Jövőre lesz negyedszázada, hogy az argentin katonai junta elfoglalta a brit fennhatóság alatt álló dél-atlanti Falkland-szigeteket (spanyolul Malvinas), majd az ezt követő – meglehetősen véres – háborúban Nagy-Britannia visszafoglalta azokat. A két ország viszonya 1982 óta sem normalizálódott teljesen, és a londoni politika belső köreiben (ahogy a védelmi minisztériumban is) attól tartanak, hogy a Dél-Amerikát átható változás miatt ismét fokozódhat a büszke külbirtokra leselkedő veszély.
A brit félelmek részint politikai fejleményekből táplálkoznak. Vajon Nestor Kirchner argentin elnök mennyire kerül venezuelai kollégája, a sokkoló Hugo Chávez hatása alá? – teszik fel a kérdést Londonban, miután Chávez a rendszerét ért brit kritikára válaszul nemrégiben arra szólította fel Tony Blairt, hogy „adja vissza a Malvinast Argentínának”. A kérdést katonai megközelítésből vizsgálva ugyanakkor tény, hogy az 1982-ben oroszlánként küzdő és a brit flottának fájdalmas veszteségeket okozó argentin légierő fontos korszerűsítésen ment át, és rendszeresen teszteli az 1200 fős falklandi védelmet. Az aggódó honatyák szerint a helyzet azért hasonlít a két és fél évtizeddel előttire, mert a brit erők most is túlzottan le vannak kötve a világ más pontjain. Buenos Aires akkoriban Nagy-Britannia hidegháborús kötelezettségvállalásából, most az iraki és afganisztáni miszsziók tehertételéből meríthet bátorságot terveihez – érvelnek a londoni vészmadarak.
Mintha ezt akarta volna alátámasztani, az argentin parti őrség a minap vitatott vizeken tetten ért egy szerintük tilosban dolgozó falklandi halászhajót, amelynek személyzetét a szárazföldi kikötőbe kísérés mellett bírságra és a zsákmány elkobzására ítélték.

Újabb csapás érte a rács mögött ülő Kiss László óbudai polgármestert