Közelgő áramszünetek?

Gondok vannak a hazai villamosenergia-rendszerrel. A problémát egy új áramtermelő erőmű oldhatná meg. Ha ilyen belátható időn belül nem épül, akár hosszabb ideig fennálló áramszünetre is felkészülhetünk.

Napi problémát jelent a Magyar Villamos-ipari Rendszerirányító Zrt.-nek (Mavir), hogy a magyarországi áramtermelést egyensúlyban tartsa a fogyasztói igényekkel. Tombor Antal, a társaság vezérigazgatója egy minap megrendezett konferencián arról számolt be, hogy a hazai villamosenergia-termelés tavaly összesen 334 órán keresztül volt aszinkronban – tehát nem volt egyensúlyban – a fogyasztással, ami európai viszonylatban rendkívül rossz teljesítmény. Hasonló értékeket a kontinensen csupán Macedónia produkál.
A Mavir nehézségei első hallásra talán kissé bonyolultnak tűnnek. Rendszerirányításra azért van szükség, mert az áram speciális termék. Tárolni nem lehet, ezért ha egy erőműben megszületik egy elektron, azt a fogyasztónak rögtön fel is kell használnia. A túl- vagy alultermelést a várható igények felmérése alapján, sok szereplő bevonásával elkészített menetrenddel védik ki. Ez a menetrend a közüzemi ellátásra szerződött erőműveknek gyakorlatilag negyedórás bontásban előírja, mennyi áramot kell termelniük. Természetesen hajszálpontos becslést lehetetlen készíteni, így a rendszerben előfordulnak eltérések. A versenypiacon vásárolt tartalékai bedobásával itt lép közbe a Mavir – ha tud. Az erőművektől igénybe vehető ajánlat hiányában a tavalyi év januárjától októberig terjedő időszak 24 százalékában a rendszer leszabályozásához, 14 százalékában pedig a rendszer felszabályozásához nem állt elegendő tartalék a rendszerirányító rendelkezésére.
A hatezer megawattos csúcsteljesítményű magyar villamosenergia-rendszerben a menetrendtől való eltérés óránként legfeljebb húsz megawattnyi lehet. Ennek ellenére tavaly év végén volt olyan időszak, amikor 140 megawattos többletet regisztrált a rendszerirányító. A felesleget a határkeresztező vezetékeken keresztül elnyelte ugyan az együttműködő európai villamosenergia-rendszer, erre a szívességre azonban nem számíthatunk állandóan és korlátlanul. A megállapodások értelmében az együttműködő európai rendszerirányítók legfeljebb tizenöt percen keresztül kötelesek tekintettel lenni valamelyik tag problémáira, az időhatárt rendszeresen túllépő országokat végső soron ki is zárhatják az európai együttműködésből.
Tombor Antal szerint a megoldást olyan erőmű rendszerbe állítása jelentené, amely alkalmas a szabályozó feladatok ellátására. Nem valószínű, hogy ilyen egység üzleti alapon felépülhet. A beruházók sokkal inkább a folyamatos bevételre törekszenek, mintsem arra, hogy olyan erőműbe fektessék a pénzüket, amelyet kis túlzással ki-be kapcsolnak. Az államnak ezért vagy magának kellene belevágnia a beruházásba, vagy pedig gondoskodnia kellene olyan jogi szabályozásról, amelyik kiszámíthatóvá teszi e termelőegység megtérülését. Erre minél hamarabb szükség lenne, mert a magyar villamosenergia-rendszert nemcsak a nehézkes szabályozhatóság, de a nagyarányú, tizenhat százalékos importfüggőség is jellemzi. Márpedig ez a két kockázati tényező együttes, hosszú távú fennállása előbb-utóbb olyan áramszünethez vezethet, amelyik az egész országot érinti.