Önmagában az is csillagászati összegbe kerülne, hogy működjön Ukrajna energiarendszere

Ukrajna csatlakozása az Európai Unióhoz az energiapiacoknak is komoly kihívást jelentene. Kulcsfontosságú lenne az infrastruktúra helyreállítása, ám ez logisztikai és anyagi terhet róna az EU költségvetésére is. Becslések szerint csak az energia és a bányászati szektor újjáépítése 25 ezermilliárd forintnak megfelelő összegbe kerülne. Az EU bármilyen befektetésének megtérülése pedig kétséges, a haszon egy része akár az Egyesült Államokban is kiköthetne.

Fotó: AFP

Ahhoz, hogy Ukrajna az Európai Unió részévé váljon, sok más mellett elengedhetetlen az energiainfrastruktúrák és -piacok összekapcsolása. Ez hosszú távon és normál esetben, vagyis a háború nélkül akár gazdasági előnyökkel is járhatna. 

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök. Fotó: AFP

Azonban még békében is hatalmas összegeket és rengeteg időt emészt fel az összeköttetések kiépítése, jelen helyzetben pedig kétséges, hogy az európai közösség láthatná-e valaha is az erőfeszítések bármilyen előnyét. Annál inkább az Egyesült Államok, hiszen a mostanra kialakult helyzet alapján, ha Ukrajna gyorsított felzárkóztatása nevében az EU elkezd pénzt pumpálni a helyreállításba, az abból származó haszon át is áramolhat a tengeren túlra.

 

Előbb helyben kell rendet tenni

Ukrajna gázinfrastruktúrája összekapcsolódik az európai hálózatokkal, de ennek jelenleg kevés hasznát vesszük, hiszen a szállítás mindkét fő ágon leállt, a vezetékek sok helyen rongálódtak. Ahogyan a gázszállítás, úgy a Barátság kőolajvezeték működtetése is folyamatos politikai zsarolások tárgya, de tény, hogy maga a hálózat megvan, működik. Szomszédunk villamosenergia-hálózata 2022 márciusában, éppen az orosz invázió kezdetekor sikeresen szinkronizálódott az európaival, ez érinti Magyarországot is mint a legfontosabb kapcsolatot az uniós és az ukrán–moldáv piaccal. A kereskedés folyamatos azóta is, ám ez kevés a teljes integrációhoz.

A kapcsolódások kiépítéséhez először is Ukrajna energiainfrastruktúráját kell rendbe hozni, ami jelentős felújításra szorul. A helyreállítás hatalmas költségekkel járna és hosszú időt venne igénybe. Az erőművek, a gázvezetékek és az elektromos hálózatok egyébként sem voltak kitűnő állapotban, jellemzően inkább elavult és leromlott helyzetben találta őket a háború, amely tovább súlyosbította a helyzetet.

 

Egyre növekvő költségek

A helyreállítás kapcsán gyakran esik szó az egekbe szökő költségekről, amelyeket előreláthatóan legalább részben az Európai Unió fedezne. Emellett a magántőke és más országok, így az Egyesült Államok pénze is beáramolhat, de sorban állnak olyan nemzetközi pénzintézetek is, mint a Világbank, az Európai Beruházási Bank vagy a Nemzetközi Valutaalap. Felmerült az is, hogy az Oroszországtól befagyasztott összegeket fel lehetne használni, ez azonban jogi és politikai szempontból is ingoványos terület.

A Világbank, az ENSZ, az Európai Bizottság és Ukrajna kormányának február végi közös jelentése szerint Ukrajna újjáépítésének költsége elérheti az 524 milliárd dollárt (csaknem 193 ezermilliárd forint), ebből az energia és bányászati ágazat 68 milliárd dollárt (25 ezermilliárd forint) vinne el. Az összegek persze folyamatosan növekednek, ahogyan a háború miatt újabb károk keletkeznek.

 

Logisztikai kihívások

Ha rendelkezésre is áll a pénz, illetve beköszönt a béke, az sem jelenti, hogy hirtelenjében neki lehet ugrani a vezetékek és egyéb berendezések javításának, cseréjének. Az ukrajnai energiainfrastruktúra helyreállítása hatalmas logisztikai kihívásokat jelent, melyeket a háború okozta károk, a biztonsági helyzet és a szükséges anyagok, valamint a szakértelem biztosítása is bonyolít. A károk eloszlása egyenetlen, a harcok által sújtott területeken a pusztítás mértéke sokkal nagyobb, mindez pedig megnehezíti a helyreállítási munkák tervezését és ütemezését. A helyszínen dolgozóknak jelentős biztonsági kockázat az aknaveszély.

Az sem egyértelmű, hogy Ukrajna a helyreállításhoz szükséges hatalmas mennyiségű alapanyagot honnan szerezné be, ideértve a transzformátorokat, a kábeleket, a csöveket és a speciális berendezéseket. A finanszírozás mellett ezeket is jórészt külföldről kellene bevinni, mivel a háború miatt a helyi ellátási láncok megszakadtak. Míg korábban adták magukat az orosz beszállítók, a fegyveres konfliktus évei után legalábbis kétséges, hogy a régi kereskedelmi kapcsolatok maradéktalanul helyreálljanak. Mindez pedig a költségek további növekedéséhez vezet.

Ám ha sikerül is beszerezni a berendezéseket, további logisztikai kihívás azok eljuttatása a helyszínre, minthogy az úthálózat és hidak is tönkrementek a harcokban. De a szakképzett munkaerő hiánya ugyanúgy komoly problémát jelent, különösen a speciális területeken, mint például az elektromos hálózatok helyreállítása. Ha pedig nem áll rendelkezésre helyi munkaerő, végül azt is külföldről kell odacsábítani, ami szintén a szokásosnál magasabb kiadásokkal járhat.

 

Kinek éri ez meg?

A helyreállítás költségeire tehát vannak becslések, és nincs hiány üzletet szimatoló, finanszírozást kínáló szervezetekből sem. De hogy a beruházások sorozata, ha lesz egyáltalán, mikorra teljesedhet ki vagy érheti el legalábbis azt a szintet, amely összemérhető az európai uniós infrastruktúrával, továbbra is nagy kérdés. Ahogyan az is, hogy megérné-e az európai közösségnek számolatlanul önteni a pénzt egy harmadik ország gáz- és áramvezetékeibe. Különösen a napokban létrejött amerikai–ukrán megállapodás fényében vetődhet fel az, hogy a helyreállításra szánt uniós eurók végül amerikai dollárrá válnának.

Borítókép: Megrongálódott ukrán villamoshálózat (Fotó: AFP)