A hazai „szociálisan érzékeny baloldal” mindig szeretett életvezetési tanácsokat adni, megmondani az embereknek, mit és hogyan csináljanak. Persze addig jó, amíg csak tanácsokat adnak, és nem kerülnek döntési pozícióba, mert azt már a rezsiköltségek kapcsán is megtapasztaltuk, hogy kormányon nem a szavazók, hanem inkább a különféle gazdasági lobbierők érzékenységére vannak tekintettel.
„Talán ez az egyetlen, ahol úgy tudunk lépni, hogy nem okoz majd anyagi megterhelést, mert fölveszünk majd egy másik melegítőfelsőt, fölveszünk majd egy vastagabb zoknit, éppúgy, mint a skandináv országok. Ott 18-19 fok van a házakban” – így támadta a rezsicsökkentést Holoda Attila, aki Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter korábbi energiaügyi tanácsadója is volt.
És ő egy energiapolitikai szakértő, aki tisztában lehetne azzal, hogy a rezsiár nemcsak közgazdasági, hanem szociális kérdés is.
Most télen például senkinek sem kellett több pulóverben ülnie a hideg lakásban, a gyerekeknek sem kellett egy dunna alatt aludniuk, hogy ne fázzanak meg éjszaka a lakásban.
Holodai magasságokban jár rezsicsökkentés-ellenes nyilatkozatával Magyar Péter „kiváló” társadalompolitikai szakértője, a leginkább meleglobbistaként és a Csipke Józsika című mese szerzőjeként ismert Bódis Kriszta. A társadalmi egyenlőség híveként ő így bírálta az intézkedést: „Gondold el, micsoda tudatformálás a rezsicsökkentés, arra ráállítani az embereket, hogy neked jogod van kevesebbet fizetni az energiáért, és hogyha te kevesebbet fizetsz, az egyenlő jó dolog, pedig van, amikor többet fizetsz valamiért, az sokkal jobb dolog.”
Tehát a Tisza Párt szakértője szerint fizessen mindenki csak többet, legalább nem fogyaszt annyi energiát.
Az bizonyosan elkerülte a hölgy figyelmét, hogy amennyiben valaki kevesebbet fizet a rezsiért, akkor marad pénze a gyermekek különóráira, a hétvégi mozira, a színházra, a nyaralásra, a kikapcsolódásra vagy épp a megtakarításai növelésére. Ez biztos magas egy „társadalompolitikai szakértő” számára.
Az imént idézett két nyilatkozó csak csepp a tengerben, hiszen 2013 óta a baloldal folyamatosan a legkülönfélébb bárgyúságokkal támadta az intézkedést.
A baloldal mostani nagy reménysége, Magyar Péter tavaly ordas nagy hazugságnak, a minap pedig humbugnak minősítette a rezsicsökkentést. Szerinte a magyarok az áramért és a gázért átlagosan többet fizetnek, mint az európaiak. Természetesen inkább ez a humbug és ordas nagy hazugság. A humbug kifejezéssel Magyar azt is tudtunkra adta, hogy az ellenzék újra ugyanazt az energiaár-képzési politikát követné, amely 2010 előtt szociális válságot okozott Magyarországon.
De nézzük, miért is volt szükség a rezsicsökkentésre, miért támogatja a magyarok elsöprő többsége a kormányzati intézkedést.
2012-ben az Orbán-kormány befagyasztotta a lakossági rezsiárakat, 2013-ben pedig bevezették az általános rezsicsökkentést. A Magyar Péter mögé besoroló korábbi MSZP-s frakcióvezető, Lendvai Ildikó 2002-ben, miután kormányra kerültek, kijelentette:
„Lassan mondom, hogy az ország minden választópolgára megértse, megértse Orbán Viktor is. Nem lesz gázáremelés!”
Ehhez képest Gyurcsányék 2002 és 2010 között tizenötször (!) emelték a gáz árát, amely nyolc év alatt összességében a háromszorosára emelkedett, a lakossági áram ára pedig megduplázódott néhány év alatt. És most nagyon figyeljen Bódis Kriszta: ez azt is jelentette, hogy mintegy kétmilló embernek a fizetése egyharmada (!) a lakásfenntartásra ment el. A gyurcsányi időszakban az Európai Unióban nálunk voltak a rezsiköltségek a legmagasabbak.
A tarifacsökkentés tehát leginkább a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportokon segített. Ma már feledésbe merül, hogy a 2009-es globális pénzügyi válság hatásai, a devizahitelesek egyre nagyobb gondjai és a leküzdhetetlennek tűnő rezsiköltségek, illetve a tizenkét százalék körüli munkanélküliség 2010 környékén már nagyon mély társadalmi, szociális válságot jeleztek.
A növekvő energiaárak hatása drámaian megnövelte azoknak a családoknak az arányát, amelyek egzisztenciális okokból nem juthattak folytonos energiaellátáshoz. Az Európai Unió jövedelmi és életkörülmények (EU-SILC) adatai alapján már a 2009-es pénzügyi válság előtt jelentősen meghaladta az európai és a visegrádi átlagot, azt követően pedig a helyzet drámai romlásnak indult; minden negyedik magyar érintett volt a problémában.
Ezt számolta fel az Orbán-kabinet, de emellett helyre kellett állítani a közbiztonságot és a közigazgatás működését is; a Fidesz–KDNP mindezt úgy volt képes megoldani, hogy az ország 2016-ban visszafizette a Gyurcsány-kormány idején felvett húszmilliárd eurós IMF–EU-hitelt is.
Az energiapolitikában egészen 2010-ig a külföldi energiaszolgáltatók érvényesíteni tudták akaratukat az árképzésben is. Ezt annak is köszönhettük, hogy a most Magyar Pétert pajzsra emelő egykori MSZP–SZDSZ-koalíció emberei azt is elintézték a külföldi energiaszolgáltatóknak, hogy szépen gyarapodjanak.
Ugyanis a Horn-kormány időszakában privatizálták a közműszolgáltatókat, a vevőknek pedig garantált extraprofitot nyújtottak. Talán nem véletlen, hogy ez az áporodott szagú neoliberális politika, a piac mindenhatóságát hirdető, az embereket kizsigerelő elképzelések most a Tisza Párt politikusaitól jelennek meg a közbeszédben.
Mintha az egykori SZDSZ gazdaságpolitikusai szólalnának meg Gerzsenyi Gabriella tiszás uniós képviselő hangján, amikor kinyilatkoztatta: „Számtalanszor leírtam jómagam is még brüsszeli tisztviselőként (Gerzsenyi 2005 és 2021 között dolgozott az Európai Bizottságnál), hivatalos jelentésekben, hogy a rezsicsökkentéssel maga alatt vágja a fát az ország, véget kellene neki vetni.” Az Európai Parlamentben azt is megkérdezte a fideszes képviselőktől, hogy miképp tervezik a rezsicsökkentés által kivéreztetett szolgáltatók feltőkésítését. Mintha egy kormányzatnak a cégek érdekében kellene politizálnia!
Gerzsenyi szavairól nem egy szavazókat képviselő politikus, hanem egy ágazati lobbista képe ugrik be a halandó állampolgárnak. Az imént említett óriáscégeknek hatalmas lobbierejük van európai szinten is, ezért az Orbán-kormány tarifacsökkentő lépései miatt minden eszközt bevetnek, hogy ellehetetlenítsék a kabinet szándékait. Magyarország viszont nem hagyta és nem hagyja magát. A csata most is zajlik, és elég nyilvánvalónak látszik, hogy az ellenzék ismét a gazdasági szereplők, a kormányzat pedig a szavazók érdekében politizál.
A rezsicsökkentés egyébként annyira jól sikerült, hogy a Századvég havi mérései alapján 2016 és 2019 között a lakossági támogatottsága stabilan nyolcvan százalék fölött alakult, sőt egyes hónapokban meghaladta a kilencven százalékot.
De a legfrissebb adatok is azt igazolják, hogy még a 2022-ben módosított rezsicsökkentés sem ingatta meg azokat az adatokat, miszerint Magyarországon Európában rekordalacsonyak a rezsiárak. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal adatai alapján 2025-ben a rezsicsökkentéssel kialakított és a rezsicsökkentett sáv fölött fogyasztók által fizetett ár is a legalacsonyabb az Európai Unión belül.
Az ellenzék legújabb rezsiárcsökkentés-ellenes megnyilvánulásai is azt bizonyítják, tartalmilag az új brüsszeliták semmiben sem különböznek elődeiktől. Magyarék ugyanazt a lejárt lemezt tették fel, mint elődeik, folytatják a humbugpolitizálást, remélhetőleg olyan sikeresek lesznek ebben is, mint korábbi elvtársaik. A rezsicsökkentést is meg kell tőlük védeni.
A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője
