A rendetlenség, bizonytalanság, zűrzavar és a politikai ellenfelet ellenségként beállító politika nem épp vonzó ajánlat tehát a szavazók döntő hányadának. És az sem, ami egyenes következménye ennek a sehova sem vezető ideológiának. A baloldali politikai terrorizmus a XX. században jelen volt Nyugat-Európában: Németországban a Vörös Hadsereg Frakció és Olaszországban a Vörös Brigádok miatt. A jobboldali politikusok, kormányzati vezetők, bankok elleni merényletek mindennaposak voltak, ezeknek a terrorsejteknek is ugyanaz volt a céljuk, mint az most a szellemi örököseiknek. A hetvenes évekhez képest nem változott semmi: a félelem, a fizikai létbizonytalanság elterjesztése, a társadalmi káosz kialakulását, illetve a hatalom erőszakos megdöntését akarták és akarják elérni a balos terroristák. 

Most annyi a különbség, hogy a merényletek mögött nem látszik a szervezettség, mintha magányos elkövetők lennének az elkövetők, nem aktivistasejtek. De ez köszönhető digitális korszakunknak, az internet korában már nem kell összeállni, szerveződni. 

De miért is ilyen hatékony ez a balos ízlésterror, a média- és véleménymonopólium? A neomarxista ideológia, amely Antonio Gramscihoz köthető, mára tökéletesen meghódította Nyugat-Európát és az Egyesült Államokat is. Különös, hogy az olasz kommunista gondolkodó Gramsci épp azért alkotta meg elméletét a múlt század húszas éveiben, mert úgy látta, hogy a nyugati társadalmakban nem lehet erőszakkal megdönteni a kapitalizmust. Ezért hatékonyabbnak látta a lassabb, de célravezetőbb utat, a „puha hadviselést” célul kitűzni. A véleményformálás totális elfoglalásában látta a siker kulcsát. 

Tehát az oktatást, a sajtót, a művészeteket, a színházat, a mozit kell leuralnia baloldalnak, így lehet szép lassan átnevelni a társadalmat, kiirtani a vallásosságot, a nemzeti öntudatot. Szerinte erre háromgenerációnyi idő elég kell hogy legyen. Sajnos igaza lett, Nyugat-Európában mindenképp, de a republikánusok tavalyi választási sikere ellenére az USA-ban is rendkívül veszélyes a helyzet. Ehhez a baloldali ideológiai sikerhez kellett természetesen a liberális globális hálózatok hozzájárulása is.

Csakhogy a korábban mindent elborító baloldali radikalizmus, a woke az USA-ban mára kifulladt, defenzívába került. Épp ennek a légüres térnek köszönhető az imént kifejtett erőszakpolitika. A politikai bosszú, a mondanivaló hiánya, és a totálisan leszerepelt Demokrata Párt kormányzati eredménytelensége után beköszöntött baloldali nihil veszélyes elegyet alkot. És ez az állapot kihat az európai „társutasokra”, a hosszú éveken keresztül pénzelt európai baloldalra és csatolt részeire is.

Ezért az őrültek felhatalmazva érzik magukat a cselekvésre, a merényletek elkövetésére is. Ahogy a már emlegetett totalitárius rendszerekben sem lehetett ellenvéleményt megfogalmazni, mert jött a fekete autó, az Andrássy út 60. vagy a koncentrációs tábor, úgy a szellemi örökösök sem tűrik a másféle hangot. Az ő álláspontjukon kívül nem létezik más, a politikai ellenfelet egy mondattal intézik el. A fasisztázással, diktátorozással rögtön bele is tolják a patriótákat a vitaképtelen pozícióba, akikkel szóba se kell állni. Erre a kommenthadsere­geik rögtön ugranak is, ők értik a vezényszót. 

a popelőadók mindennapos színpadi eleme lett a Orbán Viktor miniszterelnök kivégzésére utalgatni.

Lételemünk a béke és a nyugalom; ez sokkal nagyobb erő, mint a düh és a frusztráltságból eredő bosszúvágy. Bár Magyarországon is kemény hónapok elé nézünk a kampányban, jövő tavasszal minden és mindenki a megfelelő helyére kerül.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője