Szekularizáció

Lehet, hogy XVI. Benedek pápa is veszélyezteti a III. Magyar Köztársaságot? Ugyanis a pápa arról beszélt az Európai Parlament alapításának 30. évfordulója alkalmából rendezett konferencián, hogy a keresztény örökség támogatása segít annak a manapság elterjedt gondolkodásnak a legyőzésében, amely a privát szférába száműzi a vallásos meggyőződés kinyilvánítását. Természetesen a pápa kijelentésének az égvilágon semmi köze nincs hazánk hármas sorszámjelet viselő köztársaságának pillanatnyi kondíciójához, ám tapasztalva respublikánk elszánt apologétáinak kiszámíthatatlan érzékenységét, egyáltalán nem zárható ki, hogy a „független” sajtótól a szentatya is megkapja a magáét. Hiszen XVI. Benedek szavai öszszecsengenek Semjén Zsolt álláspontjával, márpedig a KDNP elnöke csak Orbán Viktorhoz, Mikola Istvánhoz, az egész Fidesszel szövetséges jobboldalhoz fogható veszélyforrás a köztársaságra nézve. Mert mit is mond a pápa? Nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a vallás nem magánügy! Pedig Joseph Ratzinger, aki évtizedekig a Hittani Kongregáció első embere volt, igazán ismerhetné a modern liberális, politikailag korrekt, társadalomtudományilag trendi elméleteket a vallásosságnak a haladó társadalmakban kijelölt helyéről és szerepéről. A vallás, mint a „nép ópiuma” előbb-utóbb eltűnik, mint a bódulat és a másnaposság, a vallásos emberek hamis tudattartalmaktól megtévesztettek, ezért nem igazán szabadok és öntudatosak, az őket összefogó nagy szervezetek, az egyházak pedig, mivel kábítják a népet és téveszméket közvetítenek, maradjanak csendben, ne szóljanak bele a népboldogítók dolgába. Örüljenek, hogy vannak, s nem adminisztratív eszközökkel számolják fel őket. Ha egy ember mégis vallásos lesz, az az ő magánügye, senkire nem tartozik, ne is hivatkozzék rá, mert a „felvilágosult” hatalom szemében egyáltalán nem mentség, inkább súlyosbító körülmény. Következésképpen: az egyházak se akarjanak politikai tényezővé lenni, ne befolyásolják amúgy is tévúton tántorgó híveiket a haladásban, esetünkben a lenini úton megteendő száz lépés ritmikus végrehajtásában.
Gyurcsány Ferenc már kioktatta XVI. Benedek elődjét a hit és erkölcs kérdésein túl a magyar katolikus egyház tűrhetetlen politikai szerepvállalásáról is. Ám a jelek szerint a Vatikán nem tanult derék és sokoldalúan művelt miniszterelnökünk intelmeiből. Ott, a pápaságban csökönyösen ragaszkodnak ahhoz a tételhez, miszerint nem lehet a privát szférába száműzni a vallásos meggyőződést. Gyurcsány szava pusztába kiáltó szó volt, hiszen XVI. Benedek vette a bátorságot, hogy kifejtse: a keresztény értékrend napjaink kihívásaira is konkrét, megélhető válaszokat ad, magyarán: a mai ideológiai zűrzavarban, pártos vívódásokban is a keresztény értékek az iránymutatók. Az egyház (nem csak a katolikus, a többi is) évezredek óta közösség-, erkölcs-, értékformáló erő, akkor is politizál, ha minden pártpolitikai szándék nélkül, a hívek elkötelezettségére és abból fakadó kötelességére hívja fel a vallásos emberek figyelmét. Konkrétan: a magyar keresztény egyházaknak kötelességük arra kérni a magyar keresztényeket, hogy magyar és keresztény értékrendű politikai erőket támogassanak.
A szekularizált világban tudomásul kell vennünk, mi több, messzemenőkig egyetértünk vele, hogy az egyházakat el kell választani az államtól. Ne az egyházak határozzák meg, hogy az állampolgár mit gondoljon, mit szeressen, mit érezzen, miben higgyen. De ne is az állam! Az egyházakat már elválasztották az államtól. Itt az ideje, hogy az államot is leválasszák az egyházról.
Közügy.