Alakul ez. Az MSZP–SZDSZ-koalíció holdudvarának levitézlett tagjai már szinte mind egy szálig ott sorakoznak Magyar Péter és a Tisza Párt mögött. A hazai baloldal semmit sem változik: most is a globalisták zöld jelzése kellett ahhoz, hogy eligazodjanak a politika sűrű, sötét erdejében. Nem véletlen, hogy a médiagőzhenger azután indult be, miután az Európai Néppárt elnöke, Manfred Weber október elején kijelölte a brüsszeliták új magyarországi miniszterelnök-jelöltjének Magyart. Néhány héten belül a hálózat közvélemény-kutató cégei, amelyek az egykori SZDSZ-hez, a szivárványos Jobbikhoz, Momentumhoz, MSZP-hez és DK-hoz álltak közel, mind egy szálig azt kezdték mérni, hogy a Tisza Párt átvette a vezetést a felmérésekben. Nincs új a nap alatt.
Ez a jelenség is azt mutatja, hogy egy baloldal van, csak a pártok és az azokat vezető politikusok neve változik. A cél mindig ugyanaz: kiszolgálni a külföldi gazdasági érdekeket, tégláról téglára, mindig csak egy picikét elvéve belőle, leépíteni a nemzeti függetlenséget, betagozódni az általuk előírt rendszerbe.
Valamikor a rendszerváltás után ugyanezek a liberális körök a posztkommunistákat engedték ki a politikai karanténból a demokratikus charta megalakításával. A „barna eső” (fasizmus) elleni fellépés, az esernyőnyitogatás közben az SZDSZ és az MSZP romantikus szerelembe esett egymással. Ez azt jelentette, hogy a két párt holdudvara egymásra talált (persze akkoriban sem voltak azért már akkora távolságok), az egykori állampárt szövetkezett az állítólagos radikális ellenzéki SZDSZ-szel. 1994-ben Horn Gyula így vette be a rendszerváltást eláruló pártot a kormányába. Ekkor alakult meg az a politikai tömb, amely 2010-ig összesen tizenkét évig vezette az országot. A kétezres évek közepe táján a korábbi ifjúkommunista Gyurcsány Ferenc lett a haladó értelmiség kedvence, aztán Bajnai Gordon következett.
Bár mindketten a komcsi világból érkeztek, de valójában se baloldaliak, se liberálisok nem voltak. És ez a legveszélyesebb dolog a politikában, az úgynevezett „értéksemlegesség”. Ugyanis azok a politikusok a legkönnyebben irányíthatók, akik csak sodródnak, akiktől folyamatosan csak a demokratikus blablát, a jogállamisági tirádát halljuk lépten-nyomon. Magyar Péter ebben az értelemben semmiben sem különbözik tőlük.
Az ilyen politikusok a legkönnyebben befolyásolhatók, hiszen csak a napi túlélés és nem a stratégiai célok vezetik őket.