A kellemes disputahangulat ellenére sem nevezhetnénk felhőtlennek a társaság minap tartott vitaestjét, minthogy a felvetődött problémákat mihamarabb orvosolni kell, amennyiben országunkban hosszú távon is biztonságot és jólétet szeretnénk. Amint azt a társaság vezetősége megállapította, ehhez pedig szükséges, hogy jól gazdálkodjunk tudásvagyonunkkal és újból végiggondoljuk, hogyan képzeljük el az értelmiség utánpótlását és hogyan hasznosítjuk a megszerzett tudást. A Bod Péter Ákos vezette ülés arra a kérdésre is választ keresett, milyen jellegű legyen a haszonelvű piac és a nemzetközösséget képviselő állam együttműködése, melynek majd jövőnkről kell gondoskodnia.
A társasági elnök még a diszkusszió megnyitása előtt felhívta a figyelmet a „tudáspiac globalizációjára”, az abban rejlő veszélyekre, amennyiben a kiemelkedő képességűek elvándorolnak, és máshol hasznosulnak az értékes alkotások. Bod Péter Ákos szerint ez a gazdaság lelassulásához vezethet. A Gazdálkodás a nemzeti tudásvagyonnal című fórum vitavezetője emlékeztetett arra is, hogy Magyarországnak két szinten – nemzetin és európain – kell megméretnie magát, ahol veszélyek és lehetőségek egyaránt jelentkeznek. Európának versenyeznie kell a világ nagy gazdasági régióival, Magyarországnak versenyeznie kell Európa országaival is. Magyarországnak ezért olyan, sajátos adottságaira alapozó oktatás- és tudománypolitikát kell kialakítania, hogy egyszerre legyen képes együttműködni és versenyezni; egy ilyen politikát csak az eddig létrehozott tudásvagyonra és intézményrendszerre lehet alapozni – vetődött fel bevezetőként. Kérdéses azonban, hogy az együttműködés és a versenyképesség lehetőségének intézményrendszerét hogyan biztosítsa közpénz és magántőke, e kettőnek milyen arányával dolgozzon a parlament felügyelete alá tartozó illetékes szerv, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH).
A helyzetfelmérés után számtalan teendő áll még előttünk – utalt beszédében az NKTH feladatára a szervezet elnöke, Boda Miklós. Az egyik probléma, hogy Magyarországon a k+f fordítva működik, mint az EU más országaiban, ezen pedig úgy kellene változtatni, hogy a vállalati kutatás-fejlesztés-ráfordításnak el kell érnie az állami ráfordítások kétszeresét, emellett az államnak is többet kellene e célra fordítania – állapította meg Boda. Az NKTH elnöke szerint fel kell hívni a kormány figyelmét arra, hogy a szabadalmak terén Magyarország meglehetősen lemaradt, pedig nagyon fontos lenne ez azért is, mert a megvalósítható és hasznosítható ötletekből bevételünk származna. Boda kiemelte továbbá, hogy nem pusztán a k+f forrásainak rendszerében vannak problémák, hanem az értelmiség utánpótlásában is rossz tendenciák mutatkoznak, ugyanis évről évre csökken a mérnökök és természettudósok száma. Mindemellett Magyarországnak húzóágazatokat kell kitermelni, hogy néhány (3-4) területre fókuszálva világsikereket érhessen el. Boda Miklósnak nem minden nézetével ért egyet a Baross Gábor-társaság, például az állami tulajdonú intézményekkel kapcsolatban a következőket állapította meg a vezetőség: ma sokan azt sugallják, hogy az „állami” tulajdonban maradt intézmények rosszul működnek, ezért az állami tulajdont minél előbb teljesen le kell építeni. Mások éppen a biztonságot, az igényességet és a szellemi szabadságot féltik a piac korlátlan uralmától. Mindkettő valós veszély lehet, de a szabályok körültekintő formálásával e veszélyek csökkenthetők. A nemzeti kutatási és fejlesztési intézmények esetleges megszüntetése, illetve privatizálása, a „tudásipar” teljes „piacosítása” ma sokkal nagyobb veszély, mint az állami „tehetetlenség és beavatkozás”.
Fodor István hozzászólásában azt emelte ki, hogy az intézményrendszer hiányosságai is megnehezítik a tudásvagyon megfelelő kezelését. Az Ericsson Magyarország Kft. elnöke szerint ugyan a bolognai folyamatnak vannak előnyei (ilyen például az átjárhatóság), mindemellett túlságosan sok veszélyt rejt magában. Ezek pedig tartalmi hibák, s ez az egyik legnagyobb veszélye. Fodor kifogásolta, hogy a bolognai folyamatban nincsenek készségfejlesztési programok, az egyetemi szintet (MA, Master) el nem végzők a főiskolai (BA, Bachelor) fokozat után kínos helyzetben találhatják magukat. Az oktatás, tudomány és gazdaság (illetve az oktatás-, tudomány- és gazdaságpolitika) egymásra épülő hármas együttesét nagymértékben megzavarhatja, ha megbolygatjuk az első lépcsőfokot. Márpedig az oktatási tárca az, amelyhez a legköny-nyebben hozzányúlnak, s így fennáll a veszélye, hogy a tudás minősége tovább romlik – mondta Fodor.
A témát az oktatáspolitika szempontjából közelítette meg Pálinkás József profeszszor. A volt oktatási miniszter a legújabb magyar felsőoktatási törvényt a dékánkinevezési eljárás miatt alkotmánysértőnek tartja. Problémát jelent szerinte is az, hogy a hároméves BA-fokozat elvégzése után nem emelkednek jelentősen az elhelyezkedés esélyei. A PhD (Philosophiae Doctor, doktori) fokozatot elnyerők számát pedig növelni kell, ezzel együtt a tanévek számát is emelné a volt oktatási miniszter 3-ról 4 évre. Egyértelműen igazságtalan a hallgatói létszám alapján történő finanszírozás, hiszen – vegyük példának a Zeneakadémiát – a támogatás érdekében kénytelenek a felsőoktatási intézmények újabb hallgatókat felvenni, ám természetszerű – így Pálinkás –, hogy nem lesz a hallgatók között ötszáz Mozart.
Mint a vitafórumon kiderült, tennivaló bőven akad, ám a tudásvagyon megfelelő kezeléséhez még más is kell, mutatott rá a disputa egyik hozzászólója. A k+f ugyanis jóval több pénzt igényel a modern társadalmakban, Magyarországon pedig 2002 óta nem emelkedik, hanem fokozatosan csökken a GDP-arányos ráfordítás.
origo.hu
Nem tud aludni éjszaka? Így kapcsolja ki az agyát
