A verseny és – főleg – az azt követő doppingvizsgálat a szombat éjszakába nyúlik, de Darázs István, a short trackes csapat főnöke vasárnap délelőtt telefonon arról tájékoztat, hogy délben már edzenek, ott el lehet érni Erikát. Igaz, nem a Palavelában – teszi hozzá, s második nekifutásra sikeresen lebetűzi, hogy a Palaghiaccio nevű csarnokba kellene menni. Útbaigazításként még megadja, hogy ez a FIAT gyártelepével van szemben, ami pedig az Agnelli Corsón – hol máshol – terül el. A csarnok is megvan, egy kis ékszerdoboz, de ezt most mégsem értékeli a tudósító, mert a jégen műkorcsolyázók gyakorolják a kunsztokat. Egyedül sosem találnám meg őket, de azért itt vannak a rövid pályás gyorskorcsolyázók is. Mert akad még egy másik csarnok, a hátsó front mögött a föld alatt bújik meg avatatlan szem számára láthatatlanul, ide vezet minket szövevényes rejtekutakon egy önkéntes. A jégen Knoch Viktor, Darázs Péter, Huszár Erika és Darázs Rózsa siklik, Telegdi Attila edző pedig időnként köridőket kiabál be. A mélyebb szakmai elemzésektől most tekintsünk el, annál is inkább, mert Darázs István később a lelátón elmeséli, ebben a sportágban olyan nagy a titkolózás, hogy mások edzésen nem hogy fényképezni, még jegyzetelni sem szabad. S bizony még annak is írásos nyoma van, hogy vasárnap délben egy magyar újságíró egy magyar versenyzővel készített interjút. Így azon már meg sem lepődöm, hogy amikor mintegy negyedóra múlva már a koreaiak jönnek a jégre, udvariasan kitessékelnek a csarnokból, biztos, ami biztos, egészen a kijáratig kísérve. S a koreaiak valamit tényleg nagyon tudnak, hiszen a női 1500 méteres verseny arany- és ezüstérmét is elvitték. De mi a negyedik helyezett miatt jöttünk.
„Ha ez lett volna az utolsó esténk, akkor biztos, hogy átbulizom az éjszakát, de még lesznek versenyeink, így szó sem lehet arról, hogy elengedjük magunkat” – szögezi le rögtön lehuppanva a lelátóra Huszár Erika, s visszaköszönnek számunkra Knoch Viktor korábbi szavai.
„Nekem is csak annyi volt az ünneplés – teszi hozzá –, hogy amikor a doppingvizsgálatról visszaértem az olimpiai faluba, kiszaladtam a bejárathoz, ott várt apu, anyu, és két testvérem, Ági és Évi. Volt nagy puszilkodás, és ők indultak is haza, mert csak egy hétre jöttek ki Torinóba. Az ikertesómnak, Attilának sajnos már délben vissza kellett utaznia Londonba, így ő csak a tévében látta a döntőt, de telefonon persze már ő is mondta, hogy velem együtt örül.”
S az öröm nem egyszerűen csak az olimpiai negyedik helynek szól, amiről persze már önmagában szuperlatívuszokban lengedezhetünk. „Azok után, hogy ötszáz méteren csak tizenharmadik lettem, rettenetesen magam alatt voltam – vallja be Erika –, hiszen a legerősebb számomat elszúrtam. A többiek persze próbáltak vigasztalni, de nem sok sikerrel…”
Azon a bizonyos ötszáz méteres versenyen az is gond volt, hogy meglehetősen puha jégen kellett futni, de ha most valaki azt hinné, hogy a jég jobb lett, nagyot téved. „Sajnos ugyanolyan puha volt, ami azért is rossz, mert a Világkupa-versenyeken nem ilyenhez szoktunk. De ez persze mindenkinek egyformán szokatlan. Amellett, hogy az olimpia nagyon nagy terhet tesz az ember vállára, szerintem a jég minősége miatt is ilyen sok az esés – véli a 23. évében járó jászberényi lány, aki Knoch Viktorhoz hasonlóan maga is profitált ezekből az esésekből. – Kicsit bűnös is vagyok, mert amikor az első futamomban a kanyarbemenőnél előztem a kínai lányt, hozzáértem a vállához, s ahogy elesett, rögtön belebotlott a német is. Ez persze benne van a pakliban, engem is rengetegszer löktek már ki a pályáról, de azért féltem, hogy kizárnak a versenyből.”
A kronológiában nem ugorhatjuk át persze az elődöntőt se: „A második futamomban is szerencsém volt, mert itt hatunk közül csak ketten juthattak tovább a döntőbe, s én annak is örültem, hogy harmadik lettem, és bejutottam a B döntőbe. Amikor pedig megtudtam, hogy a francia lányt kizárták, és ott vagyok az A döntőben, majd kiugrottam a bőrömből örömömben – tudjuk meg, majd ismerteti velünk a nyerő taktikát is. – Mivel alapvetően ötszáz méteren vagyok jó, az ezerötszáz nekem kicsit már hosszú. Ezért úgy döntöttem, megpróbálok hátul pihenni, túlélni a futam nagy részét, s a végén azokat megelőzni, akiknek az erejét felemészti a sok lökdösődés. Így sikerült elmennem a kanadai lány mellett, és rettenetesen örültem a hatodik helyemnek. S amikor kiderült, hogy két ellenfelemet kizárták, és így nem is hatodik vagyok az olimpián, hanem negyedik, azt az érzést nem is tudom elmondani.”
Bizony nekünk is szoknunk kell, hogy negyedik és ötödik helyezettünk is van a téli olimpián.
Mai program: alpesi sí – férfi óriás-műlesiklás (Marosi Attila) 9.30 és 13 ó, női szuper–G 12 ó; síugrás – nagysánc csapat 18 ó; műkorcsolya – jégtánc, kűr (Hoffmann Nóra, Elek Attila) 19 ó; jégkorong – női döntő (Kanada– Svédország) 20.30.
n
Éremtáblázat
1. Németország 7-7-4
2. Egyesült Államok 7-4-2
3. Oroszország 6-2-5
4. Ausztria 4-5-1
5. Koreai Köztársaság 3-3-1
6. Olaszország 3-0-4
7. Franciaország 3-0-2
8. Észtország 3-0-0
origo.hu
Veszélyes betegség fenyegeti a fiatal lányokat
