Félúton a Csornát Szombathellyel összekötő 86-os számú főúton, közel a 84-es út kereszteződéséhez található a háromszáz lakosú Nagygeresd. A Répce folyócska bal partján fekvő Vas megyei községet az írásban először 1260-ban – Geuruzd alakban – említett Nagygeresdből és az 1405-ben oklevélben szereplő Kisgeresdből egyesítették 1928-ban. A helység neve Árpád-kori személynevet őriz.
A település a XIII. században a Geresdi család birtoka volt, bizonyosan az ő kegyuraságuknak köszönhető a templom elkészülte a tatárjárás utáni évtizedben. Szabadon álló, téglából és kőből vegyesen falazott, kelet–nyugati tengelyű, jellemzően román kori formájú és arányú épület. Tízszer hét és fél méteres belső méretű hajójához öt méter átmérőjű, enyhén patkóívű szentély csatlakozik. Az 1989-ben elkezdett ásatás során a hajó nyugati oldalának padlószintje alól előkerültek a karzatpillérek alapjai. Tornya már a XIII. században is volt – átjáróval az urasági karzatra –, a most látható, négyszögletű gúlasisakos harangtorony azonban később keletkezett.
Egy 1420-ban kelt irat megemlíti a Szent István király tiszteletére szentelt plébániatemplom László nevű papját. 1460-tól a község a Kanizsai családé volt, majd a Dunántúl leggazdagabb nemesasszonya, az 1571-ben elhunyt Kanizsai Orsolya örökségeként került a Nádasdy grófok birtokába. A híres „Orsika” több levelét küldte Geresdről férjének, Nádasdy Tamásnak. A falut a sárvári uradalomhoz csatolták, később lakói követték a protestáns hitre áttért Nádasdyak vallását. A régi templom az 1600-as évektől a lutheránusokat szolgálta, 1654-ben, 1657-ben és 1662-ben református zsinatot is tartottak benne. Bár Nádasdy Ferenc országbíró (1625–1671) visszatért a katolikus hitre, a geresdi evangélikusok még sokáig, egészen 1717-ig megtartották a templomot. Az ez évben történt katolikus püspöki egyházlátogatás jegyzőkönyve megemlíti kőből épült tornyát és fából ácsolt karzatát. 1755-ben az épületet renoválták, hajójának háromszakaszos, stukkódíszes barokk csehboltozatot készítettek. 1773 után kapott míves barokk berendezést, főoltárának Szent Istvánt ábrázoló olajfestménye 1777-ben soproni festő műhelyében készült.
Az 1990. évi ásatás során előkerültek az épület középkori részletei: a déli falon látható XIII. századi és kora gótikus ablakok és az eredetileg szintén román kori kapuzat, amelyet a XV. században csúcsíves stílusban átalakítottak. A műemléki helyreállítás során e később elbontott oromzatos kapu kontúrjait kiemelve hagyták, így látható ma is, amint rekonstruálták a szentély falán is végigfutó középkori festett díszítéseket. A gótikus diadalív mögött, a szentélyben talált két kisebb falfülkét és az 1400-as évekre datálható freskómaradványokat is megőrizték.
Másik értékes műemlék a kis faluban az evangélikusok számára 1783 után épült tekintélyes nagyságú, gazdagon berendezett, tornyos egyház. A mellette lévő házban van az 1972-ben alapított helytörténeti múzeum, a templom előtt az első világháborúban elesett környékbeli protestáns férfiak hősi emlékműve áll.
origo.hu
Még ma összeül a Védelmi Tanács Ukrajna miatt
