mikroorganizmusokon alapszik, jó, ha ezeknek egy százalékát ismerjük faj szerint. Azaz semmit sem tudhatunk arról, hogy mi lesz velük, ha ilyen mennyiségű toxikus fehérje jut a talajba. (A Monsanto olyan vizsgálatokra hivatkozik, amelyek azt állítják: a Bt-fehérje egy éven belül biztonsággal lebomlik a talajban.)
Problémát vet fel az is, hogy senki nem vizsgálta, vajon milyen hatást vált ki az ilyen fehérjét ekkora menynyiségben tartalmazó kukoricalevél, ha állatokkal megetetik. Márpedig a kukorica termése mellett Magyarországon előszeretettel használják fel a növény szárát és leveleit is silóként, takarmányozás céljára.
– Az odáig rendben van, hogy esetleg ráírjuk majd, silózás céljára nem használható. De nagyon jól tudjuk, hogy Kelet-Európában ez semmit sem jelent. Mert az sem jelent semmit, ha egy fajtára ráírják, csak takarmányozásra használható: az emberek biciklivel kimennek a határba, és letörik a csövet a főtt kukoricához.
Czepó Mihály, a Monsanto magyarországi engedélyezési vezetője sem említ erre vonatkozó vizsgálatot, ám azzal érvel, hogy a MON–810-est Csehországban és Németországban is elsősorban silóként használják fel, és ott sem volt gond ebből.
A magyar kísérletek során találtak olyan védett lepkefajokat is, amelyekre nézve a Bt-toxin veszélyes lehet. Ám ami a MON–810-es esetében különösen elgondolkodtató, az az, hogy a kukoricamoly, amely ellen a növény képes a Bt-toxinnal megvédeni magát, Magyarországon nem jelent különösebb veszélyt a kukoricatáblákra nézve. Legalábbis ezt állította a Magyar Nemzetnek több olyan szakértő is, akikkel lapunk háttérbeszélgetéseket folytatott a témában. Nagy Barnabás (NKI, állattani osztály) szerint komoly növényvédelmi problémaként Magyarországon tízévente egyszer ha jelentkezik. Ekkor pedig kis mennyiségű Bt-toxin permetezésével lehet ellene védekezni.
– Gyakorlati szempontból nem könnyű belátni, hogy miért kellene ezekkel a fajtákkal leváltani a magyar fajtaválasztékot olyanokra, amelyek minden évben feleslegesen termelik ezt a toxint. Éppen ezért gondolom azt, hogy Magyarországnak a MON–810-es fajtákra nincs szüksége – mondja Darvas Béla.
A fajtatulajdonos Monsanto képviseletében Czepó Mihály viszont azt állítja, ez az időszakonkénti veszély is előnyössé teheti a fajta használatát Magyarországon, a fajtaválaszték leváltásáról pedig két dolog miatt nincs értelme beszélni: először is jelenleg csak két ilyen GM-növény engedélyeztetése van folyamatban Magyarországon, másodszor pedig szerinte úgyis a gazdák döntik el, milyen vetőmagot akarnak használni a földeken.
A Monsanto és e hazai kutatóközösség álláspontja tehát több kérdésben nagyon is eltér a MON–810-essel kapcsolatban. Ennél nagyobb tétje lehet azonban annak a vitának, amelyet ez a kutatóközösség az Európai Unió Élelmiszer-biztonsági Hivatalával, az EFSA-val folytat. Ennek a hivatalnak a szakvéleményét kérte ugyanis az Európai Bizottság a magyar moratórium ügyében, ám az EFSA nem fogadta el maradéktalanul a magyar kísérletek által felvetett aggályokat, és kétségbe vonta, hogy a magyarok környezettudományi aggodalmai elégségesek az elővigyázatossági lépéshez, azaz a moratórium fenntartásához.
Ez azért aggályos, mert az unió döntéshozó testülete, az Európai Bizottság várhatóan ennek alapján mondja majd ki a végső szót a magyar moratórium ügyében. Igaz, Görögország esetében hasonló helyzetben a bizottság elvetette az EFSA állásfoglalását, erre pedig Magyarországnak is jó esélye van.
Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságában a készülő koegzisztenciatörvény megvitatására külön albizottságot hoztak létre. A koegzisztencia a génmódosított, a hagyományos és a biofajták egyidejű termeszthetőségét jelenti, mikéntjének meghatározása uniós kívánalom, és ennek megfelelően születik meg várhatóan a következő hónapokban a magyar törvény is, amely életbelépésével gyakorlatilag feloldaná az év elején hozott moratóriumot.

A biztonsági végzáradék ugyanis egyes esetekben alkalmazható, ami azt jelenti, hogy a teljes tilalom fenntartásához minden, az unióban engedélyezett fajtára külön-külön alkalmazni kell, amelyhez tudományos bizonyítékokat is meg kell fogalmazni. A Brüsszel által engedélyezett fajták számának növekedésével ez nem egyszerű feladat egy-egy nemzeti kormány számára. Amennyiben azonban a moratóriumot lesöpri Brüsszel, és nincs nemzeti koegzisztenciatörvény, az azt jelentené, hogy az unió által jóváhagyott GM-fajtákat korlátozás nélkül lehetne termeszteni Magyarországon.
Az albizottság munkáját segítendő Illés Zoltán (Fidesz) országgyűlési képviselő és Darvas Béla szervezésében az ősszel háromszor is tartott megbeszélést a GMO-kerekasztal. Itt főként a jelenleg piacon lévő GM-növények kritikusai – szakértők, kutatók és egyetemi tanárok – fejtették ki véleményüket a génmódosított növényekről.
A GMO-kerekasztal november 9-én megtartott ülésén éles hangú hozzászólásokban utasította vissza az EFSA állásfoglalását, amelyet „korainak” és „felszínesnek” minősített. Egyben azzal bírálta az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatalt, hogy az EFSA GMO-panelje olyan kérdésben nyilvánított véleményt, amely nem kompetenciája. Hiszen a magyar fél nem a GM-növények élelmiszer-biztonsági kérdéseit firtatta, hanem környezettudományi szempontból tartotta aggályosnak a MON–810-es vonalat.
Mindazonáltal az EFSA állásfoglalása után előtérbe kerültek azok az érvek, miszerint Magyarországnak épp azért kellene megalkotnia a koegzisztenciarendelkezést, mert az együtt termesztést akár úgy is szabályozhatja, hogy gyakorlatilag lehetetlenné teszi a GM-növények megjelenését a hazai szántóföldeken, vagy legalábbis kedvét szegi azoknak a gazdáknak, akiknek ez megfordul a fejükben.
Orosz Sándor országgyűlési képviselő (MSZP), a parlamenti albizottság elnöke a kerekasztal vendégeként kifejtette: „úgy néz ki”, nem kerülhetjük el a moratórium feloldását, de a növények termesztésére „úgy kell az igent kimondani, hogy gyakorlatilag nemet mondunk”. Egyre világosabb, hogy az adminisztráció a tiltás fenntartásával elsődlegesen gazdasági szempontok érvényesítésére törekszik. A képviselő kifejtette: ahogy az amerikaiaknak – akik a technológiába sok milliárd dollárt fektető cégeik szempontjai szerint járnak el külföldön e növények támogatásakor –, úgy nekünk is ki kell állnunk nemzeti érdekeinkért.
Ám arra is nagy az esély, hogy a javaslat elvérzik a parlamentben, ami arra kényszerítheti a kormányt, hogy tovább küzdjön a nemzeti tilalom fenntartása érdekében. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviselőivel folytatott háttérbeszélgetéseinken kiderült: a rendelet elkészítésénél szakértői munkát végzők közül is számosan meg vannak győződve arról, hogy egy ilyen koegzisztenciatörvény gyakorlatilag betarthatatlan lenne Magyarországon, és abban bíznak, olyan törvénytervezetet nyújt be majd a kormány a parlament elé, amelyből ez a honatyák számára is világossá válik.
Az csak az egyik kérdés, hogy milyen távolságra lehetne vetni a GM-kukorica-táblát a hagyományostól. Ám nem lényegtelen, hiszen a GM-növények megfelelő izolációs távolság híján beporozhatják a hagyományos és a biokukoricát, és ezzel rengeteg galibát okozhatnak az utóbbiakat termesztő gazdáknak.
Még a távolság meghatározásánál is vita van. A technológiát használó világcégek 20–30 méteres szükséges távolságról beszélnek, ám például a törvénytervezet egyik lehetséges változata 400 méteres izolációs távolságot említ, a kormány által elfogadott változat pedig a hírek szerint már 800 méteres távolságot ír elő, mint amely garantálhatja, hogy a GM-kukorica pollenje nem „szennyezi” meg a hagyományos táblákat, viszont ez – hangsúlyozzák a GMO-kerekasztal szakértői – még mindig nem elégséges a biofajták és méhészek védelmére. (A törvénytervezetet egyelőre nem terjesztették a parlament elé.)
Az izolációs távolság kérdése azért lényeges, mert szennyezés esetén a hagyományos és a bionövény termésében kimutatható lesz a transzgén, azaz a GM-növénybe beültetett új DNS-szekvencia, ami azt jelenti, hogy az előbbiek termelői nem tudják majd GMO-mentesként értékesíteni a piacon terményüket, hiszen a mentességet ellenőrző tesztek pont ezek után a gének után kutatnak.
Czepó Mihály kérdésemre azt hangsúlyozza: a távolság kérdésénél azt kell szem előtt tartani, hogy az Európai Unióban bizonyos mértékű „szennyezettség” megengedett. Azaz a 0,9 százalékos GMO-tartalomig nem kell jelölni a szállítmányt, ami nagyban csökkenti annak veszélyét, hogy valakit emiatt érjen hátrány.
További probléma azonban, hogy mivel ezek a gének a GM-növényeket előállító cégek szabadalommal védett szellemi tulajdonát képezik, a vállalatok a későbbiekben esetleg felléphetnek a termékdíjért, amennyiben a terményben kimutatható a gén. Bár a Monsanto amerikai illetékesei kérdésemre azt hangsúlyozták, hogy a vállalat csak az esetben kéri a díjat, ha bebizonyosodik, a gazda illegálisan, a vállalat megkerülésével, szándékosan vetette el a cég vetőmagját, több olyan per is folyik világszerte, ahol a termesztők azt állítják: csupán véletlen szennyeződés történt.

Sokan látnának szívesen olyan passzust is a koegzisztenciajavaslat részeként, amely arról rendelkezne, hogy a GM-növényeket termesztő gazdák valamiféle kockázati alapba külön pénzt fizessenek be, amelyből az esetlegesen bekövetkező ilyen események után kártalanítani lehetne a hagyományos növényeket termesztőket. Az eljárás nem lenne példa nélküli, a napokban az Európai Bizottság is rábólintott egy hasonló dán szabályozásra, ez tehát nem menne szembe az uniós gyakorlattal.
A második megoldhatatlan probléma az, hogy egyáltalán ki tudja majd betartatni a törvényt. Hiszen ehhez olyan ellenőrző rendszer kiépítése szükséges, amely nemcsak Magyarországon, hanem nálunk fejlettebb országokban is problémás. Nem lehet ugyanis minden GM-kukorica-tábla mellé „rendőrt” állítani, aki ellenőrizné, hogy az izolációs távolságot mindenhol betartják.
Igen kérdéses az is, hogy miképpen különítik majd el ezeket a terményeket a betakarítás, a tárolás és a szállítás során, hiszen a százszázalékos elkülönítés érdekében csaknem teljesen új rendszert kellene telepíteni a meglévő mellé, ez pedig aligha kivitelezhető.
A Magyar Hírlap című napilap három hete megjelent cikke szerint egyébként a kormány már rábólintott a végleges szövegtervezetre, amelyben számos, a GM-növények térnyerését megnehezítő kitétel szerepel. Ilyen növényeket például csak akkor lehet elvetni, ha ehhez írásban hozzájárulnak a szomszéd parcellák tulajdonosai. A forgalmazóknak öt évig rögzíteniük kell, kinek mennyi génmódosított vetőmagot adtak el, a termelők pedig kötelesek dokumentálni, mennyit vetettek el, kinek adtak el a növényből.
Miközben azonban olyan környezettudatos országokban, mint Ausztria, a szomszédok beleegyezési joga gyakorlatilag lehetetlenné tenné a GM-növények megjelenését a földeken, addig Magyarországon nem biztos, hogy ez visszatartó erőt jelent. Felmérések szerint ugyanis sok gazda megfontolná a génkezelt növények termesztését, ha ebből gazdasági előnye származna.
Megint más kérdés azonban, hogy mit gondolnak minderről a magyar fogyasztók. A felmérések szerint döntő többségük elutasítja ezeknek a növényeknek a felhasználását Magyarországon. Márpedig az országgyűlési képviselőknek, amikor az együtt termeszthetőség kérdéséről szavaznak majd a parlamentben, a hazai nemesítők és termelők érdekei mellett az ő szempontjaikat is illik figyelembe venniük.
Végső soron a parlamenti padsorokban minden voksolásnál választóikat képviselik.
Vége