Magyar Péter nem szuverén, szabad politikus, így a politikája sem lehet az. Ezt a kiszolgáltatottságot a harsány, agresszív viselkedéssel próbálja leplezni, de a politikai gyengeségei egyre nyilvánvalóbbá válnak.
Azon lehet vitatkozni, hogy ténylegesen Magyar Péter ült-e be a Manfred Weber vezette Európai Néppárt (EPP) frakciójába, vagy már előre kiválasztva került a magyarországi kormánybuktatásra kiszemelt figuraként a magyar közélet színpadára.
Magyar szerintem sem a semmiből érkezett, megvolt a forgatókönyv a színpadra léptetésére. Az egyértelmű, hogy ő a háború- és migrációpárti uniós fősodor favoritja, a birodalmi Brüsszel embere. Maga Weber nevezte meg Magyart Orbán Viktor kihívójaként. Kétségkívül előnyös az EPP-hez csatlakozása az anyagiak miatt: a Magyarországon parlamenten kívüli Tisza Párt kampányait valamiből finanszírozni kell.
Ebben persze a régi, jól ismert balos, liberális vállalkozók is szerepet vállalhatnak. Legutóbb a műtrágyabáró Bige László neve merült fel százmilliós Tisza-szponzorként, de a kőliberális milliárdos Bojár Gábor is ott szerepel a párt támogatói között. Ők korábban Márki-Zay Péter, a Momentum, még régebben pedig az MSZP és az SZDSZ holdudvarában tűntek fel. De ha a Tisza Párt ilyen vállalkozók pénzét elfogadja, akkor vajon miben más, mint a Magyarországot kiárusító és tönkretevő egykori posztkommunisták és liberálisok szövetsége?
Aki a politikai pártok működésére rálát, az tudja, hogy a Tiszához a hazai vállalkozói forrásokon, valamint a rendszerváltó kártyákból befolyt összegeken túl súlyos pénzek érkezhettek az elmúlt egy évben. Gondoljunk bele: Magyar Péter szinte a politikai berobbanásától kezdve permanens kampányt folytat, olyan vehemensen van jelen a nyilvánosságban, annyi vidéki településre megy el személyesen, mintha épp az aktuális vasárnap lenne a parlamenti voksolás. A nagyrendezvényeinek is több tíz milliós költségei lehetnek, és még nem beszéltünk a mellette dolgozó hazai, operatív munkatársainak bérköltségeiről, a közösségi oldalak hirdetéseiről, a videóklip-forgatásáról, a mostani aláírásgyűjtési kampányának költségeiről, annak adminisztratív előkészítéséről, feldolgozásáról. Abban egészen tavalyig szakértői közmegegyezés volt, hogy egy semmiből érkező pártnak szinte semmi esélye sincsen, hiszen rengeteg pénz kell a kampányhoz, a szervezettség kiépítéséhez.
Aztán láss csodát, itt a Tisza, amelynek megjelenése, médiajelenléte veri az összes állami forrásból működő ellenzéki pártot. A valódi szervezettségi problémákat persze ezek a külsőségek elfedik. De tudjuk, ilyen akkor sincs, erre biztosan készültek, ilyen struktúra magától, a teljes ismeretlenségből nem jöhet létre.
A feltételezett szponzoráción túl az EPP politikai védelmet is nyújt Magyarnak, hiszen minden bizonnyal nem fogják felfüggeszteni a mentelmi jogát a magyar ügyészség kérelmére a telefonlopásos ügye miatt.
Már eleve úgy jött létre a Magyar–Weber-románc, hogy a globális hálózat küld majd néhány képviselőt a Tisza uniós frakciójába (közülük többen korábban uniós bürokraták voltak vagy globális világcégeknél dolgoztak, távol a hazájuktól), illetve az Európai Parlamentbe beépült Soros-hálózat jól kipróbált balos szakértőkkel tömi tele a tiszás képviselők segítői pozícióit. Ne csodálkozzunk, hogy ezek a figurák nem a magyarok képviseletén dolgoznak, hanem a globalisták érdekeit szem előtt tartva munkálkodnak a Tiszában. Az új párt tehát egy újabb fogaskerék a láncolatukban, ezért minden erőforrást biztosítani fognak számára, hogy végre ismét kormányzati befolyást szerezzenek Magyarországon.
Mindezek mellett azt is feltételül szabhatták, hogy az újonnan alapítandó magyarországi ellenzéki gyűjtőpárt holdudvarába az egykori hazai liberális, szocialista, sorosista „szakértőket” be kell venni. Ezért adja egymásnak a kilincset a vidéki Tisza-ankétokon például a Kéri házaspár és Magyar Bálint. És nem véletlen a genderaktivista Bódis (Horváth?) Krisztina feltűnése sem a Tiszánál, aki a liberális kaszt ismert figurája évek óta. Azon sem lepődik meg már senki, hogy a Tisza kampányfőnöke Tóth Péter, az MSZP egykori háttérembere lett. Mindenesetre furcsa húzás, hogy Farkas távozásának botrányát Magyar azzal próbálta elütni, hogy világgá kürtölte: a 106 egyéni körzetből egyben már megvan az egyéni jelöltjük, aki nem más, mint Magyar Péter. Ez mindent elmond a Tisza szervezési gondjairól, hiszen a többi 105 jelöltnek még híre-hamva sincs.
De vissza a Tisza Párt építkezéséhez: a hírek szerint nagyon sok helyen az egykori szocialistáknál, Jobbiknál edződött aktivisták, párttagok is kiveszik a részüket a Tisza-szigetek építéséből. Az új idők új szavait nagyon gyorsan dekódolta a balos manipulációs közvélemény-kutató hálózat is. És még szót sem ejtettünk a USAID-, Soros- és brüsszeli forrásokból élő balos médiáról.
A megbízók persze most is kérnek valamit, ami felülír minden, a Tisza Párt számára még pozitívnak tűnő hozadékot. Hiszen végül – akárhogy is csikicsukizik most Magyar Péter – egyértelműen ki kell majd állni a globális érdekkörök, a brüsszeli fősodor és mélyállam álláspontja mellett.
Ez pedig Ukrajna uniós felvétele, a genderista törekvések, a pride támogatása, a migráció uniós szabályok szerinti kezelése, a rezsicsökkentés megfúrása vagy épp a drogliberalizáció.
Ez egy szép csomag, nagy politikai és gazdasági alpontokkal, a legfontosabb hazai közéleti kérdésekre kell valamit mondani. Persze Magyar nem véletlenül próbál bebújni a szőnyeg alá, tudja, hogy a brüsszeli diktátumok nyilvános támogatása itthon rázós téma, hiszen a magyarok többsége nem kér belőle. De Weberék ennek ellenére számon fogják kérni rajta a leckét. Ezzel az EPP-szövetséggel Magyar meghúzta a politikai mozgásának, a cselekvőképességének határait.
Magyar Péter tehát nem szuverén, szabad politikus, így a politikája sem lehet az. Ez a stratégia eleve bukásra van ítélve, már csak azért is, mert mindezt már látták a szavazók is. A Tisza az Európai Parlamentben „momentumabb” a Momentumnál, és az egykori MSZP–SZDSZ önfeladó, a nyugati érdekeket mindenben kiszolgáló politizálását folytatja. Az a kabaré, amit Magyar a háborúpárti uniós parlamenti aláírásával kapcsolatban előadott, a magyar politika szégyene. Ahogy a tiszás képviselők Ukrajna-zászlós pólói is ugyanilyen érzéseket válthattak ki a legtöbb közélet iránt érdeklődő szavazóból.
Mindemellett a nagy politikai kérdések kapcsán előadott tojástánc életre kelti a korábbi brüsszelita magyar pártokat. Ez taktikai hiba, hiszen a Momentum és a DK ismét beleállt a pride támogatásába, ahogy Karácsony Gergely főpolgármester is megérezte, hogy van keresnivalója, ha szétnéz a melegebb éghajlatokon. A hídfoglalós tüntetések is azt üzenik, a liberális kemény mag azt várja el az ellenzéktől, hogy ne sunnyogjon. Emellett az újpesti időközi DK-győzelem is jelzi, Gyurcsánnyal még mindig számolni kell. Az is látszik, hogy a Tisza hezitálása nem jön be sok ellenzéki szavazónak, ők könnyen csalódhatnak az új messiásban. Az első repedést mindenesetre már elkönyvelheti Magyar, és nemsokára jöhet a második is. Budapesten a Tisza-frakció már beleállt a drogliberalizációs törekvésekbe, most majd az országos nyilvánosságban is mondani kell valamit a kormány által beterjesztett szigorú jogszabálymódosításról.
Most, 2025 tavaszán ott tartunk, hogy a Fidesz–KDNP az utóbbi hetekben újra iszonyatos iramban kezdte diktálni a tempót, Magyar Péter és a Tisza Párt pedig levegőért kezd kapkodni. A politika nem rövidtávfutás, hanem maraton; egy év még mindig van a jövő évi választásokig, itt most már az ellenzéki szavazók is valódi politizálást várnak: a hőbörgés, az üres szónoklatok és a platóskocsiról üvöltözés semmire sem lesz már elég.
A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője
