Északi szél

Mire e sorokat olvassák, már ismertté válik a tokelaui népszavazás eredménye az önálló államról. A referendum nem hagy sok kétséget: a dél-csendes-óceáni Tokelau népe valószínűleg nagy többséggel a három parányi szigetből álló csoport önállósága mellett foglal állást, s ezzel megszületik a föld területileg harmadik, lakosságát tekintve pedig második legkisebb állama, ugyanis az összesen 12 négyzetkilométeren körülbelül 1600-an laknak. Az első jelentések szerint a 705 szavazásra jelentkezett polgár részéről nagy érdeklődés övezte az önrendelkezésről szóló referendumot, amely új, szabad szövetséget ajánl fel Új-Zélandnak, a korábbi gyarmattartónak. Wellington 1926-tól gyakorolt felügyeletet a három sziget fölött, ez (volt) az utolsó gyarmata. Tokelaut előbb a britek csatolták a birodalmukhoz, mégpedig elég későn, 1889-ben. A népszavazás egy hete kezdődött Samoa szigetének fővárosában, Apiában, ugyanis az itt dolgozó, tanuló vagy épp egészségügyi kezelésben részesülő tokelauiak – éppen kilencvenen – helyben szavazhattak. Ezt követően hajóra szállt a választási bizottság és az ENSZ-ellenőrök négyfős csoportja. Az ötszáz kilométeres hajóút 28 órát vett igénybe. Repülővel ugyanis nem lehet eljutni a szigetcsoportra. Megérkezve felkeresték az egymástól több mint 80 kilométerre lévő korallszigeteket, Atafut, Nukunonut és Fakaofót. A szavazás szerdára fejeződött be, ugyanis mindhárom szigeten biztosítani kellett a voksolásra szánt egy napot. A választási jegyzékbe vett 615 szigetlakó türelmetlenül várta a történelmi eseményt. Ha az önálló állami létre mondott igenek száma eléri a kétharmados többséget, akkor megalakulhat a független Tokelau. Az önálló államiság kellékeiről is gondoskodni kell, ilyen például a zászló és a himnusz. Júliusig – ekkorra tervezik a hatalomátadást – ezek is megszületnek, már előkészítették a pályázatot, amelyet az igen győzelme esetén azonnal kiírnak. Nemcsak parányi volta miatt érdekes a születendő csöpp állam, hanem azért is, mert nincs fővárosa, kikötője, repülőtere. Az atollokon utak sincsenek. Mily békés idők, politikai pártok, újságok nélkül! Tokelaunak börtöne sincs. Épp ezért, ha valaki szabályt sért, az igazságszolgáltatás pénzbüntetésre vagy közmunkára ítéli.
A különállás kihirdetése valójában semmit sem változtat az Új-Zélanddal fenntartott kapcsolatokon – állítják a kormányzati felügyeletet gyakorlók. Wellington ezután is folyósítja a szigetek költségvetésének majd 80 százalékát, és ígérete szerint nem romlik a szigetlakók életszínvonala. Új-Zéland tudatában van annak, hogy a szigetcsoport nem élhetne meg a támogatása nélkül, felelősséget vállal Tokelauért. Ám a születő állam éppen ezért nem lehet a nemzetközi szervezetek teljes jogú tagja, így az ENSZ-nek sem, mert számos jogosultságáról önként lemond Új-Zéland javára. A tokelauiak megtarthatják új-zélandi útlevelüket. Részt vehetnek az iskoláztatásban, élvezhetik a társadalombiztosítást, a nyugdíjat csakúgy, mint az ingyenes egészségügyi ellátást.
Új-Zélandon legalább hatezer tokelaui származású ember él, ám ők tartósan letelepedtek Auckland környékén, és nem vágynak vissza a távoli szigetekre. Egyébként javarészt munkanélküliek, akik ki sem tudnák fizetni a hajójegyet. Akinek van munkája, az pénze egy részét hazautalja. A legnagyobb tokelaui bevétel a halászatból származik, évente kétmillió dollár. Ugyanennyiért adják el a szigetek környékének halászati jogát az új-zélandiaknak. Ezenkívül marad az egzotikus bélyegek kiadása. A kókusz a szigetek egyetlen exportcikke.
Az így keletkezett bevételekből kell irányítani a közigazgatást, működtetni a telekommunikációt, támogatni a helyi szervezeteket. A fono, vagyis a tokelaui kis parlament jóváhagyta a szabad egyesülésről szóló törvényt, amelynek kimunkálásában Wellington segédkezett. Egy közelmúltban tartott ülésén állást foglalt az Új-Zélanddal való kapcsolatok további erősítése mellett. Helen Clark új-zélandi miniszterelnök szerint bármi legyen a népszavazás végeredménye, országa továbbra is támogatja a távoli térséget.
Tokelau, amelynek jelentése északi szél, egykori tűzhányók krátereinek peremén fekszik. A szigetek szélessége sehol sem haladja meg a kétszáz métert. A disznók megtanultak átúszni a lagúnákon oda, ahol jobban megtömhetik gyomrukat. A globális felmelegedés következtében emelkedő óceán mindennap lecsíp egy kis homokot a partból…