Heroin, hígító, alkohol és gyógyszerek – Balázs utóbbi tíz éve nem szólt másról. A droghoz pénz kell, mondja többször a filmben, pénz kell így vagy úgy, de inkább úgy – a betörések, autófeltörések és egyéb bűntettek miatt egy év hat hónap vár rá a rács mögött. Utolsó szabad napja vallomás: a mellé szegődött régi ismerősnek, Pesty Lászlónak mesél a kezdetekről, életéről, amelyet már teljesen átitatott a szer; a drogról, amely végül mindig erősebbnek bizonyul, a barátokról, akik szinte mind meghaltak már, s akik ritkán érik meg a harmincötöt, és szerelméről, Adriennről, akit már az előző filmből is ismerünk. A heroinista Adrienn drogfüggő gyermeket hozott a világra, és mindennap szúrja magát. Közben Balázs a stábbal együtt bejárja korábbi életútját: állnak az anya munkahelye előtt, az egyik betörés színhelyén, a kilátónál, ahol mostanában alszanak, a híd alatt vagy a foglalt pesti lakásban, ahol szúrnak.
Iszonyatos képsorok „elhasznált” fiatalokról, akiknek az arcát már átrendezte a drog. A leállás csak emberfeletti akaraterővel, s ami még nehezebb: a dzsanki barátok, barátnők elhagyásával lehetséges. És a „tiszta” magánynál semmi sem lehet rosszabb.
Balázs beszél. Okos. Választékosan fogalmaz, tisztában van mindennel: a bűnnel, a gyengeséggel, a közeli halállal. Bár szülei mellette álltak, nem kért a segítségükből. Bár gyermeke született, képtelen volt leállni a „barnáról”. Bár tudja, a hígító szétszedi az agyat és a vesét, használja. Lehetett volna belőle más is; de még a vörösvári szakmunkásképző, a „Tahó” idején elhívták egy galeribe, a belépő a szipuzás volt. Így kezdődött. És mi a véleménye a drogról, a fűről, a legalizálásról most, amikor néhányan a szabad használatért tüntetnek? Ellenük beszél. Ne legalizálják a drogot. Soha. A marihuánát se – mondja, és ő tudja, miért. Függőséget okoz mindegyik. Elég három alkalom – néz ránk fél szemével, a másik szem bedagadt, a drogtól?, nem: a verekedés a drog miatt mindennapos a baráti társaságban.
Balázs még szúr aznap. Kétszer is. Adriennel és a barátokkal. Azokkal, akiket már több ízben a halál kapujából hoztak vissza. Reggel behígítózva kopogtat a büntetés-végrehajtási intézet ajtaján. Másfél év. Drog bent is lesz – csokiért, karton cigiért minden, még a heroin is beszerezhető a rács mögött.
De megpróbál leállni.
Pesty László filmje tévébe való. Kamaszoknak, hogy a jól fésült erkölcscsőszök helyett a szétesett arcokkal szembesüljenek.
A film díjat érdemel, Balázs pedig… Nem is tudom. Feloldozást.
(Pesty László: Egy nap. A Pesty Fekete Doboz dokumentumfilmje, 2005.)
origo.hu
Menczer: Zelenszkij elmondta, hogy ő is irányítja a Tisza Pártot
