Veszélyes várossá vált-e Budapest?

Budapest bűnügyi statisztikai mutatói javuló felderítési arányt jeleznek, ám a polgárok biztonságérzete nem mindig igazodik az adatokhoz. Tavaly összesen százkilencezer bűncselekmény vált ismertté a fővárosban, azaz ennyi jutott a hatóság tudomására. Ez valamennyivel kevesebb, mint a 2004-ben regisztrált bűntettek száma. Több az emberölés, a kábítószer-bűnözés pedig elérte az oktatási intézményeket. A halálos végű leszámolások, a robbantások, a bandaháborúk viszont már nem jellemzők legnagyobb városunkra. A főváros biztonságáról munkatársunk Schőn Péterrel, a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) szóvivőjével, kommunikációs osztályának vezetőjével készített interjút.

Zsilka László
2006. 02. 16. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A minap tartotta évértékelő értekezletét a BRFK. Gergényi Péter főkapitány az utcai járőrök megerősítését nevezte a legfontosabb eredménynek. Melyik budapesti városrész a legbiztonságosabb, és melyiket jobb elkerülni?
– Nem szeretném befolyásolni az ingatlanárakat, ráadásul egy-egy kiválasztott statisztikai adattal nem is jellemezhető igazán valamelyik kerület bűnügyi helyzete. A kertes, családi házas régiókban és Budán a nagy vagyonok vonzásában több a betörés, mint az egykori gangos bérházakban. A Belvárosban, főleg nyáron, amikor sok a turista, gyakoribb a zseblopás, mint egyebütt. Garázdaság, verekedés, erőszakos cselekmények pedig óhatatlanul ott fordulnak elő sűrűbben, ahol több a kocsma, ahol keményebb az élet, és általában kevésbé kifinomult stílusban rendezik el a vitákat.
– Régi vágyuk a fővárosi polgároknak, hogy a rendőrség adja vissza nekik a pályaudvarok környékét és az aluljárókat. Vagyis tisztítsa meg ezeket a helyeket, hogy ne kelljen leszegett fejjel a kéregető vagy az alvó, fekvő embereket kerülgetve, táskát, retikült magunkhoz szorítva áthaladnunk ezeken a területeken. Teljesülhetnek valaha az óhajok?
– A BRFK egyik legfontosabb feladatának tekinti az említetteket. Az utóbbi években sokkal több rendőr teljesít utcai szolgálatot, mint korábban. A budapesti rendőri szervezetben ötszáznyolcvanegy vezetői poszt szűnt meg. Azok a munkatársaink, akik e tisztségeket betöltötték, az irodából utcai beosztásba kerültek, a közbiztonság szempontjából stratégiai fontosságú területekre. Ilyenek – többek között – az aluljárók, a pályaudvarok és más közlekedési csomópontok. Van, ahol állandó a rendőri jelenlét, mint például a Nyugati téren, és van, ahol a fokozott ellenőrzés az indokolt, másutt elegendő, ha a szokásosnál gyakrabban mutatkozik a járőr. A rendőri jelenlét: az egyenruhás vagy a civilben lévő rendőr várható felbukkanása visszatartó erővel hat a bűncselekmények elkövetőire. Hangsúlyozom, a bűncselekményekre készülőkre. Mert ami igazából – okkal – riasztja a járókelőket, az a hajléktalanok látványa, pontosabban azok az emberhez méltatlan állapotok, amelyek néhol kialakultak. Ennek megszüntetése nem rendőri feladat. Kollégáimnak nincs joguk senkit sem kitessékelni ezekről a helyekről pusztán esztétikai okokból. Ha valaki nem követett el törvényszegést, akkor a vele szembeni intézkedésnek nincs alapja. Van olyan hajléktalan, akinek a hivatalos lakcíme az aluljáró, oda viszi neki a postás a leveleket, értesítéseket. Az a kérdés, hogy miért nem akarnak a hajléktalanszállásra menni inkább.
– A statisztikai adatokból kiderül, hogy éppen a legsúlyosabb bűncselekményfajta, az emberölések száma növekedett tavaly 2004-hez viszonyítva. Veszélyesebb város lett Budapest?
– A magyar fővárosra is ugyanazok az erkölcsi, gazdasági, szociológiai és kriminális tényezők hatnak, mint a többi – akár keleti, akár nyugati – nagyvárosra. A népesség létszámát és az elkövetett gyilkosságokat tekintve nálunk kevesebb az emberölés, mint néhány közismert nagyvárosban. Természetesen az egy is sok. Ha az adatokat elemezzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a legsúlyosabb bűncselekmények leggyakrabban családi viszály vagy kocsmai, szórakozóhelyi vita után következnek be. Klasszikus alvilági leszámolás, bérgyilkosság, vagy amikor az áldozat nem bűnöző, összesen egy-két százalékát teszi ki az emberöléseknek. Emlékeztetnék itt a kilencvenes évek közepére–harmadik harmadára, amikor egymást érték a robbantások, a halálos végű utcai lövöldözések, s a bűnözői csoportok harca miatt aggasztó lett Budapest közbiztonsága. Azoknak az összecsapásoknak a szervezői, főszereplői ma már többnyire börtönben ülnek, vagy eljárás folyik ellenük.
– A külföldiek által elkövetett kirívó bűncselekményekről, egymás közötti leszámolásokról hallva-olvasva a budapestiek felteszik a kérdést: nem lehetne az importbűnözőket hamarabb, már az enyhébb szabályszegésekért is kiutasítani az országból?
– Ha eljárás indul egy ügyben, akkor a rendőrség elsősorban a tényállást igyekszik tisztázni, majd a tettest elfogni, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű az áldozat, a sértett vagy az elkövető. A rendőrök a bűncselekmény végrehajtójának felderítésére koncentrálnak, ez a dolguk. Például a Budapesten élő távol-keleti kolónián belüli leszámolásokból nem következhet a közösség azon tagjai elleni fellépés, akik bűncselekményekben nem vettek részt. A megelőző rendőri intézkedések egyébként a leghatásosabbak. A Közel-Keletről érkezett belvárosi és pályaudvari illegális pénzváltók a fokozott ellenőrzés és a térfigyelő kamerák elhelyezése miatt visszaszorulóban vannak. A velünk szomszédos ország hazánkban tevékenykedő zsebtolvajai pedig az ellenük létrehozott speciális egység eredményes munkájának köszönhetően elhagyták a magyar fővárost. Nyugaton bűnöznek tovább, ahol nem ismerik sem őket, sem a módszereiket. Azóta kevesebb feljelentés érkezik arról, hogy valakinek elemelték a pénztárcáját a 6-os villamoson, a metrón vagy az áruházban. A Duna-korzón működő zsebeseket, női és férfi prostituáltakat, markecolókat szintén sikerült elriasztanunk, aminek a szállodasoron lakó külföldiek is örülnek.
– A hasonló típusú, rövid időn belül megismétlődő bűncselekmények ezzel szemben azt az érzetet keltik a polgárokban mintha a rendőrség tehetetlen volna. Azt szeretnénk, hogy a rendőrség védjen meg bennünket és a javainkat. Képes erre a budapesti rendőrség?
– Százszázalékos biztonság nem létezik, de mindig lehet az adott körülményekre optimálisan reagálni. A pénzintézetek, a kis boltok, a patikák elleni támadások elszaporodását látva a BRFK különleges egységet állított fel a tettesek felkutatására, s az ő munkájuk nem volt eredménytelen. Ugyanilyen rendőri csoport jutott az olasz módszerrel dolgozó, az autókban ülőket kifosztó motoros rablók nyomára. A lakótelepi rendőrség létrehozása a sorozatbetöréseknek vetett véget. A nagy lélekszámú lakótelepeken szolgáló kollégák folyamatosan járőröznek a házak között, bemennek a lépcsőházakba is, ismerik őket a gondnokok, a környező boltok eladói, tulajdonosai és a helyiek. Jelenlétük megnöveli a betörő kockázatát, már nem olyan egyszerű kipakolni egy lakást, és a lakóknak van kihez fordulniuk, ha gyanús alakokat látnak. Az URH-s szolgálat bevezetése pedig a rendőrség reakcióidejét rövidítette le azzal, hogy az illetékességi területtől függetlenül az az egység megy a riasztás helyszínére, amelyik a leghamarabb érhet oda. A gépkocsilopások viszont még mindig sok kárt és bosszúságot okoznak a budapestieknek, ezek számát szeretnénk csökkenteni, a felderítések arányát növelni, bár gyakran lízingcsalást fedeznek azzal, hogy bejelentik: eltűnt az autó.
– A kábítószer-bűnözés tipikusan nagyvárosi jelenség. A közelmúltban számos fővárosi, szórakozóhelyeken megejtett drograzziáról lehetett hallani, mostanában azonban már nem értesül ilyen akcióról a közvélemény. Mi az oka?
– Hogy hol, mikor, milyen jellegű intézkedés a leghatékonyabb, az szakmai döntést igényel. A diszkókban leginkább a fogyasztók buktak le. A törvény ezt a magatartást bünteti, tehát üldözendő, ám eredményesebb a kábítószer-bűnözés elleni küzdelem, ha a terjesztőket, közülük is a jelentőseket veszi célba a rendőrség. Sajnos a fiatalok a legveszélyeztetettebbek, és egyre több eljárás indul abból következően, hogy már az oktatási intézményekben is megjelent a drog és a dílerkedő tanuló. Ez utóbbi rendszerint egy nagyobb terjesztőhálózathoz tartozik, azaz a kábítószer-kereskedők beépültek az iskolákba. A tanárok és a szülők felelőssége rendkívüli, hogy idejében felismerjék a droghasználatról árulkodó jeleket a gyerekek viselkedésében. A fiatalok körében az amfetaminszármazékok és a marihuána a legkelendőbb, de a magyar fővárosban minden olyan kábító hatású szer megtalálható, amit külföldön fogyasztanak a drogosok. A magyarországi kábítószer-bűnözés alapvetően Budapesthez kötődik, a vidéki ügyek is itt futnak össze valamilyen vonatkozásban. Vagy budapesti a terjesztő, vagy a fővárosban osztják el az árut. A legnagyobb felvevőpiac is a legnépesebb városban van.
– Egyenlő eséllyel veszi fel a harcot a rendőrség a bűnözőkkel? Van-e elég emberük, autójuk, megfelelő-e a felszerelésük, egyszóval van-e elég pénz Budapest biztonságára?
– A BRFK gazdasági mérlege nullszaldós, nincs tartozásunk. Nyolcezren dolgoznak a szervezetben, ennyi a központi és a kerületi állomány létszáma együttesen. Felméréseink szerint még mintegy nyolcszáz rendőrre lenne szükség a közterületen. Ez a hiány a normális működést nem veszélyezteti, szervezéssel és túlórával hidaljuk át. Járműparkunk és informatikai eszközeink is megfelelőek, persze fokozatosan korszerűsíteni kell a technikai bázist. Hogy a költségvetésünk egyensúlyban van, az nem kis részben a fővárosi és a kerületi önkormányzatok segítségének és támogatásának is köszönhető.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.