Az egyik – de a legfőbb – feltétel a sok közül éppen a hágai együttműködés. Ha csak ebből a groteszk képből, a radikálisok gúnyos pökhendiségéből következtethetnénk arra, hogy milyenek Szerbia esélyei, hogy eleget tegyen a csatlakozási feltételeknek, akkor csak legyinthetnénk. Hiszen az Európa-ellenes, Hága-ellenes, szélsőségesen nacionalista párt, amelynek vezetőjét, a vajdasági etnikai tisztogatással is megvádolt Vojiszlav Seseljt majdnem a fél ország hősként tiszteli.
Szerbiának van egy másik arca is. S Brüsszel azzal a szebb ábrázatú Szerbiával tárgyal, a feltételek megvalósítását tőle várja.
A retorika szintjén minden a legnagyobb rendben, a megvalósítással azonban komoly problémák vannak.
Miben különbözik akkor ez utóbbi látogatás a többi hasonlótól, s miért jött maga az EU kormányfője a bővítési biztos társaságában? Ezúttal nemcsak követeléseket hoztak magukkal, amelyek magukba foglalják még a koszovói kérdéshez való „konstruktív hozzáállást”, hanem kedvezményeket is. Mint Olli Rehn fogalmazott: Szerbia európai perspektívái igen konkrétak és érezhetőek, s csakis Szerbián múlik, hogy az európai jövőt vagy a nacionalista múltat választja. Barroso pedig hozzátehette: ha most megszakadnak a kapcsolatok, nehéz lesz újraindítani azokat. Ám valami egészen konkrétat is tehettek az asztalra. Talán a vízumkönnyítést, melynek azonban más ára is van. Például a menekültek kitoloncolása az EU-ból.
Barroso Koszovóban, Macedóniában, majd Albániában és Boszniában folytatta a balkáni vizitet.

Az urbex szerelmeseinek új kedvenc helye lesz ez a hátborzongató balatoni üdülő