Ez a pikírt, aljas viselkedés tényleg elfogadhatatlan, a történelem legsötétebb időszakait idézi. Azt a kommunista érát, amikor a Komintern ugyanezen az elven működött: ha valamelyik elvtárs bajba került, jött is a segítség – akkor Kelet-Európából vagy Moszkvából. Fegyverek és politikai, katonai támogatás a spanyol kommunistáknak a harmincas években, majd a hetvenes években a nyugatnémet Vörös Hadsereg Frakciónak, az olasz Vörös Brigádoknak, különféle nyugati, közel-keleti terroristák befogadása, kiképzése, vörös segély a testvéri, nyugati kommunista pártoknak.

A pártdimenzió mellett a társadalmi folyamatok eredménye, hogy a munkásosztály, proletariátus is megszűnt; ezért a bolsevikoknak új kisebbsége(ke)t kellett találniuk.

A forradalmi hevület 1968-ban tört ki rajtuk Nyugaton, de már azelőtt megkezdték az oktatás, a kultúra, a tudomány, a média elfoglalását. Ezen keresztül pedig szép lassan – néhány évtized alatt – tényleg leuralták és átformálták a nyugati világ közgondolkodását. Amit ők mondanak, írnak, az lett az igazodási pont, s aki nem ért velük egyet, az nem párbeszédképes, hiszen szélsőséges. Mint azt Marxtól, majd Lenintől megtudtuk: a nemzet, a vallás és a család kiirtandó fogalmak.

Az új harcukhoz az új célcsoportjuk a szexuális kisebbségek lettek, őket felhasználva lehetett és lehet támadni a hagyományos társadalmi konvenciókat, a család egységén nyugvó szuverén államokat, a vallást és ezzel együtt természetesen a normalitás mellett kiálló konzervatív, nemzeti jobboldalt. 

Még annak árán is, hogy ők nemsokára egy újabb, erős közösségalkotó entitásként lépnek majd fel, erős hittel és saját – nem az európai jogfejlődés elvein alapuló – jogrendszerrel.

Úgy vélekednek, hogy a lakosság kicserélése a legjobb módja a nemzetállamok felszámolásának. És ebben hatalmas ideo­lógiai és pénzügyi szövetségesre tettek szert a liberális hálózatokat működtető, globális tőkésekben, illetve az ő zsoldjukba szegődött néppárttal. 

Ez ugyanaz a formula, ahogy egykor az amerikai tagállamok is létrehozták az Amerikai Egyesült Államokat.

Tehát a Manfred Weber vezette, állítólagos „jobbközép”, az Európai Néppárt szépen betagozódott az egykori Kominterre hasonlító hálózatba. Ilaria Salis, Magyar Péter, illetve Dobrev Klára megvédése így kapcsolódik össze. Mindhárom képviselő a szuverenista magyar jobboldali kormány esküdt ellensége. Dobrev régi elvtárs, vele és volt párjával, Gyurcsány Ferenccel – akárhogy is erőlködtek – nem sikerült Orbán Viktor megbuktatása, ezért a brüsszeli Komintern Magyar Péterrel és a Tiszával „zöldmezős” beruházásba kezdett. A korábbi, Márki-Zay Péter-es próbálkozásukat elhibázták, ahhoz viszont továbbra is ragaszkodtak, hogy az új projektarc újra egy jobboldalinak tűnő karakter legyen. Magyar erre volt – felesége, baráti köre, a Fidesz-kormány alatt betöltött különféle pozíciói miatt – alkalmas figura. De a holdudvar, a szakértői bázis semmit nem változott: ugyanaz a levitézlett, számtalanszor megbukott Orbán-gyűlölő értelmiségi kör áll mögötte, mint egykor Gyurcsányék mögött.

 A kominternes összefogás, a Magyarnak kiutalt vörös segély ezeket a célokat szolgálja. Összenő, ami összetartozik – a kommunista nem vész el, csak átalakul.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője