Ezért is mondhatta korábban Tarr Zoltán, hogy a programjukat nem ők írják, az nem a Tiszában készül. Az európai parlamenti képviselő következetes, hiszen azt is tőle tudjuk, hogy a globalista érdekeket képviselő Európai Néppárt politikai döntéseit kötelezettségnek tartják, nem minden kérdést illetően van kidolgozott saját álláspontjuk, még a belpolitikát érintően sem. Ez a színtiszta internacionalizmus, a bólogató kutya mentalitása jellemzi tehát a Tisza Pártot. Hogy is lehetne egy ilyen alakulattól elvárni, hogy a nemzeti önrendelkezést, szuverenitást tisztelje, kötelező érvényűnek fogadja el? Ez a csapat zokszó nélkül elfogadná, sőt lelkesen támogatná a migránskvóta elfogadását, a rezsicsökkentés megszüntetését, a globális világcégeket sújtó különadók kivezetését, a privatizáció beindítását, az LMBTQ-jogok kiterjesztését, az óvodai, iskolai genderérzékenyítést. De mára azt is sokan elfelejtették, hogy a második Gyurcsány-kormányban az SZDSZ kapta az egészségügyi tárcát is; az állami egészségügyet is fizetőssé tették, magánosítani akarták az egészségügyi biztosítási rendszert. A globalista lobbi erről sem mondott le.

Magyar Péter ezután kommunikációs ellentámadásba lendült. Belekezdett a „Tisza az adócsökkentés pártja” kampányba, de a roham befuccsolt. Ugyanis a „párt agya”, illetve az szja-növelés atyja, a tervezetet jegyző Dálnoki Áron egész egyszerűen hátba lőtte vezérüket. Etyeki fórumukon ugyanis Magyar hitelességét (már ha bármikor volt ilyen neki) teljesen lenullázva lelkesen beleálltak az adóemelés hasznosságának ecsetelésébe. Lelkesen megszavaztatták a helyi tiszásokat, akik homlokegyenest szembemenve a tavaszi pártszavazáson kijött eredménnyel, miszerint egykulcsos, 9 százalékos adó kell az országnak, elsöprő, nyolcvan-kilencven százalékos többséggel a három kulcs mellett tették le a voksukat.

Ugyanezt az álláspontot erősítette meg a párt körül legyeskedő Kéri László, Katona Tamás volt MSZP-s gyurcsányista pénzügyi államtitkár, de az SZDSZ volt frakcióvezetője, Eörsi Mátyás sem lát kivetnivalót a három kulcsban. Felsorakozott mellettük az ellenzéki párthoz igencsak közel álló, mára balliberális propagandalappá silányult HVG is, amely elismerte, hogy az Indexen megjelent tiszás háromkulcsos szja-koncepció valós, az egy feljegyzés a pártvezetés számára.

A Tisza valódi szándékairól Tarr, Dálnoki, a megszavaztatott tiszás „tagság”, a holdudvar majd a HVG is vallott.

A gyurcsányista ars poeticát magáévá tevő Tarr azt is hangsúlyozta, hogy a kényes kérdésekről, a valódi terveikről nem szabad beszélni a kampányban, mert akkor megbuknának. Azokat majd – Magyar Péter kampánymaszlagját a kukába dobva – kormányra kerülve úgyis megvalósítják, hiszen akkor már mindent lehet. 

2006 őszén pontosan azért mentek utcára az emberek, mert elegük volt abból, hogy a baloldal semmibe veszi őket, a hatalom megszerzéséért semmi sem drága számukra, a csillagokat is lehazudják az égről, aztán kormányra kerülve csak a megszorítás marad. Ezt viszont kéjesen, sokkterápiaszerűen szeretik alkalmazni, fűnyíróelven mindent beszántani a családtámogatási rendszertől a 13. havi nyugdíjig. Ezek ugyanis szerintük felesleges pénzkidobást jelentenek, a Tiszánál újjáéledt liberálisok a nemzetállamot magát is felszámolnák.

A Tisza viszont láthatóan újra teret adott ennek a nemzetellenes, a magyar érdekeket nem ismerő, nem tisztelő globalista irányzatnak. Sokkal nagyobb a veszély, mint gondolnánk: ha ezek a figurák újra visszatérnek a hatalomba, itt kő kövön nem maradna, az államiságunk léte kérdőjeleződhet meg. Nem szabad hagynunk, hogy ezt a hozzáállást, ezt a politikai hullát Magyar Péter Frankenstein professzorként újra életre keltse és hatalomra segítse.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője