A baloldal mostani nagy reménysége, Magyar Péter tavaly ordas nagy hazugságnak, a minap pedig humbugnak minősítette a rezsicsökkentést. Szerinte a magyarok az áramért és a gázért átlagosan többet fizetnek, mint az európaiak. Természetesen inkább ez a humbug és ordas nagy hazugság. A humbug kifejezéssel Magyar azt is tudtunkra adta, hogy az ellenzék újra ugyanazt az energiaár-képzési politikát követné, amely 2010 előtt szociális válságot okozott Magyarországon.

De nézzük, miért is volt szükség a rezsicsökkentésre, miért támogatja a magyarok elsöprő többsége a kormányzati intézkedést.

2012-ben az Orbán-kormány befagyasztotta a lakossági rezsiárakat, 2013-ben pedig bevezették az általános rezsicsökkentést. A Magyar Péter mögé besoroló korábbi MSZP-s frakcióvezető, Lendvai Ildikó 2002-ben, miután kormányra kerültek, kijelentette: 

Ehhez képest Gyurcsányék 2002 és 2010 között tizenötször (!) emelték a gáz árát, amely nyolc év alatt összességében a háromszorosára emelkedett, a lakossági áram ára pedig megduplázódott néhány év alatt. És most nagyon figyeljen Bódis Kriszta: ez azt is jelentette, hogy mintegy kétmilló embernek a fizetése egyharmada (!) a lakásfenntartásra ment el. A gyurcsányi időszakban az Európai Unióban nálunk voltak a rezsiköltségek a legmagasabbak.
A tarifacsökkentés tehát leginkább a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportokon segített. Ma már feledésbe merül, hogy a 2009-es globális pénzügyi válság hatásai, a devizahitelesek egyre nagyobb gondjai és a leküzdhetetlennek tűnő rezsiköltségek, illetve a tizenkét százalék körüli munkanélküliség 2010 környékén már nagyon mély társadalmi, szociális válságot jeleztek.

A növekvő energiaárak hatása drámaian megnövelte azoknak a családoknak az arányát, amelyek egzisztenciális okokból nem juthattak folytonos energiaellátáshoz. Az Európai Unió jövedelmi és életkörülmények (EU-SILC) adatai alapján már a 2009-es pénzügyi válság előtt jelentősen meghaladta az európai és a visegrádi átlagot, azt követően pedig a helyzet drámai romlásnak indult; minden negyedik magyar érintett volt a problémában.
Ezt számolta fel az Orbán-kabinet, de emellett helyre kellett állítani a közbiztonságot és a közigazgatás működését is; a Fidesz–KDNP mindezt úgy volt képes megoldani, hogy az ország 2016-ban visszafizette a Gyurcsány-kormány idején felvett húszmilliárd eurós IMF–EU-hitelt is.

Az energiapolitikában egészen 2010-ig a külföldi energiaszolgáltatók érvényesíteni tudták akaratukat az árképzésben is. Ezt annak is köszönhettük, hogy a most Magyar Pétert pajzsra emelő egykori MSZP–SZDSZ-koalíció emberei azt is elintézték a külföldi energiaszolgáltatóknak, hogy szépen gyarapodjanak. 

Mintha az egykori SZDSZ gazdaságpolitikusai szólalnának meg Gerzsenyi Gabriella tiszás uniós képviselő hangján, amikor kinyilatkoztatta: „Számtalanszor leírtam jómagam is még brüsszeli tisztviselőként (Gerzsenyi 2005 és 2021 között dolgozott az Európai Bizottságnál), hivatalos jelentésekben, hogy a rezsicsökkentéssel maga alatt vágja a fát az ország, véget kellene neki vetni.” Az Európai Parlamentben azt is megkérdezte a fideszes képviselőktől, hogy miképp tervezik a rezsicsökkentés által kivéreztetett szolgáltatók feltőkésítését. Mintha egy kormányzatnak a cégek érdekében kellene politizálnia!

Gerzsenyi szavairól nem egy szavazókat képviselő politikus, hanem egy ágazati lobbista képe ugrik be a halandó állampolgárnak. Az imént említett óriáscégeknek hatalmas lobbierejük van európai szinten is, ezért az Orbán-kormány tarifacsökkentő lépései miatt minden eszközt bevetnek, hogy ellehetetlenítsék a kabinet szándékait. Magyarország viszont nem hagyta és nem hagyja magát. A csata most is zajlik, és elég nyilvánvalónak látszik, hogy az ellenzék ismét a gazdasági szereplők, a kormányzat pedig a szavazók érdekében politizál.

De a legfrissebb adatok is azt igazolják, hogy még a 2022-ben módosított rezsicsökkentés sem ingatta meg azokat az adatokat, miszerint Magyarországon Európában rekordalacsonyak a rezsiárak. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal adatai alapján 2025-ben a rezsicsökkentéssel kialakított és a rezsicsökkentett sáv fölött fogyasztók által fizetett ár is a legalacsonyabb az Európai Unión belül.

Az ellenzék legújabb rezsiárcsökkentés-ellenes megnyilvánulásai is azt bizonyítják, tartalmilag az új brüsszeliták semmiben sem különböznek elődeiktől. Magyarék ugyanazt a lejárt lemezt tették fel, mint elődeik, folytatják a humbugpolitizálást, remélhetőleg olyan sikeresek lesznek ebben is, mint korábbi elvtár­saik. A rezsicsökkentést is meg kell tőlük védeni.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője