A rendszerváltozás utáni kölcsönös elfordulás után az évtized végére – útban Európába – Moszkva újra felfedezte térségünket, amely azonban ennek ellenére sem tartozik továbbra sem az orosz külpolitika figyelmének kitüntetett szereplői közé. Alapvetően bizonyos gazdasági lehetőségek miatt lehet érdekes ez a régió a Kreml számára, bár térségünk hajlamos eltúlozni ennek a lehetőségét. Külpolitikai szempontból Moszkva érdeklődését térségünk atlantizmusa kelti fel, amely a „közös” történelmi múltból fakadó ellenérzésekkel megspékelve az uniós csatlakozás után érezhetően megterhelte Oroszország és az Európai Unió kapcsolatait.
A saját gondjaival elfoglalt Oroszország a kilencvenes évek első felében nem nagyon vett tudomást a térségről, amely legfeljebb a Balkán vonatkozásában került a képbe. Moszkva ráadásul nehezen tudta feldolgozni, hogy az egykori „baráti országok” szembefordultak vele. Némi változást ebben a visegrádiak NATO-csatlakozása hozott, amely egy időre – a retorika szintjén legalábbis – még inkább elmérgesítette a viszonyt. Pragmatikus értelemben az elnök mellett működő kül- és biztonságpolitikai tanács 1997-es jelentése figyelt fel a térségre, azt ajánlva a Kremlnek, hogy gazdasági értelemben legyen aktívabb, s még az uniós csatlakozás előtt foglaljon el hídfőállásokat a térségben. Ennek megvalósítása azonban a pénzügyi válság miatt csúszott, és Vlagyimir Putyin külpolitikájának pragmatizmusával, kiszámíthatóbbá válásával javultak a kapcsolatok a régióval is.
Újabb mélypontot e viszonylatban a „színes” forradalmakban játszott szerep hozott. Moszkva sokszor ugyan a lengyel tapasztalatait vetíti ki az egész térségre, ám mint a mostani két út (Budapest, Prága) is sejteti, immár igyekeznek diverzifikálni, s nem egységként nézni és kezelni e régiót.
A térségnek igazán komoly helye ugyanakkor nincs az orosz külpolitikában. Alapvetően ellenséges politikai közegként szemlélik Közép-Európát, amely korántsem közelít szimpátiával Moszkvához. Bár öt éve megütközést keltett a régióban az orosz tőke agresszív megjelenése, tudni kell, hogy Moszkva szempontjából olyan térség ez, ahol nagyon szerények a gazdasági lehetőségek, amelyek nélkül is elboldogul azért az üzleti szféra. Pozíciókat inkább az európai nagyhatalmakkal, főképp a németekkel együttműködve lehet elérni.

Ez az oka annak, amiért Gyurcsányt ilyen hirtelen eltakarították