Sokan gondolhatják úgy a Szőlő utcai álhírbotrány kapcsán, hogy ennél már nincs lejjebb az ellenzék eszköztárában, de sajnos folyton csalódnunk kell. A hazai baloldalnak – ahogy ebből a fake news halmazból is kiderül – ugyanis semmi sem drága, hogy hatalomra kerüljön.
Nem véletlenül került napirendre a Szőlő utca most; az ellenzéki spin doctorok megérezhették, hogy valami „nagy gurításra” van szüksége a Tisza Pártnak. Augusztus vége, szeptember eleje óta beragadtak, elveszett a lendület, nincs témájuk, kevesen vesznek részt a Magyar Péter-féle országjáráson, egyértelműen védekezésbe szorultak. Az Indexen augusztus utolsó napjaiban jelent meg a Tisza adóemelési tervezete, a háromkulcsos szja-elképzelésükről szóló feljegyzés. (A Fővárosi Törvényszék a napokban első fokon hitelesnek tartotta a cikket, hiszen elutasította az azzal kapcsolatban tett tiszás helyreigazítási kérelmet.)
Magyar Péter ezután óriási csapkodásba kezdett, lehazugozta az Indexet, és rögtön előállt az adócsökkentési tervével. Az egyszerű választópolgár értetlenül nézte a kapkodást, hiszen a baloldali szakértők, volt MSZP–SZDSZ-kormánytagok, akik most mind ott sorakoznak Magyar mögött, az egykulcsos adó bevezetése óta hevesen ellenzik ezt a rendszert.
De az is megfejthetetlennek tűnt a tiszás pártelnök kommunikációját látva, hogy amennyiben valóban nem adóemelés, hanem -csökkentés a célja, a márciusi pártszavazása óta miért nem beszélt erről egy büdös szót sem. Csak akkor lett forró a téma, amikor egy belső adóemelési feljegyzés napvilágra került. De az is feltűnő volt, hogy a Nemzet hangja konzultációban állítólag az egységes, kilencszázalékos kulcsot szavazták meg a Tisza szimpatizánsai nyolcvanszázalékos többséggel. Viszont akkor néhány hónap múlva miért csak az átlagbér alatt keresők kilencszázalékos kulcsának bevezetéséről kezdett beszélni Magyar Péter?
Aztán minderre egy nappal jött az igazi mélyütés, a sakk-matt: Magyar alelnöke, bizalmasa, Tarr Zoltán és pénzügyi tanácsadója, Dálnoki Áron maximálisan hiteltelenítette a főnökét. A bennfentes fölényeskedéssel megtartott etyeki fórumukon nem az állítólagos adócsökkentési tervek – amelyet nekik azért minimum ismerniük kellene –, hanem épp ellenkezőleg, a progresszív adózás mellett kampányoltak. Ahogy az Etyeken megjelent tiszások nyolcvan-kilencven százaléka sem az egy, hanem a több kulcs mellett szavazott. Ezzel nemcsak a pártelnök, hanem a már idézett tavaszi pártszavazás eredményének hitelességét is megkérdőjelezték. „Az inkább nem mondunk semmit a választóknak a terveinkről” tiszás programot ismertető Tarr „a választások után majd mindent lehet” mondattal képes volt gyurcsányi erkölcsi szintre süllyeszteni pártját. Az ilyen hazugságokért 2006-ban egyszer már utcára mentek az emberek.
A Tisza ezek után két hétre teljesen lefagyott, képtelen volt bármilyen életjelet produkálni. Nagy nehezen kezdtek kapcsolni az ellenzéki kampányszakértők, és feltehetően egy előre betárazott ügyhöz nyúltak.
Nem volt idő a gondolkodásra, a szálak csekkolására, csak az számított, hogy minél nagyobbat üssön a történet. Ezért kezdték nagyon gyorsan felépíteni a sztorit, ami a valóságban légvár volt, és néhány nap alatt össze is omlott.
