Kicsit elképedtem, amikor a Haverok című kötetét a kezembe vettem. Külsejében és bizonyos pontokon a nyelvezetében is meglehetősen közönséges a stílusa. Miért?
– Mert az erkölcsi gátlások nélküli emberek ügyei nem méltók irodalmi feldolgozásra. A jelenséget és mindazt, amit e könyv szereplői képviselnek, majd egyszer, kellő távlatból feldolgozzák a történészek. Én politikai gúnyiratot írok, a gúny fájhat, de sokkal jobban szokott fájni, amikor a történelem büntet, és az mindig büntet. De ha már így van, akkor megpróbálok a bulvárhoz szoktatott közönséghez nagyon egyszerű formában fontos gondolatokat eljuttatni.
– Mégpedig?
– Egy példa: a számomra legvisszataszítóbb mellébeszélés, amikor a politikai liberalizmust összekeverik a gazdasági liberalizmussal. Ez két dolog. Én még Polányi Károlytól tanultam, hogy a szabad piaci viszonyok csak a demokrácia szélesítésével együtt biztosítják az egyes emberek szabadságát, kiteljesedését, másként maffiakapitalizmus jön létre. Ha így mondom, senkit nem érdekel, ha megmutatom érzékelhetően, gyomorforgatóan, milyen a maffiakapitalista, megértik az emberek. Azt is érteni fogják, hogy mit jelent az uralkodó osztály, a vörös arisztokrácia ma. Nem lecsúszó, hanyatló, hanem nagyon is erős, élő és falánk uralkodó osztályról beszélek. Klasszikus, jól ismert jelenségek ezek a könyvekből, csak nehezen hisszük el, hogy a valóságban is léteznek.
– De hát mást sem látunk, hallunk, mint hogy a megmondóemberek, a szakértők megállás nélkül értelmeznek, elemeznek, nyilatkoznak…
– Féligazságokat. Vagy úgy „becsomagolva”, hogy még kevesebbet értsünk a lényegből. Az elitértelmiség egyébként az interneten vagy a folyóiratokban pontosan megfogalmazza a jelenlegi rezsimet elítélő véleményét. De az egy szűk, zárt világ. Ettől még a kiszolgáltatott emberek nem látnak tisztán. Ők nem tudják, hogy nem pusztán a bal- és a jobboldal harcáról van szó jelenleg. Nem tudják, hogy rendkívül veszélyes gazdasági világhelyzetben élnek, s csak magukra támaszkodhatnak. Felülről nem „jön” a demokrácia, azt nekik kell kiharcolniuk. Lehet, hogy úgy, ahogyan most Párizsban történik.
– Beszéljünk most az eltelt négy év üzleti, tőzsdei panamájának emblematikus figurájáról, Kulcsár Attiláról és felsőbb kapcsolatairól. A nyolc általánost végzett, Kuli becenevű fickóról, akiből pillanatok alatt egy bank vezető embere lett. Milliárdokat forgatott, és a hazai politikai közélet egyes figurái a tenyeréből ettek. Ha „bukta van”, akkor az omerta parancsa szokott érvényesülni. De Kulcsár mégis borított. Az önvédelmen túl miért?
– Mert mélységesen gyűlöli azt az úgynevezett elitet, amelyik használta őt, persze ő is használta őket. Mert látta, hogy mire képesek. Ezért vannak a könyvben durva szavak. Ezek fejezik ki azt az erkölcstelenséget, ahogyan ez a hálózat működik. A végtelen pénzéhséget és gátlástalanságot. Egyébként meg a szemétdombról nem lehet aranykakasként kukorékolni. Hisz milyen országban élünk? Olyanban, ahol a törvénysértő tőzsdei ügyletekkel a ma regnáló baloldali politikai és üzleti elit meg a klientúrája milliókhoz, milliárdokhoz jut. Ugyanakkor a gyermekszegénység felszámolásával megbízott szociológus, Ferge Zsuzsa azt mondja, talán ha nem lesz provokáció, nem lesz éhséglázadás.
– Olvastam néhány keresetlen jelzőt önről. Az elektronikus médiumokban jól tartott kollégái nehezen veszik be ezt az igazságosztó szerepet.
– Eljutottam abba az életkorba, amikor tisztában vagyok azzal, hogy milyen értékek fontosak nekem.
– Igen plasztikus helyszínnel indítja a könyvet, ahonnan a jelenleg regnáló hatalom derékhada a „kiképzést” kapta. A KISZ-vezetői táborokról van szó.
– Évente úgy ezer-ezerkétszáz ilyen fiatal kádert képeztek ki, figyelték, mérték őket a „nagy öregek”, hiszen belőlük lett volna az utánpótlás. A KISZ-vezetői táborok „fílingje” és összetartó ereje napjaink hatalmi viszonyaiban is jelen van. Ezeknek a köröknek a tagjait a közös bulikon, a generációs azonosságon túl a gazdagodás éhsége tartotta össze. Néhány magasabb káder gyerekének a kivételével ugyanis nem voltak kistafírozva.
– Hányan lehetnek a második vonalban, akikről a környezetükben csak azt tudják, hogy egy csapásra meggazdagodtak?
– Több ezren. Hiszen a rendszerváltozáskor mindenki az ipari, a mezőgazdasági állami tulajdon sorsával és a pártvagyonnal volt elfoglalva. Eközben a KISZ-vagyonra, amely az országban sok-sok milliárdot jelentett, senki nem figyelt. Hatalmas üdülőkörzetek, ingatlanok, szállodák tűntek el nyomtalanul. Igaz, közben a cégtáblát Demiszre festették át. Volt Horn Gyulának egy mondása, amikor az egyik ifjú titánt azzal utasította rendre: „Te csak hallgass, rád bíztam a KISZ-vagyont! Hol van?”
– Ez volt az elődöknek a folyamatosságba való befektetés?
– Részben. Az első polgári kormány színre lépésével az addigi nómenklatúrát nagy megrázkódtatás érte. Megrettentette őket, hogy végképp kicsúszhat a kezükből a gazdasági hatalom. Menekülniük kellett a süllyedő hajóról, s valakikkel el kellett végeztetni az átmentés ügyeit. Azt is belátták, hogy a biológiai óra ketyeg. Ők az előtérben ügyködtek, és a kevéssé ismert fiatalokra rábíztak egyet s mást, akik értettek a szervezéshez, kapcsolatépítéshez, mert erre képezték őket. De voltak saját ötleteik, egyéni stratégiáik is.
– Eszerint Gyurcsány Ferenc üstökösszerű felemelkedése egyáltalán nem volt véletlen?
– Talán arra nem számítottak az öregek, hogy a Medgyessy-puccsal őket is átejtik. Az a baloldali csapat – a ma negyven év körüliek, akik megcélozták az ország vezetését – rájött, hogy az elődökkel, bár némelyiküknek komoly gazdasági hatalom van a kezében, már nem sokra mennek. És fenyegette az érdekeiket a Fidesz is, amely a kormányzása alatti négy évben nyilvánvalóvá tette, hogy a politikai cselekvéshez teret kér a gazdaságban, és szüksége van egy új szellemi elitre. Egyre érzékelhetőbbé vált, hogy ennek az igénynek a visszaszorításához Hornék nem elég erősek, de még Medgyessy sem. Ehhez fiatal, nagyon „harapós”, nagyon éhes emberek kellettek. Így léptek a színre az új milliárdosok, akik minimum Rotschildnak képzelik magukat.
– Miként lehet, hogy olykor a tájékozottnak számító képzettebbek sem látnak a paraván mögé?
– A legundorítóbb dolog, amivel a vörös arisztokrácia játszik, a Kádár-kori gesztusrendszer visszahozása. Az akkori időkre jellemzően vásárolják meg a lojalitást. A médiumokban „kilóra veszik meg” a támogatóikat. A közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban hetven százalékban az ő választottjaik szorgoskodnak. Mindez, azt hiszik, eltakarhatja azt a tényt, hogy Kádár alatt nem egy félresikerült társadalmi kísérlet zajlott. Egy idegen hatalomtól megszállt gyarmat voltunk. A gyarmati létből pedig csak gyarmati uralkodó osztály jöhet létre. Az ebből eredő módszerrel, taktikával próbálja most a hatalmát átmenteni Gyurcsány. Ezért merte azt mondani március 15-én, hogy a rendszerváltozás fénye megkopott.
– És nem így van?
– Nem hinném, inkább csak az emberek öntudatra ébredése nem történt meg. Ezek a politikusok, akik a rövid távú átverésekre játszanak, mindig az élet valós eseményein buknak meg.
– Például azon, ha az emberek rádöbbennének, voltaképp miről is szól egy áttekinthetetlennek látszó bankbotrány?
– Például. Ha megtudják, kik azok a kivételezettek, akik a nem legális banki műveletek által gazdagodhatnak. Hogy kiknek ad esélyt ez a fajta kapitalizmus? Hogyan alakul ki a vörös arisztokráciának hajbókoló, kliens réteg? Gyurcsányék azt is elvárják, hogy a nép öntudatosan legyen szegény. Ők boldog szegényeket akarnak. És mindezt repesve szolgálják a külföldi kézben lévő kereskedelmi televíziók kulcsemberei, a regnáló hatalommal összefonódva. A csel az, hogy minél többször keverik be a híradásokba a Kulcsár-ügyet, annál kevesebb derüljön ki a lényegről.
– Ha itt tartunk, hány ilyen Kulcsár Attila lehet ebben az országban?
– Sok, de nem ezek a figurák az érdekesek. Hanem az, ahogyan ez a szervezet működik. Senki nem látja, hogy a jogrendünk nem alkalmas arra, hogy milliárdos bűncselekményeket leleplezzünk? És milyen gyorsan reagál a parlament arra, ha összeférhetetlenséget fedeznek fel? Eljutunk-e a felismerésig, hogy megnézzük, miként működik nálunk a tőzsde, a bankok? Az eltelt tizenöt évben volt egy Agrobank-, egy Postabank- és egy K&H-ügyünk. Miért nem változtatnak a banktörvényen? Meddig mehetnek az ilyen tranzakciók tényleges következmények nélkül?
– Az utóbbi évtized hazai bűnügyeiben azonos motívum, hogy a strómanokat hagyják elmenekülni külföldre, hogy az irányítók időt nyerjenek. Ez is a törvénytisztelő tömeg arcul csapása.
– Úgy vélem, az ügyészség mindent feltárt, amihez megvannak az eszközei, és amit a mai jogrend lehetővé tesz.
– A kormányfő annak idején azt mondta, ha lesz bizonyíték, lesz következmény. Ezt többféleképp lehet értelmezni.
– A legutóbbi fejleményekből azt látni, hogy az ügyben érintett politikusokat kimentették, ezeket a szálakat elvarrták. De van még profánabb dolog. A bankárnak, Erős Jánosnak két esetben merült fel a neve a rá bízott pénzintézetben megengedhetetlen tevékenységgel kapcsolatban. Ő jelenleg ma Magyarország legnagyobb vállalkozói hitelcsomagját kezeli. Nem tűnt fel senkinek, hogy a tőzsdén egyetlen délután alatt tízszeresére ugrott fel az addig hanyagolt Pannonplast cég részvényeinek az árfolyama? Ha ez, mondjuk, Amerikában történik, öt perc alatt megjelenik a helyszínen az FBI, az Interpol, a gazdasági rendőrség. És minden számítógépet, dokumentációt, személyt leblokkolnak. Magyarországnak kicsi ugyan a tőzsdéje, de az efféle játszmákkal a magyar gazdaságot „be lehet borítani”. A miniszterelnöknek nem dolga nyomozni, de egy ügy tanulságait levonni a köztársaság védelmében kötelessége – lenne…
origo.hu
Figyelmeztet az elemző: Példa nélküli összejátszás zajlik Magyar Péter pártja és az ukrán titkosszolgálat között
