Magyar Péter Frankensteint játszik

Nem kell félni, nem fog fájni – Gyurcsány Ferenc ezzel a kijelentéssel kedveskedett a választóknak, amikor 2006-ban bejelentette a megszorításokat. Ennek során a korábban általa bevezetett, csupán néhány hónapot élt szja- és áfacsökkentést a megnyert választások után azonnal visszavonták, és drasztikus adóemelésbe kezdtek.

Néhány hete Magyar Péter egy Facebook-kommentben ugyanezt a Gyurcsány-féle mondást idézte, igaz, ekkor még nem tudhattuk, hogy mire is gondolt pontosan a hőbörgés világbajnoka. Aztán szinte önbeteljesítő jóslatként kiderült, hogy ugyanúgy, ahogy Gyurcsány 2006-ban, a Tisza is csupán olcsó, üres kampányszövegként használja „az adócsökkentés kormánya” szlogent.

A Tiszáról immár elmondható, hogy a nagy hazudozó politikai örököseként lépnek a szorítóba a 2026-os választásokra. A „mentor” előzékenyen félre is állt az útból, néhány hónapja minden politikai tisztségéről, pártelnökségről, parlamenti képviselőségről lemondott, így utat engedett a szellemi örökös kibontakozásának. Nem biztos persze, hogy ezt önszántából tette, de az örökségét nemcsak gondolati, hanem személyi tanácsadói szinten is hátrahagyta.

Kormányzásakor – majd utána is – hűséges támogatóiként, hű fegyverhordozóiként fellépő Petschnig Mária Zita, Kéri László és szövetségesei, a volt SZDSZ politikai múmiái, Magyar Bálint, Haraszti Miklós, illetve a liberális megmondóemberek, sajtómunkások, politológusok, közvélemény-kutatók mind ott sündörögnek Magyar Péter körül. A Tisza politikai irányvonalát a valóságban ők és áporodott gazdasági, közjogi, pénzügyi, oktatási, szociál- és társadalompolitikai elképzeléseik alakítják. Nem nehéz kitalálni, hogy ez a politika ugyanazt jelentené, mint amit 2010 előtt tettek kormányzati pozícióban. A nyugat-európai és amerikai baloldali téziseket kritika nélkül alkalmazó, a globális hálózatoknak és gazdasági lobbicsoportok érdekeinek megfelelő narratívát akarják ismét Magyarországra erőltetni. Ugyanazt, amivel 2002 és 2010 között a hatalomban kísérleteztek. Tudjuk, hogy mindennek gazdasági, politikai és társadalmi válság lett a vége.

Ezért is mondhatta korábban Tarr Zoltán, hogy a programjukat nem ők írják, az nem a Tiszában készül. Az európai parlamenti képviselő következetes, hiszen azt is tőle tudjuk, hogy a globalista érdekeket képviselő Európai Néppárt politikai döntéseit kötelezettségnek tartják, nem minden kérdést illetően van kidolgozott saját álláspontjuk, még a belpolitikát érintően sem. Ez a színtiszta internacionalizmus, a bólogató kutya mentalitása jellemzi tehát a Tisza Pártot. Hogy is lehetne egy ilyen alakulattól elvárni, hogy a nemzeti önrendelkezést, szuverenitást tisztelje, kötelező érvényűnek fogadja el? Ez a csapat zokszó nélkül elfogadná, sőt lelkesen támogatná a migránskvóta elfogadását, a rezsicsökkentés megszüntetését, a globális világcégeket sújtó különadók kivezetését, a privatizáció beindítását, az LMBTQ-jogok kiterjesztését, az óvodai, iskolai genderérzékenyítést. De mára azt is sokan elfelejtették, hogy a második Gyurcsány-kormányban az SZDSZ kapta az egészségügyi tárcát is; az állami egészségügyet is fizetőssé tették, magánosítani akarták az egészségügyi biztosítási rendszert. A globalista lobbi erről sem mondott le.

Tarr – akiről sokáig azt tartották, hogy valójában ő a Tisza „agya” – a néppárti politika átvételét ecsetelő megállapításaival is „nagyot ment”, de az utóbbi napokban feltette a koronát az eddigi tevékenységére. Az Index hozta le a tiszás szja-emelési tervezetet, miszerint a jelenlegi egy, 15 százalékos kulcs mellett egy 22 és egy 33 százalékos kulcsot is bevezetnének, tehát adót emelnének.

Magyar Péter ezután kommunikációs ellentámadásba lendült. Belekezdett a „Tisza az adócsökkentés pártja” kampányba, de a roham befuccsolt. Ugyanis a „párt agya”, illetve az szja-növelés atyja, a tervezetet jegyző Dálnoki Áron egész egyszerűen hátba lőtte vezérüket. Etyeki fórumukon ugyanis Magyar hitelességét (már ha bármikor volt ilyen neki) teljesen lenullázva lelkesen beleálltak az adóemelés hasznosságának ecsetelésébe. Lelkesen megszavaztatták a helyi tiszásokat, akik homlokegyenest szembemenve a tavaszi pártszavazáson kijött eredménnyel, miszerint egykulcsos, 9 százalékos adó kell az országnak, elsöprő, nyolcvan-kilencven százalékos többséggel a három kulcs mellett tették le a voksukat.

Ugyanezt az álláspontot erősítette meg a párt körül legyeskedő Kéri László, Katona Tamás volt MSZP-s gyurcsányista pénzügyi államtitkár, de az SZDSZ volt frakcióvezetője, Eörsi Mátyás sem lát kivetnivalót a három kulcsban. Felsorakozott mellettük az ellenzéki párthoz igencsak közel álló, mára balliberális propagandalappá silányult HVG is, amely elismerte, hogy az Indexen megjelent tiszás háromkulcsos szja-koncepció valós, az egy feljegyzés a pártvezetés számára.

A Tisza valódi szándékairól Tarr, Dálnoki, a megszavaztatott tiszás „tagság”, a holdudvar majd a HVG is vallott.

A gyurcsányista ars poeticát magáévá tevő Tarr azt is hangsúlyozta, hogy a kényes kérdésekről, a valódi terveikről nem szabad beszélni a kampányban, mert akkor megbuknának. Azokat majd – Magyar Péter kampánymaszlagját a kukába dobva – kormányra kerülve úgyis megvalósítják, hiszen akkor már mindent lehet.

Ez tehát aljasságban, cinikus hozzáállásban, hazudozásban ugyanazt jelenti, mint amit Gyurcsányék csináltak.

2006 őszén pontosan azért mentek utcára az emberek, mert elegük volt abból, hogy a baloldal semmibe veszi őket, a hatalom megszerzéséért semmi sem drága számukra, a csillagokat is lehazudják az égről, aztán kormányra kerülve csak a megszorítás marad. Ezt viszont kéjesen, sokkterápiaszerűen szeretik alkalmazni, fűnyíróelven mindent beszántani a családtámogatási rendszertől a 13. havi nyugdíjig. Ezek ugyanis szerintük felesleges pénzkidobást jelentenek, a Tiszánál újjáéledt liberálisok a nemzetállamot magát is felszámolnák.

A Tisza Párt tehát ugyanazzal a testtartással politizál, mint a 2002–2010 közötti elődei. Ezt a mentalitást viszont a magyar szavazók tizenöt éve a politika szemétdombjára hajították.

A Tisza viszont láthatóan újra teret adott ennek a nemzetellenes, a magyar érdekeket nem ismerő, nem tisztelő globalista irányzatnak. Sokkal nagyobb a veszély, mint gondolnánk: ha ezek a figurák újra visszatérnek a hatalomba, itt kő kövön nem maradna, az államiságunk léte kérdőjeleződhet meg. Nem szabad hagynunk, hogy ezt a hozzáállást, ezt a politikai hullát Magyar Péter Frankenstein professzorként újra életre keltse és hatalomra segítse.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője