Folyamatos Európa és Magyarország elárulása

Az Európai Néppárt Valenciában tartotta kongresszusát, és sürgősségi határozatban állt ki Ukrajna gyorsított EU-tagsága mellett. A Tisza Párt pedig szalutált. A néppárt most ráerősített a bizottsági elnök, Ursula von der Leyen februári kijelentésére: 2030-ig fel kell venni Ukrajnát az unióba. Magyar Péter tavaly tavasszal habozás nélkül ezt a globalista érdekeket kiszolgáló, tehát az uniós föderációt, a genderizmust, a bevándorlást és a háború eszkalációját a zászlajára tűző pártcsaládot választotta, ebbe a frakcióba ültek be a tiszás képviselők Brüsszelben.

Az Európa és a tagállamok érdekeivel szembemenő politizálás most még kiegészült Ukrajna gyorsított, tehát öt éven belüli felvételi szándékával. Mindez így együtt Európa elárulását is jelenti, és még az sem kizárt, hogy ezzel végül a jelenlegi uniónak befellegzett.

A birodalmak lényegi vonása, hogy terjeszkedni akarnak, még nagyobb területeket, nyersanyagforrást, termőföldet akarnak birtokolni, elsődleges a birodalom elitjének gazdagodása. Talán nem véletlen, hogy az Egyesült Államok már a kilencvenes évektől kezdődően azon mesterkedett, hogy a függetlenné váló, ámde kulturálisan és politikailag is az orosz érdekkörhöz tartozó Ukrajnát leválassza Moszkváról.

Ez a „narancsos forradalommal” kezdődően egyre inkább nyilvánvaló lett. Az oroszok válaszcsapása csak idő kérdése volt, és sajnos két lépésben be is következett. 2014-ben a Krím annektálása, majd 2022-ben Ukrajna megtámadása ennek a részei. Az orosz agresszió tény és elítélendő, de a konfliktus korántsem három éve kezdődött, ne higgyünk a globalista propagandának. Abban tehát, hogy a két ország, de leginkább a nyugati világ és Oroszország konfliktusa idáig éleződött, az amerikai és európai globalista politikai és gazdasági hálózatnak is óriási szerepe van. Amerikában a demokraták, Európában pedig a brüsszeli mainstream pártok (EPP, szocialisták, liberálisok, zöldek) alkotják e szövetség politikai vonulatát. A francia–német tandem Ukrajna-támogatása saját gazdasági érdekeinek felel meg, cégeik minden szektorban el akarják foglalni az óriási ukrán piacot.

Az Európai Néppártból a Fidesz épp e globalista, mindent a birodalmi logikán, a nagy cégek, a bankok és nem a tagállamok és a szavazók érdekei mentén való politizálás miatt lépett ki.

A néppárt tehát lojális tagja és kiszolgálója az imént említett hálózatnak, totálisan, minden eszközt bevetve arra is késztetést érez, hogy tagállami kormányokat buktasson meg, ha tőle független politikát valósít meg. Zöldmezős beruházásként politikusokat épít fel, pártot és uniós frakciót rak mögé. Ott tartunk tehát, hogy Brüsszelben megelégelték a korábban készen kapott és a hálózatukba integrálódott posztkommunista Gyurcsányék 2010 óta tartó bénázását. De nem jött be a liberálisok momentumos kísérlete sem, így most a néppárt ragadta magához a kezdeményezést.

A politikában nincsenek véletlenek, elég egyértelmű, hogy olyan politikai infrastruktúrát, akkora anyagi támogatást tettek a Tisza mögé, amivel ráerősítettek a kétségtelenül dinamikus, a politikai kommunikációban nem ügyetlen, a közösségi médiát jól használó pártelnökre. A liberális, globalista média rögtön mögé állt, ahogy a politikai közvélemény manipulálását kiválóan elvégző balos kutatóintézetek is.

És minap Korányi Dávid tolmácsolásában az amerikai Soros–demokrata szövetség is jelezte, hogy nekik is Magyar az emberük. Emlékszünk még, hogy 2022-ben az ő dollárjaik gurultak a baloldal kampányába.

Tehát a szövetség tökéletesen összeállt Magyar mögött. A cél, hogy Magyarországot is bepofozzák a sorba, hogy a függetlenségünket elvegyék, hogy újra egy bólogatójános kerüljön a miniszterelnöki székbe,

a Tisza és Magyar Péter tehát az eszköz.

A veszély óriási: a Tisza szavazói által támogatott Ukrajna uniós tagsága megszüntetné a Magyarországnak járó forrásokat. Ezután újra jöhetne a globalista cégeket helyzetbe hozó privatizáció, a különadók kivezetése, a rezsicsökkentés megszüntetése, a családpolitika felszámolása.

Ez lenne az ő rendszerváltásuk, amely egyet jelentene egy időutazással 2010-be.

Gazdasági, politikai, morális és társadalmi válsággal nézhetnénk újra szembe. Nagy lesz tehát a tét 2026-ban: a szavazóknak a brüsszeliták elnyomása vagy a nemzeti érdekérvényesítés között kell majd választaniuk.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője