Már eleve úgy jött létre a Magyar–Weber-románc, hogy a globális hálózat küld majd néhány képviselőt a Tisza uniós frakciójába (közülük többen korábban uniós bürokraták voltak vagy globális világcégeknél dolgoztak, távol a hazájuktól), illetve az Európai Parlamentbe beépült Soros-hálózat jól kipróbált balos szakértőkkel tömi tele a tiszás képviselők segítői pozícióit. Ne csodálkozzunk, hogy ezek a figurák nem a magyarok képviseletén dolgoznak, hanem a globalisták érdekeit szem előtt tartva munkálkodnak a Tiszában. Az új párt tehát egy újabb fogaskerék a láncolatukban, ezért minden erőforrást biztosítani fognak számára, hogy végre ismét kormányzati befolyást szerezzenek Magyarországon.

Mindezek mellett azt is feltételül szabhatták, hogy az újonnan alapítandó magyarországi ellenzéki gyűjtőpárt holdudvarába az egykori hazai liberális, szocialista, sorosista „szakértőket” be kell venni. Ezért adja egymásnak a kilincset a vidéki Tisza-ankétokon például a Kéri házaspár és Magyar Bálint. És nem véletlen a genderaktivista Bódis (Horváth?) Krisztina feltűnése sem a Tiszánál, aki a liberális kaszt ismert figurája évek óta. Azon sem lepődik meg már senki, hogy a Tisza kampányfőnöke Tóth Péter, az MSZP egykori háttérembere lett. Mindenesetre furcsa húzás, hogy Farkas távozásának botrányát Magyar azzal próbálta elütni, hogy világgá kürtölte: a 106 egyéni körzetből egyben már megvan az egyéni jelöltjük, aki nem más, mint Magyar Péter. Ez mindent elmond a Tisza szervezési gondjairól, hiszen a többi 105 jelöltnek még híre-hamva sincs.

De vissza a Tisza Párt építkezéséhez: a hírek szerint nagyon sok helyen az egykori szocialistáknál, Jobbiknál edződött aktivisták, párttagok is kiveszik a részüket a Tisza-szigetek építéséből. Az új idők új szavait nagyon gyorsan dekódolta a balos manipulációs közvélemény-kutató hálózat is. És még szót sem ejtettünk a USAID-, Soros- és brüsszeli forrásokból élő balos médiáról.

A megbízók persze most is kérnek valamit, ami felülír minden, a Tisza Párt számára még pozitívnak tűnő hozadékot. Hiszen végül – akárhogy is csikicsukizik most Magyar Péter – egyértelműen ki kell majd állni a globális érdekkörök, a brüsszeli fősodor és mélyállam álláspontja mellett. 

Ez egy szép csomag, nagy politikai és gazdasági alpontokkal, a legfontosabb hazai közéleti kérdésekre kell valamit mondani. Persze Magyar nem véletlenül próbál bebújni a szőnyeg alá, tudja, hogy a brüsszeli diktátumok nyilvános támogatása itthon rázós téma, hiszen a magyarok többsége nem kér belőle. De Weberék ennek ellenére számon fogják kérni rajta a leckét. Ezzel az EPP-szövetséggel Magyar meghúzta a politikai mozgásának, a cselekvőképességének határait.

Mindemellett a nagy politikai kérdések kapcsán előadott tojástánc életre kelti a korábbi brüsszelita magyar pártokat. Ez taktikai hiba, hiszen a Momentum és a DK ismét beleállt a pride támogatásába, ahogy Karácsony Gergely főpolgármester is megérezte, hogy van keresnivalója, ha szétnéz a melegebb éghajlatokon. A hídfoglalós tüntetések is azt üzenik, a liberális kemény mag azt várja el az ellenzéktől, hogy ne sunnyogjon. Emellett az újpesti időközi DK-győzelem is jelzi, Gyurcsánnyal még mindig számolni kell. Az is látszik, hogy a Tisza hezitálása nem jön be sok ellenzéki szavazónak, ők könnyen csalódhatnak az új messiásban. Az első repedést mindenesetre már elkönyvelheti Magyar, és nemsokára jöhet a második is. Budapesten a Tisza-frakció már beleállt a drogliberalizációs törekvésekbe, most majd az országos nyilvánosságban is mondani kell valamit a kormány által beterjesztett szigorú jogszabálymódosításról.

Most, 2025 tavaszán ott tartunk, hogy a Fidesz–KDNP az utóbbi hetekben újra iszonyatos iramban kezdte diktálni a tempót, Magyar Péter és a Tisza Párt pedig levegőért kezd kapkodni. A politika nem rövidtávfutás, hanem maraton; egy év még mindig van a jövő évi választásokig, itt most már az ellenzéki szavazók is valódi politizálást várnak: a hőbörgés, az üres szónoklatok és a platóskocsiról üvöltözés semmire sem lesz már elég.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője