A tények és az adatok alapján rosszabbul élünk

Nem szabad túlígérni magunkat, jobb megmondani, menynyit tudunk teljesíteni, és azt be is kell tartani. Szerintem az őszinteség lesz a nyerő a mostani választásokon – hangzott el Lendvai Ildikó szájából a gondolat, még 2005 őszén.
Nyilvánvalóan összebeszélésről (ha nem összeesküvésről) volt szó a tavalyi év vége felé a kormányfő és frakcióvezetője között, hiszen a fenti mondatok elhangzása után egy héttel jött a miniszterelnöki – hasonlóan nagy ívű – kijelentés: „Nem engedjük, hogy a lakossági gázárak növekedjenek; egy fillérrel sem fognak nőni” – így Gyurcsány Ferenc. Aztán hirtelen mégis fordulat következett be: az eddigi, 2002-es – teljesítetlen – ígéreteket újból piacra dobták a szocialisták, s a gyurcsányi terv is füstbe ment, olyannyira, hogy a lakossági gázár – az eddigi 67 százalékos emelkedés után – január 18-tól újabb 7,1 százalékkal növekedett. Történt ez mindazok után, hogy az ígérethalmaz első fordulójában, az előző választási kampány idején az akkori miniszterelnök-jelölt, Medgyessy Péter határozottan kijelentette: „Kérem szépen. Nem lesz gázáremelés egyáltalán. Most mondom, húsz évre, hány évre ígérjem meg? Nem lesz gázáremelés.” A frakcióvezető asszony kisstílű arroganciája is megnyilvánult a témában: „Lassan mondom, hogy az ország minden választópolgára megértse. Megértse Orbán Viktor is: nem lesz tandíj, lesz viszont alacsonyabb diákhitelkamat. Nem lesz gázáremelés, lesz viszont rezsitámogatás és magasabb családi pótlék.”
Hát akkor lássuk sorjában: gázáremelés nemhogy lett, egyenesen 40,5 forintos köbméterenkénti árról 67,6 forintra emelkedett; a tandíj eltörlésével kapcsolatos délibáb annyira lett valóságos, mint a diákok ingyenes utaztatása lakóhelyük és iskolájuk között, vagy a díjmentes tankönyv valamennyi(!) tanuló számára; de beszélhetünk a szintén díjmentesre tervezett jogosítványmegszerzés fikciójáról, vagy éppen a diákhitelkamat egekbe szöktetéséről is. A családi pótlék mértéke éppen annyival lett „magasabb”, hogy belőle rosszabbul éljenek éppen azok, akik a leginkább rászorulnak az állami támogatásra. Ezek után talán nem az a kérdés, hogy Orbán Viktor megértette-e, hanem hogy Lendvai frakcióvezető asszony tisztában volt-e azoknak a mondatoknak a tényleges, valódi jelentésével, amelyek az előző választási kampány hevében hagyták el a száját.
Ilyen múlt után joggal tehető fel a kérdés: mi jöhet ezután? Az jelenleg még csak sejthető, de egy konkrétum – melyet a pénzügyminiszter fogalmazott meg nemrégiben, külföldi újságírók érdeklődésére – már árulkodik a szocialisták által remélt kormányprogramról. Ennek alapján, az MSZP hatalomra kerülése következtében, az egységes áfakulcs bevezetésével az alapvető élelmiszerek ára (tej, kenyér, cukor) 4, 3 százalékkal, míg a könyveké vagy a testi fogyatékosokat segítő eszközöké (fehér bot vakoknak) 14,3 százalékkal növekedne. Tovább növeli a kilátástalanság esélyeit, hogy ott, ahol a munkanélküliségi ráta 5,4 százalékról 7,3 százalékra ugrik egy – jóléti rendszerváltást célzó – kormányzati ciklus alatt, s ezáltal 436 ezer felettire tevődik a hivatalosan nyilvántartott(!) állástalanok száma (beleértve a pályakezdő fiatalokat is, akik körében ez a grafikon 72 százalékos növekedést jelez), nem sok jóban reménykedhetünk. Erről tesz további tanúbizonyságot a villanyáramért való 38 százalékkal nagyobb öszszeg kifizetése, az egyes szívgyógyszerek árának több mint duplájára emelkedése. S akkor még nem ejtettünk szót a kis- és középvállalkozások kényszerű csődeljárásairól, melynek fő kiváltó okai között szerepel az állam áfavisszatartása vagy az adóterhek drasztikus (több mint harmincszori) növelése. Mindezen állami bevételnövelő akciók hatására is – mintha mi sem történt volna – tovább duzzad hazánk adósságállománya, mely immár egyetlen hónap alatt több mint 377 milliárd forinttal emelkedett, ami közel jár ahhoz az összeghez, amennyiért nemrégiben a Budapest Airport Rt.-t értékesítette a kormány.
Közben megnyirbálták a polgári kormány otthonteremtési programját is. A Lakásmonitor adatai arról tanúskodnak, hogy míg 2003-ban 126 ezer volt az államilag támogatott lakáshitelek száma, addig a tavalyi esztendőben mindössze 41 ezer. (Azzal persze nem igyekeztek eldicsekedni az MSZP–SZDSZ-kormány tagjai – többek között Kovács László egykori pártelnök, Magyar Bálint oktatási miniszter, vagy Kökény Mihály volt egészségügyi miniszter –, hogy még a hitelplafon felére csökkentése előtt sikerrel éltek az egykori otthonteremtési lehetőséggel.) Hazánk lakóinak többsége viszont – amint az a fenti adatokból is látszik – egyre kevésbé tud élni a kormány adta lehetőséggel, mert tízmilliós hitel felvételéhez is minimum 150 ezer forintos nettó jövedelem szükséges.
Miért kellenek ezek a megszorító intézkedések? Miért kell egyre több adót beszedni, folyamatosan emelni a fogyasztói árakat, közben pedig kistelepülések postáit (az elmúlt négy évben 542 kistelepülés postáját számolta fel az állam), iskoláit, óvodáit bezárni, közlekedésüket (pl. Volán-járataik megszüntetésével) pedig ellehetetleníteni? Talán a rossz gazdaságpolitika az oka? Mert annak, ugyebár, meglehetősen kacifántos magyarázata lehet, hogy az állam a Sulinet Közháló fenntartására átlagosan az eddigi piaci ár tizenhétszeresét fizeti ki, ezzel nyolcmilliárd forintot kidobva az ablakon. Hab a tortán, hogy az informatikai hálót most eladásra kínálja a kormány, s rögtön évekre vissza is bérelné az új tulajdonostól. Vajon kinek ilyen sürgős ennek az üzletnek a megkötése még a választások előtt?
Miért van szüksége a kormánynak húszmillió forint értékben – az állampolgárok pénzéből – matyó babák, porcelántálalók és csikóbőrös kulacsok megvásárlására? Talán, mert ezzel is bizonyítják, hogy az adófizetők messze állnak a hatalom arcátlan bitorlóitól – meglehetősen messze. Ezt Géczi József Alajos, a mentelmi bizottság elnöke is bizonyította legutóbb, amikor Gyurcsány Ferenc vagyonnyilatkozatával kapcsolatban – kétségessé téve magát a törvényességet – nem rendelt el eljárást.
Rengeteg a megválaszolatlan kérdés tehát a jelenlegi koalíciós kormánnyal kapcsolatban. És a válaszok meglehetősen foghíjasak, már amennyiben vannak egyáltalán.

Magyar Ágnes Zsófia
egyetemi hallgató