Családi album

Lukácsi Éva református lelkipásztor évek óta kutatja az erdélyi és az egyetemes magyar irodalom jelentős alakjának hagyatékát, és fordítja magyarra az író – és fiai – által angol nyelven írt műveket. A Czegei Wass-irattárban lapuló, eddig kiadatlan értékekről kérdeztük a Floridában élő kutatót.

Hogyan és mikor került kapcsolatba a Wass családdal?
– Amikor Floridába érkeztem, már ismertem Wass Albert írásait, és örömmel fedeztem fel az író Miamihoz fűződő kapcsolatait. Sajnos személyesen nem találkoztam vele, a családját az író temetésén láttam először 1998. február 22-én. Az emlékére rendezett műsorra meghívtam Wass Gézát és feleségét, Zsuzsát. A Wass családhoz fűződő bensőséges munkatársi kapcsolatom három évre tekint vissza.
– Mennyire élő ma ez a kapcsolat?
– Az író fiai minden év elején találkoznak Floridában, intézik a Czegei Wass Alapítvány ügyeit. Endre Hamburgból jön, Miklós Kaliforniából, Huba Kansasból, Vid Virginiából érkezik, Géza pedig Miamitól 150 kilométerre él. Az utóbbi három évben én is részt vettem a konferenciákon. Gyakran levelezünk, hiszen a tennivalók folyamatos kapcsolatot igényelnek. Géza engedélyével gyakran látogatom a Czegei Wass-irattárat, ahol az író kéziratait tanulmányozom. Szoros kapcsolat fűz a családhoz, osztozunk örömben és bánatban. Sajnos éppen most történt egy tragédia: az író dédunokája, Walter Andrew Sanborn tizenhét esztendős korában autóbaleset áldozata lett. Hadd idézzek abból a beszédből, amelyet a családnak angolra fordítva átadtam. Walter levelezőtársa, Győri Anna, a debreceni református kollégium diákja írta, aki a búcsúzásra eljött Debrecenből. „Életének nagy tragédiája nem a halála volt, hanem az, hogy amerikainak született magyar szívvel. Mindenáron magyar akart lenni, mindent tudni, mindent megnézni és mindent megérteni, ami Magyarországgal kapcsolatos volt. Egy éve járt nálunk először. Akkor megmutattam neki Wass Albert egyik versét angolul. Nagyon halkan sírni kezdett. Akkor azt hittem, hogy a múltat siratja, de talán akkor ott egy percre megérezte a jövőt. A vers a következő volt:
„Itt leszek közel, valahol. / Ha eljön majd a nap / Amikor meghalok, / Ti ne gyászoljatok. / Én itt leszek, közel. / Itt találtok napnyugtakor, / Ha kirepül a vízimadár este, / kecskefejő-tyurrogásban, / egy messzi bagolyhuhogásban / Én itt leszek, közel, / Vigyázok az erdő csendjére / És álmotokra… / Ha érezni akartok engem, / Csak hajtsatok be az erdőbe, / És álljatok meg az út mentén. / Figyeljetek: a halk lombsusogásban / hallhattok engem, / amint kutyáimmal / elmúlt esztendők boldog / vadászhelyeit járom. / Mosolyogjatok egy virágra, / egy pillangóra, / egy kismadárra, / egy pislogó csillagra / a messzi szemhatáron, / mikor az est árnyékai / körülfognak szelíden… / Csak mosolyogjatok, / és én az öröklétből / visszamosolygok rátok.”
– Mióta kutatja a Wass-életművet?
– Nem vagyok hivatásos irodalomtörténész, első írását 1989-ben olvastam, aztán a kilencvenes évek elején kezdtem gyűjteni mindent tőle és róla. Éppen tíz éve volt egy levélváltásom az íróval, s azóta kutatom tudatosan az írásait. Két éve Hubával egy rehabilitációs tervezeten dolgozunk, amelyben feltárjuk az írónak az Ellenzék című újságnál játszott szerepét. A washingtoni hivatalos dossziéban ugyanis nincs még tisztázva az a vád, hogy az Ellenzék című lapban antiszemita cikkek jelentek meg Wass Albert „szerkesztősége” idején, 1943. március és július között. Kimutattuk, hogy ő csak az irodalmi rovatba írt (az említett idő alatt alig egy-két cikket), míg a valódi szerkesztő huszonöt vezércikket írt a kritikus hónapok alatt. Ez a kutatásunk magyarul még nem jelent meg. Felkérést kaptam 2004-ben A gróf emigrált, az író otthon maradt című könyv egyik fejezetének megírására. Akkor dolgoztam fel Wass Albert misszióját, amelyet öt évtized során az amerikai magyarság körében végzett. A rengeteg kiadatlan életrajzi vonatkozású kézirat összegyűjtése életem legkedvesebb feladatai közé tartozik. Hamarosan megjelennek a háború idején írt naplórészletek sok kézzel írt levelével és életrajzi írással együtt. Jelenleg a kiadatlan drámák és levelek gyűjtése a legsürgősebb munka. Többládányi iratot nem néztem át még, így nem túlzás azt mondani, hogy rengeteg kiadatlan műről beszélhetünk.
– Mit lehet tudni a kiadatlan drámáiról? Véleménye szerint milyen irodalmi értékeket képviselnek?
– Óriási meglepetéssel szolgál Wass Albert, a drámaíró. Színművei felbecsülhetetlen irodalmi és kulturális értékekkel gazdagítják a Kárpát-medencei magyarságot. Rendkívül időszerűek, sőt forradalmi hatásúak. Drámái egy részét németországi menekültként írta. Kiemelkedik az 1944-ben keletkezett Napsugár című színműve, hasonló című regényének színpadi változata. Akadnak zenés, rímes játékok is – szenzációs a gyermekeknek írt rímes mesejáték, egy fabula, amelyben az erdő állatai és madarai közvetítik az erkölcsi üzenetet. Filozofikus témák és bölcs gondolatok teszik rendkívülivé a misztériumjátékokat, komédiákat és bibliai fogantatású színjátékokat. Jelentősek a történelmi drámák. Megemlítem a Mindszenty bíborosról, az Andrássy út 60.-ban ártatlanul szenvedőkről és a háború áldozatairól szóló drámáit. Eddig húsz kiadatlan drámát és színművet néztem át, de sokkal több van, amelyeket folyamatosan megjelentet a Czegei Wass Alapítvány.
– Ön fordítja a Wass fiúk írásait is. Mit örököltek apjuk írói tehetségéből?
– Több mint húsz írásukat fordítottam magyarra. Sok könyvet írt Endre és Huba. E szakkönyvek a szerzők speciális szakterületének elismert munkái. De ez nem jelenti azt, hogy Wass Albert fiainak nincs jó irodalmi érzékük. Géza stílusa lírai (most az emlékiratára utalok), ugyanez igaz Huba memoárjára, amely a kiadatlan életrajzi írásokat tartalmazó kötetben fog megjelenni. Édesapjuk büszke volt és ma is büszke lenne rájuk. Legszebb írásaikat jövőre megismerhetik a magyar olvasók is: 2008-ra, Wass Albert születésének centenáriumára készül egy családi album. Ebben egyszerre mulatságos és szívhez szóló történetek mutatják be a Wass család életét és Wass Albertet, az embert.