A Pamplona a G csoport éléről öt győzelemmel és egy vereséggel – Zágrábban kapott ki 24-20-ra – került az idei BL egyenes kieséses szakaszába, ahol két hazai vetélytársán gyötörte át magát. Nem túlzó e kifejezés, hiszen a nyolcaddöntőben a Leon felett idegenben lőtt több góljával, majd a negyeddöntőben a Barcelona ellen 48-47-es összesítéssel lépett tovább. Utóbbi vetélytárs persze nem más, mint a Bajnokok Ligája címvédője, úgyhogy nem az az érdekesség, hogy a San Antonio nehezen jutott tovább, hanem inkább az, hogy továbbjutott egyáltalán. Bár spanyol bajnokként legalább annyira erős csapat, mint a Barca, hiszen keretének tagja a világbajnok Lozano, Garralda, Rocas és Pérez, az olimpiai aranyérmes horvát válogatott esze, az irányító Balic, két dán klasszis, Bösen és a svájci Európa-bajnokságon a magyar válogatottat őrületbe kergető kapus, Hvidt, akinek a svéd veterán, Svensson a váltótársa. Az exveszprémi szerb Ratko Nikolics itt nem is számít a veretes nevek közé.
Mindezek ismeretében talán meglepőnek hathat, hogy a magyar kézilabdahívek megkönnyebbültek az elődöntő sorsolásakor, ám a sóhaj nem annak szólt, hogy kifogták a Pamplonát, csak annak, hogy elkerülték a Ciudad Realt. A különbségtétel pedig nem a két klub közti differencián alapult, hanem a velük kapcsolatos veszprémi élményeken. Legalábbis ebben egyeztünk meg Csoknyai Istvánnal, az MKB jelenlegi másodedzőjével, aki a védelem oszlopaként aktív részese volt mindegyik Portland San Antonio elleni nekigyürkőzésnek. A tavaly nyáron visszavonult, illetve a szakvezetésbe átigazolt csapatkapitány régebbi és újabb keletű emlékeiből táplálkozó tisztelettel elemezte a holnapi vetélytársat:
– A Pamplona semmivel nem gyengébb ellenfél a Ciudad Realnál, csupán annyi a különbség, hogy utóbbival szemben kialakult bennünk egyfajta fóbia. Ezzel együtt a mostani ellenféltől is van miért tartanunk, mert másfél hete készülünk belőle videofelvételek alapján, és őszintén szólva nemigen találunk fogást rajta.
– Pedig egyszer, 2002-ben már találtak. Igaz, egy évre rá a spanyolok – szintén a Bajnokok Ligája elődöntőjében – visszavágtak. Mikor min múlott a továbbjutás?
– Amikor mi nyertünk, itthon kezdtünk, Sterbik Árpád fantasztikusan védett, és sikerült nyolcgólos előnyt szereznünk. Egy évre rá fordult a kocka, a spanyolok győztek Pamplonában nyolc góllal, és a visszavágón esélyünk sem volt a fordításra. Most a sorsolás előtt azt mondtam magamban, csak akkor van sanszunk, ha az első mérkőzést Veszprémben rendezik, mert ez a menetrend nekünk jobban paszszol. Elég, ha csak az előző BL-fordulót és a Montpellier-t idézem: hiába értünk el kedvező eredményt, kétgólos vereséget idegenben, hazai pályán annyit idegeskedtünk, hogy egy ideig azt hittem, kikapunk.
– Miben múlhatja felül a Veszprém a Pamplonát?
– Ellenfelünk játékosállománya jóval erősebb a mienknél. Minden poszton két klasszissal rendelkezik, és szinte változatlan a kerete, míg nálunk évről évre cserélődik. Az egyetlen lehetőségünk, hogy agresszív védekezésből indulva hatvan percen át rohanjunk. De hogy ez mire elég? Elképzelhető, hogy hatgólos előnyről is kiesünk, de az is, hogy kétgólosról is továbbjutunk.
Az elődöntő másik ágán a Ciudad Real a német Flensburg együttesével játszik. Ezért annyit kijelenthetünk: fóbia ide, fóbia oda, a veszprémiek nem bánnák, ha mégis szembekerülnének a kasztíliaiakkal. Hiszen erre már csak egy alkalom kínálkozik: a BL-finálé.
origo.hu
Ez lesz az idei anyák napja sztárvirága
