Venezuela nem enged a washingtoni nyomásnak

A Bush-kormány állandóan be akar avatkozni a belügyeinkbe, a kormány azonban állja a sarat, és továbbra is fenntartjuk a jogot, hogy Venezueláról a venezuelai emberek döntsenek – nyilatkozta lapunknak Maria Teresa González, a dél-amerikai ország magyarországi nagykövete.

Hogyan határozná meg Venezuela helyét és szerepét a térségben?
– Mindenekelőtt fontos szerepet játszunk a latin-amerikai integrációban és a nemzetközi szervezetekben. Fő célunk, hogy ne csak az észak-amerikai térség részesüljön a politikai, gazdasági együttműködés áldásaiból, hanem a kontinens déli államai is. Ebben a folyamatban Venezuela már csak azért is megkerülhetetlen, mert több kezdeményezést mi indítottunk el. Javaslatot tettünk például a Petrocaribe és a Petrosur felállítására, amellyel biztosíthatjuk a karib-tengeri térség és a legjelentősebb dél-amerikai államok együttműködését a kőolajjal kapcsolatos ügyekben. Az első szerveződés a régió saját olajpiacának kialakításában fontos, az utóbbinak azt a feladatot szabták, hogy olcsó gázzal és olajjal lássa el a régió államait. Mindemellett tervezzük egy Venezuelától Patagóniáig terjedő gázvezeték kiépítését is.
– A világsajtót olvasgatva gyakran olyan érzése támad az embernek, mintha az Egyesült Államok komolyan tartana attól, hogy Venezuela adott esetben politikai fegyverként használja a területén folyó kőolajtermelést.
– Valóban így van. Bizonyított tény, hogy Washington folyamatosan ezzel vádol bennünket. Csakhogy Venezuela nem pusztán a karibi-térség, hanem a világ valamennyi országának előnyös feltételeket kínál. Arról nem is beszélve, hogy a kőolaj árának emelkedéséért nem Venezuelát kell hibáztatni, hanem a korrektnek éppen nem nevezhető nagyhatalmi magatartást.
– Az Egyesült Államokra céloz?
– Igen és az iraki háború következtében előállt új világgazdasági helyzetre.
– Az amerikai kormány rendszeresen felhánytorgatja Caracasnak azt is, hogy túlságosan jó kapcsolatokat ápol Fidel Castro Kubájával. De mit gondol a venezuelai vezetés a jelenlegi amerikai kormányról?
– A politikai kapcsolatok jelenleg nagyon feszültek. A Bush-kormány állandóan be akar avatkozni a belügyeinkbe. A kormány azonban állja a sarat, és továbbra is fenntartjuk a jogot, hogy Venezueláról a venezuelai emberek döntsenek.
– Nemrégiben hírek érkeztek arról, hogy az Egyesült Államok intervenciót és puccsot tervezett Venezuela ellen.
– Valóban így történt. Egy hete kémkedés miatt kiutasítottuk az Egyesült Államok haditengerészeti attaséját az országból. Bebizonyosodott továbbá, hogy húsz venezuelai tiszt is segítette a puccskísérletet. A jelenlegi caracasi kormányzat ellenében Washington a hagyományos helyi pártok mögé sorakozik fel, pedig a szóban forgó politikusok és mozgalmak népszerűsége alig kimutatható. Ennek ellenére az amerikaiak pénzzel is támogatják Chávez elnök bírálóit. A tavalyi parlamenti választásokon egyébként minden rendben zajlott, a nemzetközi megfigyelők, köztük az Európai Unió jelen lévő képviselői is elismerték a választások tisztaságát. Az erőviszonyokról sokat mond, hogy három nappal a megméretés előtt a legtöbb ellenzéki párt visszalépett a választásoktól.
– Az ön hazája egy ideje mintha az antiglobalizmus zászlóshajójának szerepét töltené be a világban. Mit gondolnak erről a szerepről a venezuelai emberek?
– A nép nagy többsége nagyon is elégedett a jelenlegi politikai és gazdasági helyzettel, és a közvélemény szeretné, hogy a világban a különböző vélemények békésen megférjenek egymás mellett. Ami a venezuelai állapotokat illeti, jogos elvárás, hogy a népjóléti intézkedésekkel tovább emeljék az életszínvonalat.
– Nem tart attól Venezuela, hogy a globális pénzügyi szervezetek – elsőrendűen a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank – végül térdre kényszerítik az országot, amint azt Argentínával is megtették?
– Nem félünk ettől, hiszen a rendelkezésünkre álló kőolajkincs bonyolultabbá teszi a háttérben zajló gazdasági játszmákat. Chávez elnököt mindenesetre feltétlenül támogatja a társadalom többsége. Megjegyzem, eddig semmiféle nyomást és próbálkozást nem tapasztaltunk az említett szervezetek részéről. Mi inkább azzal foglalkozunk, hogy felépítsük a XXI. századi szocializmust Venezuelában.
– Ez a szocializmus marxista indíttatású, vagy a latin-amerikai felszabadító mozgalmak sorába illeszkedik?
– Semmiképpen nem kötődik egyetlen ideológiához, mi a saját utunkat szeretnénk járni.
– Hogyan látja a magyar–venezuelai kapcsolatok jövőjét?
– Sajnos azt tapasztaljuk, hogy amióta Magyarország belépett az Európai Unióba, országaink között nem erősödnek a politikai-gazdasági kapcsolatok. Döntő fontosságú lépés volt, amikor 1995-ben költségvetési problémákra hivatkozva bezárták a caracasi magyar nagykövetséget. A venezuelai magyarság többezres lélekszámú, rendszeresen találkoznak a caracasi Magyar Házban, élénk társadalmi életet élnek. Sokan mostanában fedezték fel magyar gyökereiket, és nagy örömmel tölt el bennünket, hogy venezuelai jelenlétük elősegíti az országaink közötti kapcsolatok erősítését. Ugyanakkor lenne még teendő bőségesen. Elég csak annyit említenem, hogy a venezuelai magyaroknak éppen úgy vízumot kell igényelniük, mint bárki másnak, ha az uniós Magyarországra kívánnak utazni.
– Az idén ünnepeljük az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóját. Egyeztettek-e már a magyar kormánnyal, a Külügyminisztérium bevonta-e önöket az előkészítésbe?
– Mind ez idáig nem kerestek meg bennünket az ünnepségsorozat előkészületeivel kapcsolatban.