Giulio Tremonti szerint míg az olasz exportőrök kénytelenek kínai védővámot fizetni, addig a távol-keleti dömpingáruk egyenlőtlen versenyének kitett olasz kis- és középvállalatok sorra zárják be kapuikat, mivel „gazdasági szempontból aránytalan a kvóták és a vámok rendszere”.
A tárcavezető szavai ugyanazt a problémát feszegetik, amelyet néhány napja a Nápolyban kampányoló kormányfő egészen sajátos módon már felvetett. A „Lovag” ezúttal a Mao-rendszerben „megfőzött kínai gyermekek” esetét hozta fel, mondván, „a múltban többször is megvádoltak azzal, hogy azt állítottam: a kommunisták gyerekeket ettek. (…) Olvassák csak el A kommunizmus fekete könyvét, amely szerint a kommunisták a megfőzött gyermekeket trágyának használták a földeken.”
A miniszterelnök mondatait az olasz külügyminisztérium később némileg finomította, miután Kína hivatalos formában is tiltakozott a „megalapozatlan kijelentések ellen”.
Az olasz indoklás szerint azonban Berlusconi szavait nem a jelenlegi pekingi vezetéssel folytatandó vita alapjának szánta, hanem egy régen letűnt időről szóló tanulmányból, Stephan Courtois író 1998-ban Olaszországban is kiadott könyvéből idézett, ahol a fenti mondat megtalálható.
A kampányfinisben azonban minden szónak kiemelt jelentősége van, így Berlusconi is alig titkoltan két legyet igyekezett egyszerre lecsapni a mostani megnyilvánulásával: egyrészt ütni egyet az olasz kommunistákkal szövetkező balközép ellenzéken, másrészt megnyerni a Forza Italia szavazótáborának a kínai import miatt egyre nehezebb helyzetbe kerülő olasz családi vállalkozásokat.
Pangó gazdaság. Mindössze tíz nappal az általános választások előtt a politikai viták központi témája egyre inkább a pangó olasz gazdaság, a stagnáló versenyképesség, a megemelkedett árak és a csökkenő export problémája lett. Tavaly a hagyományosan húzóágazatnak számító textil- és ruházati szektor tíz százalékkal csökkent.

Magyar Péternek Lázár János adta meg a kegyelemdöfést